Régebbi tardi helyzet

Régebbi tardi helyzet

1950-1955-ből, amikor a legtöbb magyar faluban volt helyzet…

Az 1940-es évek végétől, a Rákosi diktatúrában több népi mozgalom , földalatti szervezkedés indult. A Fehér Partizánok elsősorban Borsodban működtek, bár  kapcsolódtak  hozzájuk több városból, a Dunántúlról, Budapestről is. Tagjai  esküt tettek a hazára, röplapokat szórtak, jellel ellátott nemzetiszínű karszalagot és igazolványt kaptak, ezeket otthonukban befőttesüvegekben ásták el, néhányan a háborúból maradt pisztolyt, puskát őriztek és a Szabad Európa rádió biztatására várták a felszabadító amerikai ejtőernyősöket. Lebukásuk után a vád: fegyveres felkelés terve a népi demokratikus államrend ellen. A szervezkedés motorja Fiala József miskolci lakos, 1945 előtt a vádirat fogalmazása szerint horthysta detektív. Ez a naiv, narodnyik-szellemű, nem túl képzett, megszállott ember öt évig sikeresen bujkált Miskolcon és mozgatott többszáz ellenállót. 1955 április 12-én négy társával, példát statuálva, kivégezték. Népi hős lett volna egy más korban és országban. Nálunk ma is a kommunista párt, Thürmerék álláspontját fogadják el többen, köztük az én nemzeti érzelmű könyvkiadóm.

A szigorúan titkos iratokat a kétezres évek elején oldották fel, s bár nem vagyok történész, valami csoda folytán engedélyt kaptam kutatásra az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, amit ezúttal is köszönök. Az is csoda, hogy a nyolcezer oldalnyi iratot nem semmisítették meg, és némi cenzurázás /2009/ után olvashattam, jegyzetelhettem, sőt fénymásolatokat is kérhettem. Mindezt önszorgalomból, saját költségemen, nyugdíjamból.

Részlet a „Jelentés a cellából” című kéziratból.

Célkeresztben három szövetkezeti elnök

A negyvenes évek végén közös gazdaságokba (ahogy a nép akkor fogalmazott: kolhozokba) kényszerítették a gazdákat és a frissen földhöz juttatott cselédeket, zselléreket: lehetőleg egy csoportba – téeszcsébe – azt, aki évszázadok óta a saját földjén önállóan szervezte családjával a munkát, és azt, aki az uradalom intézőjétől napi rész-feladatot kapott, vagyis a gazdálkodásra nem volt rálátása, sőt felelőssége sem.

Tóth Kálmán Cserépfalun téeszcsé elnök, Gaál Ignác Tardon, Takács János Cserépváralján. A három falu közel egymáshoz, sorsuk is hasonló. Elkeseredettek, hisz bőrükön érzik, hogy elpocsékolják a földet, a termés lehetőségét: a napi feladatokat a párttitkár adja utasításba, az a járástól, az a megyétől, az Budapestről a pártközpontból kapja, melyik tagba, parcellába mit kell vetni, mikor milyen munkát végezzenek, mennyi legyen a termés. Azt a keveset, ami mégis terem a pocsék szervezés révén, azonnal vagonokba rakják, egyrészűk elindul a Szovjetunióba háborús jóvátételbe (bűnösök vagyunk: elvesztettük a háborút), a többi beszolgáltatásba, szinte ingyen, ők pedig gyerekeikkel, öregekkel, betegekkel szó szerint éheznek, mert nem hagynak nekik se lisztet, se tejet, se tojást, se gyümölcsöt, se babot…

*

Fiala József ügynöke vezet be bennünket a kezdetek megértéséhez.

/A cellatárs hivatásos spicli, teljes bizalmat élvezett  Fiala részéről, hónapokon keresztül beszéltette, látszólag együtt érzett vele, s minden nap kivitték a cellából, könyvtári munkára, valójában ilyenkor  írta kézzel a jelentéseket, vagy diktálta gépbe. A tárgyi tévedéseket benne hagytam a titkos iratokban, azt megmásítani nem éreztem okot-jogot. A dőlt betűs rész itt az ő jelentése./

Fiala„elmesélte, hogy Gaál Ignác, Tóth Kálmán, Takács János és Kiss József mind kisgazdapárti tagok voltak és erősen összetartoztak. Egy alkalommal Gaál kijelentette, hogy kapcsolataikat fenntartják sok más kisgazdával is és biztosra veszi, hogy kb. 25.000 embert tudna Dél-Borsodból mozgósítani. Ők négyen a szervezkedés kerete, s belőlük fognak a többi csoportok kiágazni. Gaál Ignác kisgazdapárti képviselőjelölt is volt, akihez elbeszélése szerint gyakran jártak távoli községekből is hasonló érzelmű barátai.

*

       A beszélgetést a szervezkedés paraszttagjaira és a tszcs-k kérdésére terelve, Fiala elmondotta, hogy három tszcs elnöke is volt a szervezkedésnek: Tóth Kálmán, Gaál Ignác és a János nevű gazdaember Cserépújfaluról, akinek a neve soha nem jut az eszébe (nyilvánvalóan Takács Jánosról van szó). Fiala előadása szerint tavaly, a kormányprogram után mindhárom szövetkezetből egyszerre csak tömegesen léptek ki a parasztok, majd végül az elnök is, s így mindhárom szövetkezet feloszlott. Mikor aggályoskodtam, hogy ennek az a látszata lehet majd, mintha az elnököknek a szervezkedésben való közreműködése hatott volna ki a szövetkezetek felbomlására. Fiala elmondta, hogy ő ebben az időben nem is beszélt az elnökökkel, s csak utólag értesült, hogy a szövetkezetek feloszlottak. Állítása szerint Tóth Kálmánnak még erősen kommunista híre is volt falujában, mert igyekezett a szövetkezet felbomlását megakadályozni. Arról, hogy Takácsnak valamilyen utasítást adott volna, vagy hogy ilyen vád kihallgatásain felmerült, nem beszélt.

*

       Elmondotta, hogy előadója olyan éles hangnemben megszövegezett jegyzőkönyvet vett fel, amely sokkal súlyosabb beállításban tárgyalja cselekedeteit, mint az összes előzők együttvéve. „Mindig nehezebb lesz a dolog – panaszkodott elkeseredetten Fiala – hát ez az őszinteségem jutalma?” Elbeszélése szerint a jegyzőkönyv mind kifejezéseiben, mind tartalmában súlyosabb az előzőeknél és Fialát nemcsak az rémíti meg, ami benne van, hanem lesújtja az is, ami kimaradt belőle. Így legjobban az bántja, hogy nincs benne a jegyzőkönyvében az az állandóan hangoztatott állítása, mely szerint a szervezkedés keretében felállítandó nemzetőrségnek – s általában az egész szervezkedésnek – a rendszerváltozás utáni bosszúk és vérengzések megakadályozása volt a célja. „Látom már tisztán, miért van ez – siránkozott Fiala. – Az a cél, hogy minél feketébben legyek beállítva és ezért még azt sem veszi be a jegyzőkönyvbe, ami az igazság, ha az az én javamat szolgálja. De bezzeg, beleveszi azt, ami nem igaz, ha ezzel tud még egyet nyomni rajtam: benne van az, hogy én Gaál Ignácnak és Takácsnak utasítást adtam a tszcs.-k szétzüllesztésére. Hát ezt tagadtam és tagadni is fogom mindig, mert ez szemenszedett rágalom. Erre az előadóm beírta, hogy az én tagadásomat nem fogadhatja el, mert Gaál és Takács mondanak igazat. Végül már – szégyellem ugyan a dolgot – de könyörögni kezdtem. Kértem, hogy legyen már egy kis szíve hozzám, vegye tekintetbe, hogy mindent, de mindent a legőszintébben mondtam el az első perctől kezdve, ne írja le mindenhol a legsúlyosabb beállításban a dolgokat. Erre olyan jegesen végignézett rajtam – ez a legrosszabb, ennél még az is jobb, ha goromba – és azt mondta, az ő jóindulatára pedig ne számítsak, legfeljebb abban az egyetlen esetben, ha majd tényleg mindent őszintén elmondok… Hát mondd, mit tegyek még? Hiszen egészen pőrére vetkőztem már előtte, elmondtam már az égvilágon mindent.

*

Tóth Kálmánt a 12. kihallgatásán faggatták, mikor és hol ismerkedett meg a két másik elnökkel. /A dőlt betűs rész a kihallgatás jegyzőkönyve./

       Gaál Ignác tardi lakossal 1951 őszén Takács János cserépváraljai lakos révén

        ismerkedtem meg Gaál lakásán.

       Takács Jánost kb. 8 éve ismertem, s 1951 őszén beszerveztem a szervezkedésbe.

       Beszervezésekor kértem tőle, hogy mondjon néhány nevet ismerősei közül, akiket szintén

       beszervezhetek. Ekkor említette Takács Gaál Ignác nevét. Megbeszéltem Takáccsal, hogy

       menjen el Gaál Ignáchoz, beszéljen vele, és tudja meg tőle, hogy vállalja-e a

       szervezkedésben való részvételt. Takács a feladatot végrehajtotta, beszélt Gaállal és az

       eredményről néhány héttel később nekem beszámolt, amikor felkerestem Takácsot. Gaál,

       Takács elmondása szerint – vállalkozott a szervezkedés tagságára. Még ez   

       alkalommal elhatároztuk, hogy kerékpárral átmegyünk Tardra, Takács bemutatja Gaál   

       Ignácot és a beszervezést végrehajtom.

Ismertesse részletesen Gaál Ignác beszervezésének

körülményeit!

       Takács Jánossal az esti órákban mentünk Gaál Ignáchoz. Gaál nem tartózkodott otthon,

       hanem a tanácsházán volt. Emlékezetem szerint vagy Takács, vagy Gaálné egyik fiát

       küldte érte, mire Gaál rövidesen hazaérkezett. Először az udvaron beszélgettünk, főként

       gazdasági kérdésekről. Gaál megmutatta gazdasági felszerelését, majd bemutatta

       családját  és szüleit. Ezután mentünk csak be a szobába, ahol hármasban megbeszéltük

      Gaál feladatait a szervezkedésben.      

       Gaál Ignáctól nem kérdeztem meg még egyszer azt, hogy akar-e tagja lenni a

       szervezkedésnek, mert ezt már egyszer Takács Jánossal megbeszélték. Én rögtön a

       beszélgetés elején Gaál feladatairól beszéltem, s részletesebben ismertettem előtte a

       szervezkedést.     

        Elmondtam Gaálnak, hogy egy „földalatti mozgalom”-nak vagyok a tagja, melynek célja

       az, hogy „rendszerváltozás” – amelyet idegen katonai beavatkozással képzeltünk el –

       esetén magához ragadja a hatalmat, az egyes községekben saját embereit ültesse vezető

       pozícióba.

