Nyílt levél Novák Katalinnak és Kelemen Lászlónak

 

 

Nyílt levél Novák Katalinnak  és Kelemen Lászlónak

ingyenmunka a családért?   —   könyv egy csizma áráért?

 

EMMI Családokért felelős tárca nélküli miniszternek

Tisztelt Novák Katalin!

Alulírott Siklós László író azzal a kéréssel fordulok önhöz -  a magyar családok elkötelezett, legfőbb szószólójához – aki megfelelő rangban és jogkörben képviseli a jó ügyet – hogy részemre egy történelmi mulasztást orvosoljon.

2009-ben erőmön felül minden elkövettem, hogy írói munkásságom 18. köteteként megjelenjen egy szociográfia-szociológia kéziratom, címe „A kommunizmus áldozata: a család”. Abban bíztam, reménykedtem, hogy  megjelenése ill. nyilvánosságra kerülése segítni fogja a közelgő választások eredményét, hogy politikusok és aktivisták fel fogják használni, érvelnek általa, hogyan züllesztették szét negyven-ötven éven át a szocialista romboló erők a magyar családokat.

Könyvem sorsát követni nem állt módomban /erre sem apparátusom, sem pénzem, életkoromnál fogva erőm sem volt/ azt viszont tudtam, én kikhez juttattam el idejében: minden nemzeti programú-érzelmű vezető politikusnak, közéleti véleményformálóknak, akik valóban sikerre vitték a választásokat és ma kivétel nélkül az ország legfelsőbb vezetői, a listát és  a dedikálás szövegét őrzöm.

Tizenkét évig vártam arra, hogy bármilyen formában, bárkitől utolérjen erőfeszítésem gyümölcse/eredménye. Ez a mai napig nem történt meg.

Önhöz most azért fordulok, mert méltatlannak érzem a sors útjait, az elmúlt  tizenkét év várakozást. Ha december-januárban a világjárvány miatt nem kerültem volna közvetlen halál-közelségbe, most sem szólnék. .De egy majdnem utolsó éjszakán elhatároztam, még egyet sóhajtok, önmagam előtt ne maradjak a történelem csendes balekja, hisz már soha senki nem tudja meg:

mivel 2009-ig nem találtam kiadót, saját pénzemen adattam ki a kéziratot a Kráter kiadóval, néhai feleségem halála után eladott közös ingatlanunk maradékából, 900 ezer forintért /Melléklem a dokumentumot./ Előtte  többéves kutatást végeztem, azok költségét szűkös nyugdíjam állta, mivel 35 éve nincs írói jövedelmem. Egyéb kiadásaimat bizonyítani nem tudom, de a nyomdakész kéziratig hosszú út vezetett. Ma már ott tartok imámban, hogy „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” mellett „mindennapi gyógyszereimet add meg nekem ma” formula is szerepel /rákbeteg vagyok/, de  panasszal nem éltem és nem élek, így sikerült az életem, kész.

Sajnos, a szocializmus évtizedeiben /és utána is/ erkölcs tekintetében a 30-as évek népi íróit követtem, akik meggyőződésből, megbízás nélkül, pályáztatás nélkül, ösztöndíj nélkül, havi fizetés nélkül dolgoztak életművükön, írták és adatták ki könyveiket.

Most 87 évesen, húszegynéhány könyvemmel a hátam mögött nem vágyom semmilyen elismerésre,    csupán azt kérem, hogy  elvégzett munkám egy részének a költségeit /amit mellékelten bizonyítok/ mai értékén, az ön segítségével méltányosságból pótolják,  kerüljön kijavításra ez az irodalomtörténeti hiány.

Meghallgatásomat köszönöm, tisztelettel                                                                                                                              Siklós László

Bp., 2021 Nagypéntek

/egyidejűleg dedikálva postára adok a  könyvemből./

*

Kelemen Lászlónak a Hagyományok Háza főigazgatójának.

 

Tisztelt Kelemen László!

Alulírott Siklós László magyar író elégtételt kérek a Táncház című, 1977-ben kiadott könyvemért, amit önök 2006-ban törvénytelenül, kalózkiadásban, tudtom, beleegyezésem, szerződés nélkül kiadtak – és adattak – és  ön által aláírt bocsánatkérést,  tisztázást, méltó elszámolást a mai napig nem kaptam. Igaz, hogy Sebő Ferenc úr írt egy magyarázkodó levelet, ám az  másról szól.

Tény, hogy az impresszumon három cím szerepel, az viszont nem felel meg a valóságnak. Az én nevemet  beírták a Copyrightba, jogtalanul. A Timp kiadó hogyan, kitől szerzett szerzői jogot a könyvemre? A Hagyományok Háza kitől, hogyan szerzett szerzői jogot a könyvemre? Kelemen László úr honnan vette a bátorságot az elbitorlásra?

Valótlan állítás, hogy változatlan kiadás, értelemzavaró hibák miatt.

