Bauer Hildáról emlékeim…

    Bauer Hildáról emlékeim…

 

-         és árnyakról: Balázs Béla, Kaffka Margit, Schilling Oszkár mellett Horn Gyula…és háborús szerelem…valóban villanások

 

Bauer Hildáról néhány írás még olvasható a világhálón, de hogy kinek a jóvoltából és meddig, nem tudom. Ez a műfaj kegyetlen, függ az emlékezőktől, intézményektől, jelen esetben könyvtárak, irodalomtörténeti intézetek, stb. munkatársaitól. Balázs Béla húga volt – bátyja eredeti neve Bauer Herbert. Öccse révén pedig Kaffka Margit sógornője. Hilda néni 1887-ben született és Google-adatok szerint 1965-ben halt meg. Férje Schilling Oszkár, 1880-ban Kolozsváron született, halála évét nem tudom. Valamikor felvette a Tordai előnevet, bizonyára történelmi tudatból, mivel áttelepült Magyarországra. Az ő szócikkei már lekerültek az internetről, ezért említem az illékony múltat, a feledést. /Papír-alapú életrajzi lexikonban nem szerepel./

Ezek a fotók is addig lesznek az ismeretlen nyilvánosság előtt, amíg én fizetem a részvételi díjat, utána elenyésznek. /Privát történelem nem az intézményes mellett, hanem helyett? Micsoda ficam./

A fényképek 1955 vagy 56 nyarán készültek Hilda néniék lakásán, Budapesten; emlékezetem szerint a Jókai utcában, vagy annak egyik keresztutcájában laktak, emeleten, szűk és piszkos lépcsőházból nyílt tágas lakásuk.

A képen látható lány Teri, első igazi szerelmem, akivel kölcsönösen beteljesültek érzelmeim. Az ifjúember én vagyok.

Hilda néniékhez úgy jutottunk, hogy Teri a külügyminisztériumban egyik miniszterhelyettes mellett dolgozott /bár szülei elváltak, apja munkásember, ezért ő megbízható kádernek mutatkozott/. Hilda néni nyelvtanár volt, bejárt a minisztériumba, Teri tőle tanult olaszul. És barátságba kerültek, ezért hívtak meg magukhoz.

Terivel viharosan folytatódott a kapcsolatunk, 1956 októbere után. A forradalom hetei alatt együtt voltunk, náluk laktam Szentendre külső részén, mert a pomázi albérletem bizonytalanná vált, együtt jártuk a főváros utcáit, egyszer a Margit-hídon golyózáporba kerültünk, megúsztuk. A pesti hídfőnél csoportosulásra lettünk figyelmesek, odamentünk. A kör közepén egy pufajkás munkás agitált, pontosan nem értettük, de indulatából ítélve a harcolók ellen uszított. Teri odasúgta nekem: de érdekes, ez az ember a külügyben dolgozik, ismeri. Kicsoda? Horn Gyulának hívják.

Terit decemberben a római követségre küldték. 57 nyarán hazajött szabadságra, és eljegyeztük egymást az általa vásárolt jegygyűrűvel. Csakhogy hamar kimondta azt a szót: ellenforradalom, ekkor gyorsan zuhantunk kétfelé…

Hilda néniékkel viszont tovább tartott a kapcsolatom. Oszkár bácsi már rég nem festett, teljes belső emigrációba vonult, Trianon miatt lebénult. Hilda néni a belső túlélésért küzdött, már nem tanított, beteges lett, viszont megkért arra, hozzak neki a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárból könyveket. Stendhalt akarta újraolvasni, természetesen franciául. Hoztam-vittem, cseréltem, talán két évig.

További életükről nem tudok. Fogalmam sincs, mi lett a könyveikkel, néhány szép míves bútorral. Nemrég olvastam, idős korában bevonult egy pedagógus-öregotthonba, ott halt meg.

Miről beszélgettünk? Én akkor a Hajógyárban nehéz éveket éltem, dolgoztam, egyik albérletből a másikba, nyáron utcai padokon tudtam írni, ősztől könyvtárakban és mozik előcsarnokában, azt is ceruzával. Kaffka Margitról, a bátyjáról bizonyára beszélt. Egyszer úgy mentem hozzájuk, hogy akkor lépett ki tőlük Kodály. Nevettek: azt mondják Kodályról, hogy hallgatag, nem beszélget. Hát velünk szokott!

Kaffka Margit és Balázs Béla műveit attól kezdve tudatosan kerestem, olvastam és vásároltam. Ha naplóm nincs is, tudom, mindannyian hatottak rám…

Bauer Hilda (600x450)  Hilda néni a szerzővel (600x450)

Hilda néni tanítványával (600x450)  Schilling Oszkár (600x450)

Bauer Hilda és Oszkár bácsi (450x600)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!