*

Horváth Imre vizsgálótiszt elolvasta az ügynök napi jelentését, majd annak tudatában ugyanarról faggatta Fialát. Volt úgy, hogy csak egy hónap múlva. Fiala vallomása:

       Tóth Kálmán 1951. márciusban közölte velem, hogy beszervezte a szervezkedésbe Kiss

       József kb. 28 éves anyakönyvvezető mezőkövesdi lakost. Közöltem Tóth Kálmánnal,

       hogy mutassa be nekem Kisst. 1952.tavaszán Tóth Kálmán magával hozta Gaál Ignácot,

       Takács Jánost és Kiss Józsefet Miskolcra, bemutatás végett.

       Gaál Ignác előre megbeszélte Durda vezetéknevű rokonával – aki a Soltész Nagy Kálmán

       utcában lakik –, hogy lakásán tarthassuk meg a megbeszélést, mivel kinn hideg volt. Tóth

       Kálmán értesített illegális lakásomon, hogy megérkeztek. Este 7–8 óra között mentem el

       Tóth-tal Durda lakása elé, ahol az említett személyek már vártak bennünket. Ezután

       bementünk Durda lakásába, ahol annak feleségével beszéltünk, hogy bocsássa

       rendelkezésünkre a szobát. Bementünk a szobába, leültünk az asztal mellé és megkezdtük

       a megbeszélést. Egyikőjük kb. 3 liter bort és süteményt hozott magával, melyet

       megbeszélés közben elfogyasztottunk.

Mit közölt velük a szervezkedésről?

       Először is felhívtam figyelmüket a szigorú titoktartásra. Ezután beszéltem előttük a

       mozgalom célkitűzéseiről, programjáról, majd elővettem a zsebemből 7–8 darab

       megbízólevelet és odaadtam Takács Jánosnak azzal, hogy osszák el egymás között. A

       megbízólevéllel együtt 3 db. programot is átnyújtottam. A megbízólevelekkel

       kapcsolatban közöltem velük, hogy azok angol nyelven vannak írva, a borítékokat nem

       szabad felbontani, csak akkor, ha angol, vagy amerikai megszálló csapatok, ejtőernyősök

       szállnak le községük határában. Azt mondottam, hogy az ejtőernyősök leszállásáról és a

       megbízólevél felhasználásáról külön parancsot fognak kapni. A célkitűzéssel

       kapcsolatosan elmondottam, hogy „nemsokára be fog következni az általunk várt

       rendszerváltozás” és nekik az lesz a feladatuk, hogy kezükbe vegyék a községük

       irányítását. A mozgalom fő célja a hatalomátvétel. Megbíztam őket azzal, hogy

       szervezzenek be számunkra megbízható személyeket. Felhívtam figyelmüket, hogy

       nagyon vigyázzanak a beszervezéseknél, nehogy olyan személyek kerülhessenek be a

       mozgalomba, akik feljelentenek bennünket a rendőrségen.

Kiss József is hallotta azokat a kijelentéseket,

melyeket Ön tett a megbeszélésen?

       Igen, hallotta, Kiss József mindvégig ott tartózkodott a szobában, amíg a megbeszélés

       tartott. Kiss József többször közbeszólt és kijelentette, hogy „nagyon sok emberünk lesz”

       és „természetes, hogy hallgatni kell az ilyen dolgokról.”

Milyen politikai beállítottságúnak tartja

Kiss Józsefet?

       Kiss Józsefet úgy ismertem meg, mint aki ellensége a népidemokráciának. Az első

       találkozásunk alkalmával kihangsúlyoztam, hogy a mozgalmunk illegális és csak a

       „remélt rendszerváltozás” után fogunk legálissá válni és csak akkor fogjuk átvenni a

       hatalmat. Kiss József az általam elmondottakat helyeselte, melynek szóban is kifejezést

       adott. Kijelentéseinek egy részéről az előző kérdésben tettem vallomást. 1952. őszén

       ismét felkerestek mind a négyen, Hölcz Rezső lakásán – jelen volt Hölcz Rezsőné is –

       ekkor mutattam nekik meg a röplapokat. Először én olvastam belőle egy részletet, majd

       odaadtam nekik is elolvasásra. Kiss József is elolvasta mind a három röplapot, melyet

       átadtam nekik. Kiss az elolvasás után „nagyon jó” kijelentést tett és mosolygott.

Miért tartották alkalmasnak Kiss Józsefet

arra, hogy bevonják a szervezkedésbe?

       Erre a kérdésre nem tudok konkrét választ adni. Tóth Kálmán ajánlotta, azzal, hogy

        „számunkra megfelelő ember”. Nem közölte velem Tóth, hogy minek alapján választotta

       ki Kiss Józsefet beszervezésre.

Hogyan számolt be Tóth Kálmán, Kiss József

beszervezésének körülményeiről?

       Tóth Kálmán egyszerre számolt be Kiss József, Takács János és Gaál Ignác

       beszervezéséről, 1950 végén. Közölte, hogy „vannak emberei”, akiket bevont a

       mozgalomba. Mezőkövesden Kiss József anyakönyvvezetőt, Tardon Gaál Ignácot és

       Cserépváralján Takács Jánost.

*

Most Gaál Ignác sorsa következne, a kihallgatási jegyzőkönyvek és az esetleges cellatárs jelentései. Mivel kitapintható az előzetes koncepció, hogy Gaálból főbűnöst kreálnak, az alapos körültekintő szervezést nem kerülhette el. Ha kisebb „bűnösök” is huszonöt-harminc kihallgatást szenvedtek el, ővele még többet foglalkozhattak.

Ám rávonatkozó önálló anyagot nem találtam a nyolcezer oldalnyi irat közt. Letartóztatási napját is csak a halálos ítéletet tartalmazó jegyzőkönyvből tudom. Eszerint október 15-én került az ávéhá karmai közé, vagyis néhány nappal Fiala, Hölcz Rezső, Luncz János után. Ekkor már mindent tudhattak róla.

És mi mért nem tudhatunk? Kik, hova, miért vették ki anyagát? 1955 végén rendezték az összes rájuk vonatkozó iratot, ezt egy hivatkozásból látom. Mi a fehér vagy fekete – folt titka. Találgatok.

1./ Még önmaguknak, az államvédelmisek belső köreinek is kompromittáló lett volna a vallatás módszere, stílusa, amiket ebben az időben már nem alkalmaztak. Vagy mégis.

2./ Talán a legfelsőbb pártvezetés kérte magához tanulmányozásra. Azok, akiknek Tard már 1949-ben szemet szúrt, amire Rózsa József tanító úr, Ortutay Gyula, Darvas József hívta fel a figyelmet. A lehetséges személyek: Gerő Ernő (kije neki Gerő Tamás őrnagy?), Farkas Mihály, aki a „gyerekei” munkáját akarta tanulmányozni, vagy maga Rákosi Mátyás, aki kéjelgett a megtorlásban, ugye, ő már a 49-es választáson felhívta erre a falura a figyelmet…

Gaál Ignácról ennek ellenére – a többiek vallomásából – minden mozzanatot megismerünk.

 

Felbujtás. Felgyujtás?

November 10-e és 23-a közt az ügynök négyszer beszéltette Fialát az elnökökről, különösen Gaál Ignácról, Takácsról. De csak január 10-én (54. kihallgatásán) tért ki erre a témára Horváth Imre vizsgálótiszt. Ugyan miért? Egyik oka bizonyára az, hogy Fiala ne gyanakodjon, netán cellatársától kapja a pontos információt. Íme a január 10-i jegyzőkönyv.

Tegyen vallomást arról, milyen nézeteket vall Ön

a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban?

       Elleneztem a termelőszövetkezetek létezését, felépítését, célkitűzéseit. Az általam várt

       „rendszerváltozás”, a hatalom átvétele után szándékomban állt új földbirtokreformot

       végrehajtani, mely szerint 50–150 holdas egyéni gazdaságokat létesítettünk volna. Ezzel

       a termelőszövetkezetek intézményét megszüntetjük. Többször beszéltem a szervezkedés

       tagjai előtt, hogy mi is alakítunk szövetkezeteket, dán mintára.

Hogyan fejtett ki termelőszövetkezet

ellenes aknamunkát?

       Majdnem valamennyi röplapban foglalkoztam a parasztságot érintő kérdésekkel. Olyan

       hazugságokat írtam bele a röplapok cikkeibe, hogy a parasztoknak rossz a megélhetésük,

       terméseikért nem kapnak megfelelő mennyiségű pénzt. Úgy állítottam be, mintha a

       kulákság érdekei az egész parasztság érdekei lennének.

       A röplapokat nagy többséggel termelőszövetkezeti elnököknek, brigádvezetőknek,

       traktorosoknak, mezőgazdasági szakembereknek címeztem. Az volt célom, hogy

       megfélemlítsem őket, ellenséges tevékenységre bírjam őket és ezzel aláássam a

       termelőszövetkezetek eredményeit.

Milyen utastásokat adott Gaál Ignácnak, Takács Jánosnak, milyen aknamunkát végeztek a termelőszövetkezeteikben?

       Tagadom, hogy aknamunka végzésére adtam utasításokat Gaál Ignácnak és Takács

       Jánosnak. Nem is tudtam, hogy ezek az emberek termelőszövetkezeti elnökök, csak

       akkor, amikor már arról számoltak be, hogy a termelőszövetkezetük feloszlott.

Mikor, hol számoltak be a termelőszövetkezetek

felbomlásáról?

       1953 tavaszán, a negyedik találkozás alkalmával, Hölcz Rezső lakásán számoltak be a

       termelőszövetkezetük felbomlásáról.

Ön hogyan nyilatkozott a tszcs. felbomlásával

kapcsolatban?

       Örömömet fejeztem ki előttük és azt állítottam, hogy „egész országszerte feloszlanak a

       termelőszövetkezetek, mert a magyar parasztság nem akar termelőszövetkezetekben

       dolgozni.” Olyan kijelentést tettem, „ha egyénileg dolgozik a paraszt, nem kell őt hajtani,

       dolgozik az látástól-vakulásig.”

Melyek azok a röplapok, melyekben támadta

a Magyar Népköztársaság kormányának mezőgazdasági

programját?

       A „Válassz!” feliratú röplapban és az „1953 augusztus 1.” Jelzésű röplapban támadtam

      a kormány mezőgazdasági programját. Ezenkívül minden röplapban használtam olyan

       kitételeket, mintha a parasztok nevében szólnék a röplapokban, és ellenállásra

      szólítottam fel őket.

Kikre számított Ön a parasztság

rétegei közül?

       A parasztság rétegei közül a kulákokra számítottam. Ezt a röplapokban is

       kinyilvánítottam. Az „1953 március 1” jelzésű röplapban a „Felhívás” cikkben a

       „kuláknak bélyegzett…magyar parasztokat” felszólítottam a népidemokrácia elleni

       küzdelemre és bíztattam őket, az általunk várt „rendszerváltozás” bekövetkezésében.