Az előszóban tévesen azt állítja Sebő Feri, hogy én jelentkeztem náluk. Engem a Zeneműkiadó kért fel.

1977-ben kéziratom megcsonkítva jelent meg, ha 2006-ban méltattak volna találkozásra, nem egyezek bele, hogy ismét csonkán kerüljön kézbe. A Somogyi József interjúból kimaradt több oldal, mai napig kiadatlan. A Zeneműkiadó kivett egy fejezetet, ami pedig a korszak szempontjából fontos   lett volna, az lenne utólag is.

Röviden: fülest kaptam, hogyan zajlanak a KISZ-bizottság szervezésében néhány fővárosi klubban a beat-estek /talán  a táncházak ellensúlyozására?/, egy cenzorkát kaptam magam mellé, résztvevőnek álcáztuk magunkat.  Zenéltek a színpadon, táncoltak, majd szünet következett, egy estén többször, olyankor gépzene szólt, a fények eltompultak, a résztvevők nem, mert a terem  oldalain lévő székeket elsősorban fiúk, férfiak gyorsan elfoglalták, a lányok, nők már csak az ölükbe ülhettek. Köztük – valamilyen hírverésre – középkorú és idősebb hölgyek is, akik kivétel nélkül hosszú szoknyában jöttek, amit a félhomályban könnyedén fel tudtak hajtani, szabályos orgia zajlott,  a nők egy idő múlva egy-egy székkel arrébb huppantak.

Én a táncházak tisztaságáért írtam ezekről a beat-klubokról.

Azokban az évtizedekben  Aczél György kiterjedt informátor-hálózata révén mindenről tudott, ezért kereste fel rajtaütésszerűen a táncházak emblematikus, már országos hírű helyszínét, a Kassák-klubot, mert nem hitte el azok  tisztaságát, azt a csodálatra méltó légkört, ami ott  egyedülállón uralkodott. Aczél György egy rendőr és Vitányi Iván kíséretében egy este belépett a klubba, Sebő Feri  sokszor elmesélte a folytatást. A politikus nem titkoltan kereste a zongorát, ami alatt állítólag fetrengenek kéjelgő párok, ám sem zongorát nem talált, sem függönyöket, sem szeszesitalmérő büfét!

Ha az a néhány oldal benne marad, érthetőbb lett volna  a pártvezér gyanakvása…

/Jól tette Márai Sándor, hogy életében nem engedte meg művei itthoni kiadását./

Könyvem kalózkiadását 2007-ben véletlenül láttam meg egy könyvesbolt kirakatában, ezután kerestem Sebő Ferit, mi ez? Egy telefonbeszélgetésünk után Feri hivatalos levelet írt, magyarázkodott, magázott,   Ferenc néven írta alá, felajánlott bruttó 120 ezer forint honoráriumot. Nem fogadtam el,  de ügyvédet sem fogadtam még én fizessek ügyvédnek, bíróságnak?

Rájöttem, hogy már nem a törvénytelen kiadásról szól a történetem, ez  a több évtizedes megaláztatás betetőzése.

Kelemen László  úr 1975-77-ben még nem lakott Magyarországon, ezért nem volt módja megítélni magatartásomat, hogy megírtam, és ahogyan megírtam a táncházakat, s hogy mit, miért engedtek, tűrtek vagy éppen tiltottak. Az akkor megjelent könyvért csak a szűkre szabott honoráriumot kaptam, utána több évtizedes hallgatást. A 2007-ban felajánlott összeget nem  tekinthetem történelmi elszámolásnak. Ez az összeg  egy bármilyen csoportban táncoló fiú/lány csizmájának az ára, ezzel a csizmával rúgtak fenékbe. Egy csizmát vagy pruszlikot ért a hetvenes évekbeli többéves munkám, hitem, kiállásom? Miközben mindegyik kormánytól milliárdokat kapnak-költenek folyamatosan a néptánc/népzene összes műfajának a látványos, mesterséges fenntartására.

Ezért kérem, hogy méltóságomat állítsák helyre, ha már önmaguktól negyvenöt éve nem tették meg. Rubrikára persze lehet hivatkozni, ez a legújabb kor leleménye. Vergiliustól Móricz Zsigmondig az író becsülete még nem könyvelési tétel volt.

Sebő Feri 2007-ben tényként mondta: azt gondolom, hogy megfogtam az Isten lábát? Most válaszolok: ezt 87 évesen, Covid-kórház után, rákbetegen már megtehetem, vagy én fogom az övét, vagy ő az enyémet. E levéllel pedig tartoztam magamnak, hogy ne maradjak a történelem néma balekja.

Bp., 2021 Nagypéntek

Siklós László

Türelmesen vártam mostanáig, 2021 szeptemberéig. Novák Katalin nem válaszolt, dedikált könyvemet nem köszönte meg. Kelemen László furcsa levelet írt, kössük új szerződést, továbbra is egy csizma áráért.