       Ehhez hasonlóan írt Palkó László és családja az „1953 május 1” jelzésű „Magyar

       édesanyák harca” című cikkben.

*

A vizsgálat közreműködői feladatul kaphatták feletteseiktől: derítsék ki a termelőszövetkezetek felbomlásának összes körülményét, az érintett falvakban. Bizonyára az országos pártvezetést érdekelte, sőt izgatta. Hiszen 1953 nyarán a kommunista párt Központi Vezetőségének ülésén egyik fontos téma lett: abba kell hagyni az erőszakos szövetkezesítést, ahol pedig a tagság fel akarja oszlatni, megteheti. Ez a folyamat Nagy Imre kormányra kerülésével kezdődött azon év nyári hónapjaiban. Ennyit elöljáróban, muszáj elmondani.

Fiala 54. kihallgatását idéztem előbb, amely 1955 január 10-én történt. Másnap, 11-én szembesítették őt Gaál Ignáccal és Takács Jánossal. 12-én, 55. kihallgatásán a vizsgálótiszt visszatért az előző napi témára.

A vizsgáló bevezetője:

A tegnapi nap során szembesítve lett Gaál Ignác, Takács János volt tszcs. elnökökkel, Kiss Józseffel a szervezkedés tagjával. E személyek, szemébe mondták Önnek, hogy Ön utasítást adott Gaálnak és Takácsnak a tszcs-vel kapcsolatosan, annak ellenére, hogy ön letagadta. Felszólítom, tegyen vallomást arról, milyen utasításokkal látta el Takács Jánost és Gaál Ignácot, mint termelőszövetkezeti elnököket, hogyan végezzenek aknamunkát a termelőszövetkezetek ellen.

       Nem emlékszem arra, hogy Gaál Ignácnak és Takács Jánosnak olyan értelmű utasítást

       adtam, mellyel célom volt a termelőszövetkezetek ellen szabotázs cselekményt elkövetni.

Ön előtt nem volt idegen a tszcs. elleni aknamunka. Ön magánlevelezésében is dicsekedett azzal, hogy a szervezkedés tagjai ellenséges tevékenységének eredményeképpen oszlanak fel a termelőszövetkezetek. Idézni fogom Zoór Tibornénak írt levelének egy részletét!: „…A szószoros értelmében véve komoly és minden időt igénybe vevő a munkánk. Ennek nyomai is vannak… Újabban a T.Sz.Cs. terén…” Ez a levélrészlet is bizonyítja, hogy Önöknek céljuk  volt a termelőszövetkezetek ellen ellenséges tevékenységet végezni?

       Beismerem, hogy eddigi vallomásaim nem fedik a valóságot. Gaál Ignáccal, Takács

       Jánossal, Tóth Kálmánnal és Kiss Józseffel valóban beszéltem a termelőszövetkezetekről.

       Nem emlékszem határozottan arra, hogy az első, vagy a második találkozásunk

       alkalmával.

       1952. elején az első találkozás alkalmával egy ideig a Malinovszki utcában sétáltunk,

       majd Gaál Ignác egyik ismerőséhez Durda József lakásába mentünk be. A lakásban a

       szervezkedéssel kapcsolatban megbeszéltük, ki hova fog kerülni, az általunk várt

       „rendszerváltozás” után, milyen vezető pozíciót fog kapni. Megbeszéltük, hogy

       falujukban be kell szervezni számunkra megbízható személyeket, akiket illegális

       igazolvánnyal fogunk ellátni. A megbeszélés után mindannyian eljöttünk Durda

       lakásából. Az utcai kapu előtt megálltunk, cigarettára gyújtottunk. Ekkor Gaál Ignác

       megkérdezte tőlem, hogy ők mint „termelőszövetkezetesek” mit csináljanak, mi a

       feladatuk. Ekkor kijelentettem Gaál előtt – a többiek is hallották – hogy: „igyekezzetek

       lassítani a tszcs-ben a munkát, de nagyon óvatosan csináljátok, nehogy baj legyen 

       belőle.” Gaál Ignác kijelentette, „bízd csak rám Béla bácsi, mi tudjuk ezt”. Ezután

       tovább indultunk. Tóth még nálam maradt Miskolcon, ezért ketten a Vadnai Gábor utcáig

       kísértük őket, majd elbúcsúztunk tőlük. Gaál Ignác, Takács és Kiss mentek a

       vasútállomásra és hazautaztak. A Vadnai Gábor utcáig én Kiss Józseffel sétáltam, ezért

       nem esett több szó közöttünk a tszcs. kérdésről.

Miért nem tett korábban erről vallomást?

       Azért nem tettem korábban vallomást, mert a szembesítések után jutottak eszembe ezek

       az események. A találkozó alkalmával egy liter bort fogyasztottunk el, és ez is

       megzavarta emlékezőtehetségemet.

Vallomását nem fogadom el. Önnek már korábban is ismertetve lett

Takács és Gaál vallomása, azokból is szerezhetett olyan körülményeket,

melyek emlékeztetik Önt?

       Beismerem, hogy azért hallgattam el, mert úgy gondoltam, hogy az államvédelmi szervek

       nem rendelkeznek olyan írásos bizonyítékkal, melyek bizonyítják, hogy a tszcs. elleni

       aknamunkára buzdítottam.

Hogyan hajtották végre az ön utasítását Gaál Ignác

és Takács János?

       1953. novemberben történt találkozó alkalmával, arról számoltak be, hogy az általuk

       vezetett termelőszövetkezet feloszlott. Gaál Ignác kijelentette, „amikor a kiküldött látta,

       hogy mindenki tiltakozik a tszcs. megmaradás ellen, kijelentette, látja, hogy a tagság

       akarja a feloszlatást. Én pedig csak jót nevettem magamban.” Gaál és Takács nem

       számoltak be nekem arról, hogy milyen módon járultak hozzá a feloszlatáshoz, csak a

       feloszlás tényét közölték velem.

Hogyan oktatta ki őket, hogyan, milyen módon züllesszék szét

a termelőszövetkezeteiket?

       Nem adtam nekik konkrét eligazítást. Tóth Kálmán közölte velem 1953. végén illegális

       lakásomon, hogy Takács Jánossal és Gaállal még korábban összebeszéltek, hogy

       mindannyian intézkedéseikről értesítik egymást, mivel mindhárman más-más községben

       voltak tsz. elnökök.

*

Az ügynök jelentése:

       „Csakhogy itt vagy már, borzasztó lelkiállapotban vagyok, szörnyű dolgok történtek, nem bírom én ezt már sokáig…” – pihegte Fiala aléltan, amikor visszatértem a zárkába. Sűrű nyögések és panaszok között síri hangon kezdte el kihallgatásának elbeszélését. Elmondta, hogy előadója három olyan cselekedettel gyanúsítja, amelyekről a leghalványabb fogalma sincsen és soha még csak azokhoz hasonló sem követett el. „Hát mikor lesz már ennek vége?” – siránkozott Fiala – mikor fogja már az előadóm belátni, hogy én mindenben elmondottam, az őszinte valóságot? Borzasztó nehéz ez a dolog, szinte fel vagyok már idegileg dúlva és most már kezdek rájönni, hogy engem valami külföldi összeköttetéssel meg szabotázzsal gyanúsítanak talán… De miért gyanúsítanak ezekkel és miért nem hisznek nekem? Mikor jött ezekkel a kérdésekkel a Horváth hadnagy, hát egy darabig védekeztem és megpróbáltam a magam igazát megvédeni; de amikor láttam, hogy mégsem hisz, ez annyira bántotta már az önérzetemet, hogy egészen elérzékenyültem és elsírtam magam. Már annyira el voltam keseredve, hogy azt mondottam, mondja meg, hogy mit valljak és én rögtön aláírom… Mert én ezt így nem bírom tovább, az én idegeimet lelkileg is felőrölte a hétévi bujkálás… Azóta is olyan szívfájásaim vannak, mintha ki akarna szakadni a szívem a helyéből… Én voltam az, aki az első perctől kezdve folyton azt mondom, hogy őszinte leszek, mindenben őszinte akarok lenni. És ezt most a Horváth hadnagy veszi át, ő hajtogatja állandóan, hogy legyek őszinte… Mintha eddig nem lettem volna az? Hidd el, egész délután azért rimánkodtam a Jóistenhez, világosítsa meg a Horváth hadnagyot arról, hogy mindenben elmondom az őszinte valóságot, könnyíteni akarok magamon, nem bírnám én már tovább azt a sok hazugságot meg blöfföt, amik között hét évig életem…”

       A fentiekben ecsetelt feldúlt lelkiállapotban kezdte el kihallgatásának elbeszélését. Előadása szerint három újabb és súlyos cselekedetekkel vádolta előadója: 1./ Tóth Kálmánt, Gaál Ignácot és Takács Jánost arra utasította, hogy szabotálják el az általuk vezetett tszcs.-k ügyeit és oszlassák fel azokat. 2./ adatokat gyűjtött a különböző gyárak, üzemek hivatalok belső ügyeire vonatkozólag. 3./ 1947-ben, amikor még a Szabadság Párt titkára volt, adatokat adott ki a miskolci rendőrség felépítéséről, s nyugatra juttatta.

       Fiala abból indult ki, hogy a három tszcs. elnök közül Tóth Kálmán egyenesen az ő tanácsára lépett be a szövetkezetbe, miután nem bírta már a magas adókat, Gaál Ignácról és Takács Jánosról pedig hosszú ideig nem is tudta, hogy tszcs. elnökök voltak. Erről csak akkor szerzett tudomást, mikor kb. két hónappal a tszcs.-k feloszlatása után Gaál Ignác és Takács János bejöttek hozzá és a két Hölczné, valamint Tóth Kálmán jelenlétében elmesélték, hogy a termelőszövetkezeteiket feloszlatták.  

(A továbbiakban az egyszerűség kedvéért párbeszédes formában számolok be beszélgetésünkről).

Én: Te, Jóska, hogyan lehet az, hogy te, mint nagy főnök, nem tudtad, hogy két ilyen fontos

       embered, mint az a Gaál meg ez, a hogy is hívják, ez a másik, olyan pozíciót töltenek be,

       mint a tszcs. elnöksége?

Fiala: Hát kérlek szépen, az úgy volt, hogy nem merték megmondani, egyszerűen nem merték

       bevallani, hogy tszcs. elnökök.

Én: Ahá, na látod. Kezdem már sejteni, hogy itt lehet valahol a bibi. No és mit gondolsz,

       miért nem merték neked megmondani?

Fiala: Hát izé… Talán szégyellték magukat… Vagy arra gondoltak, hogy talán letolom őket.

Én: No és próbálj most visszagondolni: miért szégyellték volna magukat, vagy miért hitték

       volna, hogy letolnád őket a tszcs.-elnökség miatt?

Fiala: (roppant értelmesen). Azt nem tudom. Csak azt tudom, hogy én mindig csak jót akartam. Becsületuristenemre. Megmutattam én ezt már 1944-ben is. Jaj Istenem, csak a Horváth hadnagy egyszer belém látna és…

Én: Józsikám, ne kalandozz el megint, mert akkor lemondok a védőügyvédségedről és

      inkább olvasok.

Fiala: Nem, nem, ne hagyd abba, hiszen látod, hogy nem boldogulok nélküled. Csak a szívem

      fáj már nagyon és nagyon bánt tudod, hogy nem akarnak hinni nekem… Pedig én, Isten

      látja lelkemet, azért csináltam mindent, mert nagyon mély erkölcsi alapon állok és mert

      nem akartam, hogy megint elkezdődjenek azok a vádaskodások meg vérengzések, mint

      1944-ben, amikor én….

Én: Jóska, megint kezded?!

Fiala: Nem, nem, igazad van. Kérlek, folytassuk csak, ígérem, nem fogok másról beszélni,

       hiszen így is olyan kedves tőled, hogy amikor az egész napi fárasztó munkád után

       feljössz, még az én dolgaimmal is vesződsz. Azt nem is tudom elmondani, hogy milyen

       hálás vagyok neked…

Én: Erről ne is beszélj, ezért nem jár hála, ez a legelemibb bajtársi kötelesség. Ismerlek

      annyira, és biztos vagyok benne, hogy hasonló helyzetben te is ugyanígy cselekednél te is,

      igyekeznél segíteni a nehéz helyzetbe jutott embereken…

Fiala (boldogan): De még mennyire, persze, örülök, hogy legalább te így belém látsz. Én

       egész életemben mindig csak segítettem a szerencsétleneken. Mindig ilyen ember voltam,

       mióta csak az eszemet bírom. Mert tudod, nekem szívem van. Meg ilyennek nevelt az én

       drága jó apám és anyám. Mindig azt tanították, segíts másokon, Isten is megsegít. Ezért

       segítettem én 1944-ben is…

Én (közbevágva): Jóska!!!

Fiala: Igaz, igaz, ne haragudj már. Jaj, folytassuk akkor, hol is hagytuk abba?

Én: No, figyelj akkor légy szíves ide. Hát azt mondtad, hogy ez a Gaál és az a másik, hogy is

       hívták?

Fiala: Takács János.

Én: Hát egyszóval a Gaál meg a Takács János azért nem merték neked megmondani, hogy

       tszcs.-elnökök, mert szégyellték magukat és attól féltek, hogy le fogod tolni őket?

Fiala: Igen.

Én: Hát akkor most légy szíves gondolkozz azon, hogy vajon Gaál és Takács miért

       szégyellték volna előtted, hogy tszcs.-elnökök és miért féltek volna attól, hogy letolod

       magad?

Fiala (mereng): Izé… Hát talán… nem tudom.

Én: De Jóska, gondolkozz már egy kicsit logikusan, törd egy kicsit a fejedet! Mi lehetett az

       oka annak, hogy ezek az emberek attól féltek, hogy lehordod őket, ha megtudod, hogy ők

       is tszcs.-elnökök?

Fiala: Hát várjál csak… Izé… Hát nem tudom. No, segíts már egy kicsit, tényleg miért

       félhettek tőlem?

Én: No, gondolj most egy kicsit vissza a dolgokra. Te ugye elég sokszor beszélgettél ezekkel

       az emberekkel?

Fiala: Hát a legtöbbször Tóth Kálmánnal, talán harmincszor vagy ötvenszer is, mert vele

      nagyon jó barátságban is voltam. Amikor csak Miskolcon járt – pedig mint fuvaros

      sokszor bejött – mindig benézett hozzám. De Gaál Ignáccal meg Takáccsal talán 5–6-szor

      beszéltem csak. Először a Soltész-utcában találkoztam össze velük, ahová Tóth hozta el

      őket. Miután ott az utcán összeismerkedtünk, bementünk Gaál rokonainak, Durdáéknak a

      házába. Durda nem is volt otthon, csak a felesége, aki beteg volt. Gaál azt mondotta neki,

      hogy én mérnök vagyok és ők valami fuvarozást fognak nekem végezni és ezt akarjuk

      megbeszélni, meg kiszámítani a költségeket. Be is mentünk egy olyan kisebb szobába és

      ott beszéltük meg a dolgokat.

Én: És nagyjából miről volt szó?

Fiala: Hát a mozgalmi dolgokról. Én elmondtam nekik, hogy hogyan is vagyunk meg, hogyan

          kell a dolgokat csinálni. Meg, hogy vigyázzanak nagyon és hogy a legfontosabb a

          szeretet, mert szeretet nélkül nem tudunk majd kormányozni. Meg más ilyen dolgokról

          beszélgettünk.

Én: De légy szíves erre egy kicsit pontosabban visszagondolni, hiszen erre kell az egész

       védekezést felépíteni. Akár ezen az első megbeszélésen, akár a továbbiakon például miről

       lehetett még szó?

Fiala: Hát persze a politikáról, meg a rendszerváltozásról. Ők is nagyon várták a

       rendszerváltozást, pláne a Gaál. Én meg bíztattam őket, hogy ne féljenek, tartsanak csak

       ki, nem tart ez már soká. Aztán támadtam a kormányt. Arra biztosan emlékszem, hogy

       úgy jól odamondogattam a véleményemet Rákosiról meg Gerőről, mert ez nagyon tetszett

       nekik, Gaál azt is mondta, hogy így kell beszélni egy magyar embernek.

Én: És ők még miről beszéltek?

Fiala: Hát folyton arról panaszkodtak, hogy milyen nehéz helyzetben vannak a parasztok és

       milyen nagy az elégedetlenség közöttük. Meg, hogy a kommunisták hogyan sanyargatják

       őket a nagy adókkal meg a beszolgáltatással.

Én: No, és te mit mondtál, amikor így kipanaszkodták magukat?

Fiala: Én megmondtam nekik, hogy mindennek az oroszok meg a kommunista politika az

       oka. Tudod, a szakdolgokhoz soha nem szóltam hozzá, de utána mindig politikailag

       világítottam meg a dolgokat. Így persze szidnom kellett a kormányt meg a politikáját.

Én: no, most jól figyelj ide. Ezek szerint szidtad a kormányt és a kormány politikáját. Hát azt

       nyílván tudod, hogy a kormány politikájának az egyik legfontosabb pontja épp a tszcs.-

       mozgalom. Akkor neked a tszcs-ket is szidnod kellett, gondolkozzál csak!Hát akkor

       neked kellett olyasmiket is mondanod, hogy a Gaál és a Takács láthatta, neked, mint a

       szervezkedés vezetőjének politikailag egyáltalán nem tetszik a tszcs.

Fiala: De én egyáltalán nem is tudtam, hogy ők is benne vannak egy ilyen dologban.

Én: Persze, hogy nem tudtad, miután látták, hogy elítéled a tszcs-ket, természetes, hogy nem

       merték megmondani neked. Hát most gondolkozzál, miket mondhattál olyasmit a

       szövetkezetekről, amitől ezek megijedtek és nem merték megmondani, hogy ők is benne

       vannak, sőt pláne elnökök?

Fiala (felragyogó arccal): Hát így most már emlékszem. Nekik is olyanokat mondottam, mint

       a Szabadság Pártban mondtam a szövetkezetekről. Erről is még délelőtt volt szó az

       előadómnál és megmondottam neki őszintén, amire visszaemlékeztem. Hiszen akkoriban

       mindig volt szó a csajka-rendszerről, meg a kolhozokról, hogy az nekünk nem kell, azt

       csak tartsák meg maguknak az oroszok, láttam én kint, hogy azok hogyan élnek. Én is

       szavaltam erről a pártban, hiszen ott kellett az ilyen duma. És most, hogy így rávezetsz,

       emlékszem,, hogy mikor a Gaálékkal szóbakerült a tszcs.-dolog, itt is bizony nagyon

       kikeltem ellene. Megmondottam, hogy ez nem magyar embernek való, ez ruszki kitalálás,

       rendes magyar ember az ilyenbe be nem teszi a lábát. Még azt is kifejtettem politikailag –

       jól meg is indokoltam – hogy aki ilyenbe belép, az csak a kommunisták rendszerit erősíti.

       Hát nem volt igazam?

Én: No, látod Jóska, itt az a bizonyos bibi, amit kerestünk. A Gaál meg a Takács túlságosan is megszívlelték, amit mondtál nekik. Mert így a helyzet az, hogy ha nem is adtál konkrét utasítást, hogy oszlassák fel a tszcs.-jüket, de miután a vezérüknek az volt a véleménye, hogy a szövetkezet nem rendes magyar embernek való intézmény és az csak a kommunizmust erősítheti, hát lelkiismereti kötelességüknek érezték, hogy a tszcs.-jüket feloszlassák. Végeredményben tehát a szavaiddal mégis csak a tszcs. ellen befolyásoltad őket és ennek következtében fel is oszlatták.

Fiala (leesett állal): hát ez sajnos… sajnos igaz.

Én: Aztán már csak akkor mertek jelentkezni nálad és beszélgetni a dologról, amikor már a

       tszcs-t felszámolták és már nem kellett tartani a szemrehányásaidtól.

Fiala: Hát neked őszintén megmondom, mikor meghallottam, hogy feloszlatták a tszcs.-jüket, én bizony megdicsértem őket. Azt mondottam, hogy nagyon gerincesen viselkedtek. Azt is megmondottam, remélem, örökre elment a kedvük az ilyen kolhoszosditól…

 

Gomány Balázs besúgói

J e l e n t é s

A „Fehér Partizánok” nevű illegális szervezkedés ügyében.

Budapest, 1955. január 26.

       Vizsgálatot folytatunk Fiala József volt horthysta detektív által vezetett „Fehér Partizánok” elnevezésű illegális szervezkedés ügyében. A szervezkedés szabadlábon lévő tagjai közül a mai napon előállítottuk:

G o m á n y  Balázs 34 éves, középparaszt származású tardi lakóst. Nevezett apjának 12 hold földje, ezenkívül 10 hold vitézi telke is volt. Gomány a vitézséget a földdel együtt örökölte. Mint szakaszvezető résztvett a Szovjetunió elleni rablóháborúban. 1952-ben a tardi I-es típusú Rákóczi termelőszövetkezet tagja volt. 1953 ősze óta 6 és fél hold földjén egyénileg gazdálkodik. 1951-ben 1.000,- forint pénzbüntetésre ítélték, mert egy zsák gabonát ellopott a cséplőgéptől.

Beismerte, hogy 1953 nyarán Spisák Béla tardi lakós borospincéjében Gaál Ignác szervezte be. Céljuk volt fegyverek beszerzése, fegyveres csoport megszervezése és ezekkel segítséget nyújtani az amerikai imperialisták által történt megszálláskor. A szervezkedés tagjai közül Gaál Ignác, Körömi Imre és Dusza András fegyverekkel rendelkeztek. Beismerte, hogy

1953 novemberében Dusza Mihállyal együtt felgyújtotta a mezőnyárádi termelőszövetkezet szalmakazlát. A gyújtogatást Dusza Mihály hajtotta végre. Ő Körömi Imrétől kapott puskával biztosította a bűncselekmény végrehajtását. A bűncselekményt a népi demokráciával szembeni gyűlöletéből és ellenséges beállítottságából eredően követte el.

Az egy zsák ellopott gabona mellett ne menjünk el szó nélkül. A hatvani csoportnál, Máté kulákoknál mutattam be egy dokumentumot, de idézzük magunk elé a Sasvári testvéreket (Görcsönyt) is: 1950 után a paraszttól a saját földjén, saját munkájával termesztett búzát, árpát stb. már a cséplőgéptől elvették-vitték beszolgáltatásra (sok helyen állt fegyveres őr is), alig hagytak valamit a következő évre kenyérnek, takarmánynak, vetőmagnak. Gomány a saját terméséből a fejadagon felül meg akart tartani, hogy ne éhezzenek se ők, se az állatok. Ezt nevezi lopásnak a Balázsi Béla alezredes és Gerő Tamás őrnagy által aláírt jelentés. Ez is hozzájárul majd többi bűnével a kivégzéshez.

Gomány Balázs fogdai magatartását a beépített cellatárs jelentette, először január 31-én. A 26-i idézett jelentés után a besúgó írása a harmadik számozott lap a dossziéban. Így majdnem biztos, hogy a besúgó első bejelentkezését olvasom. Kérdés: hol volt Gomány január14-től 31-ig? Mit tettek vele? Ezt már soha nem tudjuk meg.

J e l e n t é s

Tárgy: Gomány Balázs fogdai magatartása

            1955. január 31.

Hangulata: nyomott, elkeseredett. A legsúlyosabb ítélet lehetőségétől fél.

Ügyében: elmondotta, hogy tagja lett egy szervezkedésnek. A szervezkedésről csak annyit tud, hogy rengetegen vannak benne parasztok, orvosok, szellemi munkavállalók, pártvezető személyek. Nem tudja, hogy ki az egésznek a vezetője, de tudja azt, hogy állítólag hat körzetre volt felosztva az ország és az ő körzetük (v. négyes v. hatos), vezetője Gaál Ignác volt. Tudomása van arról, hogy a szervezkedés tagjainak fegyvere is volt. Még az ő letartóztatása előtt tizenegy személy őrizetbe vételéről tud (Tardról), akiknek majdnem kivétel nélkül volt fegyverük. Elmondta, hogy az egyik tag (valamelyik szomszéd) letartóztatásakor őt vitték át tanúnak. Eleinte tiltakozott, de azután felszólították. Hozzátette, hogy még a lába is beléremegett…

       Gaál Ignác vezetésével értekezletet tartottak egy borpincében. 14–15 személy vett ezen részt. Gaál beszélt arról, hogy a szervezkedés a jobb életért van, a szervre nem tudnak rájönni, nyugodtan dolgozhatnak. Majd adott időpontban amerikai ejtőernyősök fognak leszállni, mindaddig pedig a teendő az előre kijelölt program szerint fog végbemenni. Most szabotázscselekményeket kell majd végrehajtani. Gaál megnevezte a Tsz. nevét és közölte, hogy annak szénakazlát kell felgyújtani. Közölte a felgyújtás időpontját. Részletekre is kitért: a kazal meneküléssel ellentétes oldalát kell meggyújtani. Gomány és társa végrehajtották a feladatot. Gomány elmondta, hogy a fegyverrel való biztosítást (úgy emlékszik) ő vetette fel. Gománynak nem volt fegyvere. Az egyik tag adott fegyvert (ha jól emlékszem éppen az, akinél Gomány tanúként szerepelt), egy rossz állapotban lévő leventepuskát hozzávaló 15 drb. tölténnyel. Ezt Gomány kabátja alá rejtve vitte magával. A fegyvert megtöltötte. A cselekmény időpontjában sűrű köd terjengett, alig láttak néhány lépésnyit. Kérdésemre közölte Gomány, hogy a nedvesség azért nem volt akadály, mert a kazal pillanatok alatt tüzet fogott. A biztosítás alatt remegett kezében a fegyver, ketyegett a rossz összetételű leventepuska. Aztán menekültek. Nincs tudomása (itt hallott 800 q-ról) a széna mennyiségéről és arról sem, hogy bárki is észrevette volna cselekedetüket. A fegyver visszakerült a kölcsönadóhoz. Gomány az eseményekhez hozzátette, hogy ezen kívül még két gyújtogatás történt, de abban ő nem vett részt, nem tudja azt sem, hogy melyikük csinálta. A két másik felgyújtástól való távollétét tanúkkal tudná igazolni.

Az egyik gyújtogatással kapcsolatban elmesélt részletek: felesége és ő egyszerre vették észre a tüzet jelző kongatást. Gomány kinézett az udvarra, majd közölte felségével, hogy a tűz nem a faluban van, távolabb. Látta a ház előtt elsiető tűzoltóparancsnokot és azt a személyt, aki a kongatást elrendelte. Kihallgatás során merült fel annak a kérdése, hogy miért nem ment Gomány oltani? Véleménye, hogy még a faluban is nehéz a tűzoltás nem pedig ott, ahol nincs kút. A falu határában pedig nincs. A tűzfecskendő kevés a tűzoltáshoz. A második ill. harmadik tűzesetről nem közölt semminemű részletet.

       Cselekményét súlyosnak érzi – a legsúlyosabb ítélettől tart – de hozzáteszi, hogy akkor mit kaphatnak azok, akik vezetők voltak vagy azok, akik fegyverrel rendelkeztek. Most persze már bánja cselekedetét. Számos nevet sorolt fel (csak néhányat tudtam rögzíteni), de igen nehéz kiigazodni a velük való kapcsolatát illetően. T. i. mindenki „komája és bátyja”. Ismeri Kiss Józsefet. Gaál Ignácot, az eddig őrizetbe vett tizenegy személyt. Úgy tudja, hogy még négyen vannak odahaza („képzeld, mit érezhetnek azok!”), de nincs tudomása arról, hogy az otthon-maradottaknak milyen cselekedetük lett volna. Véleménye, hogy szimpla tagok voltak.

Szándéka elmondani: nem jól éltek, sok volt a beszolgáltatás, a „pénzesadó” (ezt ő különlévőnek említi a terménybeszolgáltatástól), kényszeríttették őket a Tsz-be való belépésre. (bizonyos gőzhengerrel és mese-taxival fenyegette őket valaki.)

       A fenyegetéssel kapcsolatban felhozta azt is, hogy még Gaál Ignác is tett olyan kijelentést, hogy akinek eljár a szája, az hamar bekerülhet az ávóra.

       A gyújtogatás időpontját illetve közölte, hogy mindhárom gyújtogatás a fent említett értekezlet után történt. Ez a körülmény csak alátámasztja az ellene hozott gyanúsítást.

Elmondta, hogy három évig volt katona. „Sebszállítóknál” szolgált, kint volt SZU-ban. Kérdésemre közölte, hogy a Don kanyarban nem volt, annál jóval idébb. Sok helységet (falu neveket) említett. Parancsnokuk Bagomér nevezetű, magasrangú tiszt volt. Ugyancsak kérdésemre közölte, hogy partizánalakulatokkal nem volt dolguk, de sokat hallott felőlük. Egyszer a házigazdájuk is utánuk lőtt a ház padlásáról. Elmondta fogságba esését. Ezzel kapcsolatban beszélt arról a tábori lelkészről, akinek ő vágta le rangjelzését a fogságba esés előtti pillanatokban.

       A demokráciában épített házat. Úgy mondta, hogy régen, a Horthy rendszerben sem volt jó, de most sem. A paraszt csak a sajátján tud szívvel-lélekkel dolgozni. 26 párttag van a faluban. Ezeket még a gyerekek is ismerik figyelmeztetve egymást, hogy ezeknek „előre” a köszöntés. Ők pedig csak megmaradnak a „dicsértessék”-nél.

       A felgöngyölítés első heteiben gyorsan terjedt el a hír: ezt elvitték, azt elvitték. Ezidő tájban valamilyen értekezlet volt a tanácsházán (v.kulturteremben), ahol a szónok beszélt arról, hogy egyesek a vezetők megsemmisítésére, rendfelforgatásra készültek és készülnek. Ezekre azonban a büntetés sújtó keze lecsap. Gomány állítása szerint ekkor megoszló vélemények alakultak ki. Voltak olyanok, akik (nem említette, hogy közbekiáltással v. az értekezlet után-e) azt mondották, hogy ezek az emberek jót akartak. Voltak persze más véleményen is.

       Elmondotta, hogy a faluban most folyt az új személyazonossági iratok kiállítása. Az adatok kigyűjtése miatt, számosan keresték fel a tanácsházát. Egy alkalommal zárva találták és lövöldözés hallatszott odabentről. Később tudta meg, hogy egy asszonyt hallgattak éppen ki (a tanácselnök és tanácstitkár jelenlétében) és a kihallgató többször ellőtt az asszony feje mellett. Egy „kapszlit” pedig egyenesen feléje lőtt. (?) (hozzátette, hogy természetszerűen csak hallomásból tudja mindezt.) Ugyancsak itt említette meg, hogy az egyik házkutatásnál egy öregasszony ágyában volt elrejtve a töltött pisztoly és a golyót a hatósági személy a falba lőtte. Tud arról, hogy egyik társának a pisztolyát valamilyen pince mestergerendája alól v. felől húzták elő. Az a fegyver, amelyiket a gyújtogatáshoz vitt, a tulajdonos házától távolabb volt elrejtve.

       Megemlítette, hogy a közelmúltban kényszerítették őt túlbeszolgáltatásra. Az Északmagyarország (?) c. lapban, pedig megdicsérték. Nemtetszését fejezte ki mindezek felett. Ugyancsak elítélte tehenének elhajtását adóhátraléka miatt. Igaz ugyan, hogy a törlesztés v. kifizetés után a tehenet visszakapta.

És általában az itteni helyzetről:

       Előadójának magatartása tetszik neki. Dicsérte, hogy milyen rendesen beszéltek vele (csak cigarettát nem kap). Rendes az őrszemélyzet magatartása is. Általában meglepetéssel fogadta mindezt, mert odakint másképp tudta a helyzetet. Általános fogdai magatartása rendes (csak a „csikk-kunyerálás miatt vannak súrlódásai az őrszemélyzettel.) Igen beszédes csak kissé zavarosan beszél, bár emlékezése jó. Összeismerkedésünk simán folyt le, kapcsolatunk jó.

Utólag: Hallott egy adó-vevő készülékről. Úgy tudja, ezen keresztül tartották a kapcsolatot külfölddel. Nem tudja, kinél volt a készülék. Miskolci patikusok, egy diósgyőri orvos részvételéről is hallott a szervezkedéssel kapcsolatban.

*

Hangulata: előző jelentéstől fogva változatlan.

Ügyében: ellentétben az előző jelentéssel: a felgyújtásra vonatkozó utasítást nem közvetlenül kapta Gaál Ignáctól, hanem Dusza Mihály közölte vele. Dusza hivatkozott Gaálra.

       Elmondta, hogy esküt tett. Ketten esküdtek Gaál Ignácnál. Gaál előre mondta a szöveget, míg ők (balkézzel szívükön, jobbat feltartva) utána mondták a szöveget. Az esküszövegre nem emlékszik pontosan, de emlékezetében van az, hogy benne volt a vezetők ki nem adása,

és az Isten engem úgy segéljen. Hozzátette, hogy karszalag és igazolvány is volt a tagok részére (nem közölte azonban, hogy neki is lett volna.)

       Az amerikaiak érkezésére kitűzött feladattal kapcsolatban kijelentette, hogy a tagság külön-külön megjelölt helyre kellett volna, hogy menjen. Neki Füzesabonyt jelölték meg. (Kérdésemre, hogy miért éppen Füzesabonyt és hogy ott mit kellett volna cselekedne azt válaszolta, hogy azt már nem tudja.)

       A borpincében lefolyt értekezlet időtartamát másfél órában jelentette ki.

       Elmondotta, hogy a kazalfelgyújtás után tett egy kijelentést körülbelül ezekkel a szavakkal. Ha felgyújtanánk a paplakszénát, akkor aztán tényleg nem tudnának mit adni a jószágnak. Még alomnak való se maradna…

       Gomány azt mondotta, hogy ez a megnyilatkozás csak amolyan kijelentésféle volt részéről. (A kijelentést nem tudom kinek tette, mert jelen esetben is „komát” jelölt meg.)

       A szalmakazal felgyújtására vonatkozó utasítás a Mezőnyárádi Tsz-re vonatkozott. (!) Úgy mondta: négy kilométert gyalogoltak oda és négyet visszafelé. A köd olyan erős volt, hogy a lángok nem látszottak. A felgyújtás 1953. novemberének utolsó napjaiban v. december első napjaiban történt.

       Elmondotta, hogy Gaál Ignácnál történt eskütétel után a szövetkezetekről folytattak beszélgetést.

       A szervezkedésnek 1953-ban lett tagja. Hozzátette, hogy a szerv. Megindulásának idejét nem tudja, de lehetségesnek tartja, hogy már 1945-ben megvolt, sőt esetleg még a Horthy érában. Gaál Ignáccal kapcsolatban elmondta, hogy igen beavatott és jólértesült volt. A kormányprogramot még annak megtörténte előtt jelezte. Nagyon ügyesnek tartja (mint szervezkedőt), mert még csak véletlenül sem mondta ki a vezető v. vezetők nevét.

       Gomány Balázs a szervezkedésbe való belépés után több alkalommal is folytatott beszélgetést egyesekkel a szervezkedésről.

       1945 v. 46-ban Gomány járt Budapesten, mint mondotta, föld ügyben volt V. P,-nél. Járt Egerben és a Tard környéki falvakban.

Előadójáról: a kihallgatás menetét változatlanul dicséri. Csodálkozik, hogy előadója pontosabban tudja a részleteket, mint ő – de a részletek felemlítése után már ő is visszaemlékszik. Sehogy sem érti a Hatóság módszereit, csodálkozik azon, hogy mennyire pontosan tudnak mindenről.

Megjegyzés: fogdai magatartása rendes. „Csikk-kunyerálása” okoz némi súrlódást az őrszemélyzettel – egyébként alkalmazkodik a fennálló szabályokhoz. Megrémült – hallván a 206-os őrizetes (úgy tudja, hogy tardi) lekapását, aki a cellában „ment ki”. Beszédes, barátkozó. Tegező viszonyban vagyunk, kapcsolatunk jó.

*

Hangulata: ideges. Az ujjlenyomat felvétel és a fényképezés (mert egészen másra gondolt…) teljesen kimerítette. A lefolytatott szembesítések (mint mondotta) nem idegesítették annyira.

Ügyében: ismét kitért a pincebeli értekezletre. Gaál Ignác a szabotázscselekményekkel kapcsolatban azt mondotta, hogy a nagyobb cselekményeket a szabotőrök fogják végezni, míg a kisebbeket ők.

       Az amerikaiak érkezésére vonatkozó utasításhoz (szemben a tegnap mondottakkal) hozzátette, hogy nem csak a helyet jelölte meg Gaál, ahová menniök kell, hanem nevet is, akinél majd jelentkezzenek. További utasításokat majd ott kapnak. Emlékszik Gomány arra is, hogy Nagy Miklós küldetési helye Mezőcsát lett volna.

       Elmondotta, hogy a másik két kazalégés alatti tartózkodására vonatkozóan tanukat tud felhozni. Az egyikre négy, a másikra három személyt. (Állítólag a neveket már közölte előadójával.)

       Gyanakvása, hogy a mezőnyárádi kazal felgyújtását Nagy M. árulta el. Vele ugyanis közölte az eseményt. Gomány úgy nyilatkozott, hogy „a tsz. szalmájának felgyújtását” említette, de nevet nem mondott. Nem emlékszik arra, hogy kezével bármilyen irányt is mutatott volna Nagy Miklósnak.

       A felgyújtásról Gománnyal együtt 5 személy tud. (Gomány, Dusza, Nagy Miklós, Körömi és Gaál Ignác).

       Valótlannak tartja Gaál állítását, mely szerint pisztolyt kért volna tőle. Úgy tudja Gaál abban az időben egy közeli községben fuvarozott és így nem tartózkodott odahaza. Viszont elismeri, hogy Körömitől ő kérte a puskát. Állítása szerint Körömi már másnap eljött a fegyverért, amit Gomány addig is a szalmakazlába rejtett. Körömi azonban csak a töltényeket vitte el és csak két nap múlva jött a fegyverért, amit kabátja alá rejtve vitt vissza. Mint mondotta, a golyók elvitelében egyezik Körömi vallomásával, de nem egyeznek a puska elvitelének idejében. (A vitás helyzetnek nem tulajdonít jelentőséget.)

       Kitért ismételten az eskütételre. Határozottan állítja, hogy Gaál Ignác lakásán tett esküt másodmagával. Gaál konyhájában. Véleménye, hogy Gaál rosszul emlékszik az eskütétel helyére és összekever személyeket. T. i. a pincében is éppen két személy tett esküt, de nem ők. Elismeri Gomány, hogy Gaál Ignácnak tett kijelentést a „Rózsa Ferenc Tsz” szénájára vonatkozóan. Azt állítja, hogy kijelentése nem úgy történt, mint Gaál vallja. (Én felgyújtanám a Rózsa Ferenc szénáját. – Ne gyújtsd fel, mert akkor leég a falu.), hanem azt mondotta, hogy: ha valaki felgyújtaná a Rózsa F. szénáját is, akkor aztán jó néznénk ki, se szalma, se takarmány.

       Fentieket a szembesítések után mondotta el. Véleménye, hogy társai bár vallanak, de rossz emlékezés szerint. Kíváncsi, hogy a felmerült ellentéteken miként fog eligazodni a Hatóság. Hangosan gondolkodva a következő kérdéseken tépelődött: Miért kért volna Gaáltól pisztolyt, mikor Körömitől kért puskát? Ha Duszának lett volna fegyvere, miért kértek mégis mástól? (Itt megemlítette, hogy Dusza már 48- v. 49-ben fegyverrejtegetéssel volt gyanúsítva.) Miért állítaná ő, hogy az értekezleten esküdött, mikor ott mások tettek esküt?

       A szembesített személyekről (mert hogy most látta őket hosszú idő után először) véleménye, hogy rosszul néznek ki, bizonyára nagyon be vannak gyulladva.

Kik a szembesített személyek? Gondolom azok, akikről most beszél: Dusza Mihály és Gaál Ignác, valamint Nagy Miklós. Ők néznek ki rosszul. S hogy mitől? Étkezés, alváshiány, esetleg testi fenyítés. Nem tudjuk meg.

*

Hangulata: 4-én délelőtt volt kihallgatása után nagyon ideges.

Ügyében: elmondotta, hogy Gaál Ignácnál Pelyhe Miklóssal tette le az esküt. Pelyhével való szembesítése után kijelentette: nem mondhattam mást, mert előtte már beismertem.

       Tóth Kálmánnal kapcsolatban elmondta, hogy egy kocsma előtt beszélgettek a szervezkedésről. Mivel Tóth éppen fát árult, így állandó zavarásnak voltak kitéve. Beszélgetésük egymás figyelmeztetésére szorítkozott.

       Elmondta, hogy a háború előtt járt a megyei vitézi szék előadásaira. Az előadásokat Butykai megyei vitézi szék kapitánya tartotta. Nem emlékszik a beszédek tartalmára, hozzátette, hogy nem is nagyon figyelt rájuk. 1942-ig vett részt az előadásokon.

       Igyekszem szószerint rögzíteni beszélgetésünket:

       a./ Én:  (szóbahoztam Nagy Miklóssal történt szembesítését. Figyelmeztettem, hogy a

                    szembesítések mindig jelentőséggel bírnak.)

            Go.: Hát én pedig nem mondtam neki meg a Békét. Ilyesmit én nem mondtam neki,

                    Arra sem emlékszem, hogy a kezemmel mutattam volna valamerre.

       b./ Én:   (Kérdeztem tőle, hogy a szalma hogy ég. Hozzátettem, hogy én mindig abban a

                     tudatban voltam, hogy alig van lángja, több a fehér füst.)

          Go.:   Égett az! Mi az hogy égett!

          Én:    Érdekes. Én azt hittem csak erősen füstöl.

          Go.:   Én…….én ugyan nem láttam, mert mind a ketten elfutottunk.

       Ma délelőtt jelen volt kihallgatásán az ügyész úr. Gomány azt mondja, hogy ismeri és azt is tudja, hogy nagyon jóban van Gaállal. Tegeződnek. Az ügyész mezőcsáti v. valamelyik környékbeli helységből való.

       Gomány kijelentette, hogy ha halálra ítélik, akkor a bíróságon elmond mindent Gaál Ignácról. (Egyébként nem haragszom rá. Még ha öt évvel többet kell miatta ülnöm, akkor sem – jegyezte meg.)  

Előadójáról: ma erős hangon beszéltek vele, de az ügyész megnyugtatta, hogy nem lesz semmi bántódása.

Megjegyzés: Meglátásom, hogy Gomány igen rafinált. A fentebb idézett beszélgetési részleteknek csupán azért tulajdonítok valami jelentőséget, mert (különösen a b./ idézetnél bizonyos zavartságot vettem rajta észre – mint azon az emberen, aki elszólja magát. Az első (a.) idézetnél lehetségesnek tartom, hogy első mondata csupán egy helytelen falusias mondatszerkesztés, de ugyanúgy lehet elszólás is.

       Abból, amit a bírósággal kapcsolatban mondott, (hogy ítélet után esetleg beszél) következtetem, hogy sokkal többet tud, mint amennyit eddig vallott. Itt megjegyzem Gomány azon kijelentését is, melyet szintén a bírósággal kapcsolatban jelentett ki (bár kissé összefüggéstelenül): képes vagyok arra, hogy a tárgyalásig egy árva szót sem szólok. – Gondolom, Gomány arra spekulál, hogy ha itt nem mindenről lesz szó, akkor a bíróságon már nyert ügye van, mert ott csak egyszer mennek végig a dolgokon. Ha kihallgatásain tesz is vallomást, úgy vélem sok mindenről hallgat és nem mindenben őszinte. Egy – a három tűzesetre vonatkozó – pergőtűzszerű kérdéssorozatnál bizonyosan bele is zavarodna. Most, hogy ügyész úr megnyugtatta, még hetykélkedik is. Lehetségesnek tartom, hogy Gomány egyedüli tettes a Rózsa és Béke Tsz. esetében és így erősen védekezik. (Tett egy olyan kijelentést is: Azt úgy sem tudják meg ki gyújtotta fel.)

       Amennyiben valamelyik társa (mint társ-tettes) gyanúsítható, úgy szerény javaslatom, az illető személynek (egy megfelelő társsal) a 206-os cellába helyezése. A tolmács-szerep igen eredményes lehet.

Milyen világ ez? Az ügynök ad javaslatot a vizsgálótisztnek, a rabot vegyék pergőtűz alá! És kit tegyenek be cellatársnak!

*

Hangulata: elkeseredett. Vasárnap délután sokáig sírt.

Ügyében: beszélt Gaál Ignácról. Gaál mikor a szabotázscselekményekről beszélt (a pincebeli értekezleten) közölte velük, hogy a cselekmények országos viszonylatban is egy időpontban zajlanának le, de valami oknál fogva részleges lesz a megoldás.

       Elmondta, hogy a felgyújtást nem a kijelölt időpontban hajtották végre. Ők ugyan elindultak a megjelölt éjszakán, de a falu határában megálltak. Félelem fogta őket el. Gomány ekkor azt mondta Duszának, hogy el kellene Gaál Ignáctól kérni a pisztolyt. Dusza azt mondta, hogy Gaál nincs itthon. Hát a feleségétől – vetette fel Gomány. Dusza azt válaszolta, hogy az asszony úgysem tudja, hol a fegyver. Rövid tanakodás után visszafordultak. Abban állapodtak meg, hogy Gomány majd másnap Körömitől elkéri a leventepuskát és akkor fogják csak végrehajtani a cselekményt.

       Várható vagyonelkobzást említette. Házát és földjét 50.000 frt-ra értékeli, tehát a kármegtérítési összeg felére. Már ezt sem tartja végtelen szerencsétlenségnek, csak életben maradjon. Hozzátette, hogy felesége bizonyára nagyon csodálkozhat, mert nem volt tudomása a dolgokról.

       Ismételten felemlítette a harctért. Szemben az előző elbeszéléseivel elmondta, hogy tűzvonalban is volt.

       Cselekedete felett már nagyon bánkódik. Gaál Ignácot hibáztatja szerencsétlenségéért.

Előadójáról: ismételten dicsérte. „Nagyon rendesen beszél velem”.

Megjegyzés: kesergése igen nagyfokú. Nyomott hangulatát azzal igyekszik elterelni, hogy kér: meséljek a fővárosi életről. Idegességében képes egymás után (szünet nélkül) akár három cigarettát is elszívni. Egyébként magatartása rendes.

*

Ügyében: elmondta, hogy szembesített Dusza Mihály tévesen állította, hogy a kazal felgyújtásánál Gomány is gyújtogatott. Tévedését Dusza elismerte és kijavította vallomását azzal, hogy Gomány csak állt a kazal másik végében. – Gomány elismerte, hogy hazafelé menet azt mondta Duszának: egyforma a bűnünk. Gomány azzal magyarázta szavait, hogy mivel ott volt, őrködéssel segédkezett, így majdnem egyforma mértékben részese a cselekménynek. Lehetségesnek tartja, hogy Dusza ezen szavakból következtetett arra, hogy ő is gyújtogatott volna.

       Elmondta, hogy „kipakolt”. Két tűzesetre vonatkozóan tett vallomást, melyeket hallomásból ismert. Körömi mesélte neki, hogy egyszer Gaál Ignáccal járt az egyik közeli helység határában. Mikor elmentek egy leégett szalmakazal mellett Gaál odamutatva azt mondta: látod ez is a mi munkánk.

       A másik esetet pedig úgy mondta el Gomány, hogy az nem történt meg, csak Köröminek lett volna feladata a felgyújtás. Helyet nem nevezett meg egyik esetben sem.

      Elmondta, hogy két pisztolyra vonatkozóan is vallott. A két lőfegyver Köröminél volt elrejtve és ő (Gomány) látta azokat.

       Gaál Ignáccal kapcsolatban kijelentette, hogy nagy tiszteletben állt az egész megyében és biztosan nem is fogják felakasztani, mert annyi ismerőse van, akik lépéseket tehetnek az érdekében. „És biztosan tettek is már”. Vannak a megyében képviselők meg mások akik Gaált már régóta ismerik és tisztelik, mint módos, jó gazdát.

       Ügyész úrral kapcsolatban: tudomása szerint Mezőkövesdről való. Gaál Ignáccal még a tagosítás és a szövetkezesítési mozgalom idejéből vannak „így”. (E szónál két kezének egy-egy úját összekulcsolta.)

       Beszélgetésünk folyamán Gomány a következő kijelentést tette: „ha mindent elmondanék, „baszd” meg, akkor felakasztanának”.

       A következő kérdést tette fel: mire ítélnek egy olyan személyt, akinek fegyvere van és tagja egy szervezkedésnek? (E kérdést minden előzmény nélkül tette fel – hosszabb töprengés után.)

Előadójáról: –

Megjegyzés: Dusza Mihállyal történt szembesítése után kijelentette, hogy egészen másképp érzi magát. Azóta sokat töpreng – látszik rajta, hogy további dolgok felett gondolkodik. Vagy pisztolya van – vagy tudomása van olyan személyről, aki még szabadlábon van és pisztollyal rendelkezik – vagy tűzesetekről bír konkrét tudomással. A legsúlyosabb ítélettől tart. Nagyon valószínű, ha őszinteségétől lenne függővé téve a legsúlyosabb ítélet elmaradása, úgy még egyszer „kipakolna”. A cellában igen beszédes, de szinte érezhető szavaiból, hogy még nyomja valami a lelkét.

*

Hangulata: ismét nagyon ideges. Ma reggel mutatta kezét: valamennyi úján tövig rágta a körmét idegességében. Idegességét nem titkolja, de az a naponként néha kétszer megismétlődő diaretikus jelenségekből is kitűnik.

Ügyében: elmondta, hogy legutóbbi kihallgatásán előadója kijelentette, hogy nem hisz neki, mert aki csak részletekben tesz vallomást, az még sok mindent tud. Ezzel kapcsolatban

Gomány azt mondta, hogy hiába erőltetik a dolgot, ő nem bír a társaira, falubeliéire, komáira terhelő adatokat mondani. Hogy fog majd a szemükbe nézni, ha találkozik velük? Nem tudja lelkére venni, hogy az ő vallomásai folytán súlyosbodjon mások helyzete, vagy ő miatta kerüljenek bajba. Szívesebben ül ő többet, semhogy mások üljenek őmiatta.

       Elmondta, hogy a falu közelében van egy kőbánya és ott paxittal robbantanak. A tartalékolt paxit az egyik (bánya közelségében lévő) pincében van elhelyezve. Mikor híre ment Gaál Ignác őrizetbe vételének, akkor valaki újságolta Gománynak, hogy őrt állítottak a paxithoz.

       Változatlanul a legsúlyosabb ítélettől tart. Azt mondotta, hogy e felől őt nem tudja senki megnyugtatni.

       Elmondotta, hogy már volt egyszer bűntetve lopás miatt. Csépléskor ellopott egy zsák terményt, amiért el is ítélték.

Ügyében: felemlítettem az adó-vevő készülék kérdését.

       Gomány azt mondja, hogy nem tudja, hogy hol és kinél lehetett a készülék. Bizonyosnak tartja, hogy az „öregnek” volt ilyesmi, mert Gaál Ignác, mikor a szabad európai leadás kérdését említette előtte, azt mondotta, hogy majd beszélek az „öreggel”. Hogy ez az „öreg” kicsoda, azt Gomány csak sejti, az őrnagy úr szavaiból, aki megkérdezte annak idején, hogy ismeri-e Fialát v. a Béla bácsit. Gomány úgy véli, hogy ez a „Fiala Béla” lehet az „öreg”, akivel Gaál kapcsolatban állt. Hozzátette azt is, hogy bizonyára ez lehetett a vezetője a szervezkedésnek.

       Megemlítette hadnagy úr utolsó kihallgatását. Úgy tudja, hogy ügyét „szűkítik”. Hadnagy úr figyelmeztetően kérdezte, hogy elmondott-e mindent. Gomány előttem úgy nyilatkozott, hogy most már valóban nincs semmi elmondani valója. Igaz ugyan, hogy voltak még beszélgetések (pl. a pincebeli értekezlet részletei), de ő már nem tud ezekre visszaemlékezni. Azt mondotta, hogy utólag jutott eszébe pl. az is, hogy Gaál Ignác a pincebeli összejövetelen kijelentette, hogy majd annak idején (megjelölt időpontban) össze kell szedni a kommunistákat. Ugyanekkor figyelmeztette a tagokat, hogy aki önkényesen bíráskodik felettük, és megtorló magatartást tanúsít, azt saját kezűleg fogja törvény elé állítani.

       Gomány az elmúlt két napon feltűnően nyugodt magatartást tanúsított. Következtetni merem, hogy valóban nincs már komolyabb v. lényegesebb dolog az ügyében, mint kisebb beszélgetések, melyekre nem tud visszaemlékezni. Míg el nem mondta a rádió-kérdést, szinte betegesen ideges volt.

       Előttem csak most említette (pénteken), hogy tagja volt a KALOT-nak.

Előadójáról: dicsérően nyilatkozik (különösen mióta cigarettát kap)

Megjegyzés: Gomány Balázs, végtelen nagy együgyűsége mellett (mert a föld gömbölyűségében is kételkedik) nem fogadja el a fejlődés eredményeit. Kifogásolja a gépesítést, haragszik a kombájnokra (mert sok ember kenyerét elveszi…) – és nem utolsó sorban az egész rendszerre. A nagyhatalmak megegyezésében kevésbé bízik, mint inkább abban, hogy villámháború folytán változás áll be jelenlegi helyzetében.

*

Gomány Balázs bíróság előtti magatartására vonatkozóan két kérdés felmerülésével kapcsolatban tett előttem nyilatkozatot.

       1./ Mit tesz, ha a bíróság a legsúlyosabb ítéletet mondaná ki?

            A legsúlyosabb ítélet esetén nem fogja kímélni Gaál Ignácot és odamondogat neki,

            mégiscsak Gaál Ignác keverte bajba. Míg kisebb ítélet esetén szívesen vállal magára

            éveket, csakhogy ne ártson vallomásaival Gaálnak, addig a legsúlyosabb ítélet esetén

            nem fogja kímélni.

       2./ Kihallgatásai során merült fel a következő kérdés: mi késztette őt cselekményére?

            Ezzel kapcsolatban Gomány kifejtette, hogy bizony sok mindent tudna ő mondani, és ha a bíróságon is felteszik ezt a kérdést nem lesz szégyenlős. Elmondja majd, hogy miként csináltak belőle ellenséget. A termelőszövetkezetek megalakulása idején olvasta a Szabad Népben R. M. beszédét, melyben arról volt szó, hogy a szövetkezetbe lépés az önkéntesség elve szerint történik. Ugyanakkor Tardon mi történt? Valaki kijelentette, hogy majd végigmegy a falun a „gőzhenger” és jön a „mesetaxi”. Megfenyegették őket, szinte kényszeríttették a belépésre.

       Elmondja azt is, hogy egy alkalommal milyen hangos összecsapása volt a tanácstitkárral (Csizik?), mert el mert menni dolgozni valamilyen kijelöletlen földre. (Ezt zavarosan mondta el. A tanácstitkárt rengetegen gyűlölték – az asszonyok előbb betekintettek az ablakon és ha Cs. Bent volt, hát nem mentek be. A szóváltásuk a tanácsháza folyosóján zajlott le mások jelenlétében. A volt titkár sógorsági viszonyban áll Gománnyal. A veszekedést követő másodnapon a kocsmában békültek össze.)

       Elmondja majd a tárgyaláson, hogy milyen becstelen módon kényszeríttették rá a beszolgáltatás túlteljesítésére. 1953 őszén, mikor már eleget tett kötelezettségeinek, felkeresték és felszólították, hogy mutassa terményállományát. Két mázsa nyolcvan kiló csöves tengerije a kamrában volt. Mikor megnézték a tengerit, felszólították, hogy vigye be. Gomány és felesége hosszasan vitatkoztak, hivatkozva adójuknak rendbenlevésére. Amazok hajthatatlanok voltak és végül is elvitték a tengerit. (Nem emlékszem arra, hogy ki rakta kocsira, illetve ki vitte be, Gomány v. pedig, akik érte jöttek.) Gomány és felesége sírtak dühükben. Az esemény után pedig az Északmagyarország c. lapban kiemelték Gomány Balázst, mint beszolgáltatási túlteljesítőt.

       „Nemcsak egy kazlat, de az egész földet fel tudtam volna gyújtani” – mondta Gomány. A kukoricamennyiség még 6–7 hónapra biztosította volna állataink etetését, de ezzel nem törődtek. 7000 forint pénzesadót izzadt ki, rengeteg a terménybeszolgáltatás.

       A szövetkezetből való kilépés körül is számos ellentét merült fel. A szövetkezetben lévők henyéltek, loptak, – munkaundoruk volt.

       Az iskolában v. tanácsházán megtartott gyűlések hangja is fenyegető volt és Tardon a „majd elviszik” (mármint az ÁVÓ) szinte megszokottan hangzott.

       Fentiektől függetlenül alulírottakban közlöm a védekezési szempontokat:

       Hivatkozni kíván a cselekmény, utasításra való elkövetésére. Gaál Ignác fenyegetésére, mely szerint, akinek eljár a szája az előbb kerül az ÁVÓ-ra, mint ő.

       Problémája, hogy a Szabad Népben közölt beszéd elmondójának nevét hogyan mondja ki és egyáltalán ki merje-e mondani a bíróságon.

*

Ez a jelentés február 16-i, utána a vamzert bizonyára áthelyezték más cellába, mert ő nem jelent többet. Az új besúgót március 8-án dobták be Gományhoz. Az eddigieket gépelve olvasom, most kézzel, ceruzával írt jelentés következik. Primitív, kulturálatlan kézírás, a sorok egyenetlenek, többnyire lefelé mennek, helyesírási hibák bántó sokasága. Viszont ebből ismerjük meg Gománynak az ítélet előtti utolsó napjait.

Mivel az új besúgó most találkozott vele, ő újból elmondja azokat az eseményeket, amiket már ismerünk. Ezeket nem idézem. Az utolsót viszont igen.

       …..jelentése Gomány Balázsról 1955 III hó 12

       Jelentem a főhadnagy urnak, hogy Gomány tárgyalásával kapcsolatban szerda estétől azaz 9 cedikétől a következőket észleltem a Gomány elmondota vagyis a 10 dikén azaz csötörtökön történ tárgyalás menetéről röviden beszámolt elmondota hogy egykisé idegesvolt atárgyaláson amejet énis észleltem nála és énis mindig nyugtatam őtet hogy próbálja megnyogtatni magát mert ezelaz idegeségivel csak saját magának árt továbá beszámolt azóta Gomány hogy Csötörtökön mikor őrákerült a sor vagyis a tárgyaláson való kihalgatásán kétesetben szembesiteték Gál Ignácal és Dusza Mihájal ami ötet nagyon lesujtota mert ojant mondotak őrá aki vádlotársa nem felet meg a valóságnak és a szembesitést érvénytelenitete is a tanácselnök és csötörtök este mikor viszajöt a Gomány a tárgyalásról emiat a két vádlotársával való szembesités véget nagyon haragudot a… (olvashatalan) és azt is mondota a Gomány hogyha valamikor fogmégtalálkozni kétársával kinta szabad életben megfogja nekik mondani hogy hogy tehetek ijen jelemtelen dolgot hogy ojant mondani őrá ami nem felelmeg a valóságnak továbá elmondota az hogy az ő ügyvédje azt a kérdést intézte hozá hogy kb menyi vagyis hány mázsa volt aza szalma csomó amejet ők felgyujtotak ő ere azt mondota hogy 500 száz mázsa és hogy menyibe került akori árban mázsája a szalmának őere azt válaszolta hogy 12 forint de azt mondota Gomány hogy mikor ő mondota azt hogy aza szalma amelyet ők fel gyujtotak 500 száz mázsa volt a tanácselnök azt mondota hogy az a szalma csomó 800 száz mázsa volt nempedig 500 száz. Ésén megkérdeztem tőle vagyis Gománytól azt hogy őszerinte mejik apontos adat ötszáz vagy pedig nyolcszáz azt mondta hogy töbvolt mint ötszáz mázsa őszerinteis…(egy szó olvashatatlan) 11 dikén azaz tegnapi nap fojamán a tárgyalás menetéről elmondota Gomány hogy a tárgyalás megkezdése után a tanuk kihalgatására került sor utána jöta vádbeszéd amej elég hoszanartot és az ügyész nagyon vákta őket a vádbeszédiben különösen az első hat vagy hét vádlotat főkép kitért az ügyész arais a vádbeszédiben hogy mivel őhozta (okozta?) szalmát felgyujtoták amiat a termelőszövetkezetek nagyon nagy kárt szenvedtek mert emiat tönkre ment a szövetkezetek jószág álománya is ezáltal kb százezer forint kárérte a termelőszövetkezetet a vád beszéd után jöt a védőbeszéd a védőbeszédel kapcsolatban Gomány azt modota hogy az összes ügyvéd közül a Dusza Miháj védője mondot legmeghatob védőbeszédet majd ezek után sorkerült az utosó szójogra ezel kapcsolatban a Gomány azt mondota hogy az összes vádlotok közül a legszeb ésa legmeghatób beszidet Gál Ignác mondota ugyhogy a beszid végin Gál sirvais fakat a Gomány az utolsó szójogán röviden egy pártszót mondot jóban az őszinte beösmerő valomására hivatkozot.

Továbá jelentem hogy Gománynak már tudomására adták még csütörtökön hogy a felesége iten van és hogy már mint tegnap azaz 11 dikén beszélőt engedéjeznek neki ami őtet már atól fogva nagyon lesujtota és én ezel kapcslatban próbáltam őtet megnyugtatni ami tegnap a tárgyalás befejezése után megis történt Gomány elmondota azt hogy valószinünek tartja hogy a felesége roszul let mert mikor a beszélője megkezdödöt először a testvér nénye ment hozá és majd csak későb a felesége és mikor a felesége hozáment anyira elérzékenyült hogy minda keten sirtak alig tudot egy pár szót beszélni a feleségivel és mikor a Gomány viszajöt az este hozám a celában is az este is még maregelis sokat sirt én próbáltam őtet megnyugtatni hogy nyugodjon bele a sorsában hamár elkövete ezt a nagyonnagy ballépését ami hát elég nagy horderejü büncselekmény amit őmaga is beismert hogy nagyonnagy károkat okoztak a Magyarálamnak és a dolgozó népnek.

       Továbá még elmondota azt is a Gomány hogy Gál Ignác vádlotársa az egész szervezkedésel kapcsolatban nagyon sok dolgot önhatalmulag csinált amire Gál nem kapot utasitást a szervezkedés vezetőitől például elmondota Gomány hogy Gál az eskütételre sem kapot utasitást csak a saját elhatározására tetete le Gományékal az esküt

       Továb jelentem azt hogy Gomány a büntetés kiszabásával kapcsolatban azt mondota hogy ő nem bánya hogy ha életfogytiglani börtönt büntetést kap is csak kinevégezék ő saját maga mondota (egy szó olvashatatlan) amióta egy celában vagyok vele hogy sajnos ő csak most élhet anak a tudatában hogy mijen horderejü büncselekményt követet el mire azt mondtam neki hogy most már nyugodjon bele a sorsában és próbálja magát megnyugtatni ezen a téren és majd csak kikeveredik belőle.

Továbá jelentem a főhadnagy urnak azt hogy Gomány az előre látható sorsáról ugy nyilatkozot hogy elitélés után szeretne kikerülni munkára valahova bányába tekintetel ara hogy a feleségét legalábegy kis anyagiakal tudná segiteni és hogy büntetésében is ha szorgalmasan dolgozik leengednének hogy akor hamarab hazatudna kerülni ere én azt mondotam neki hogy ez (két szó olvashatatlan) lehetőség hogy munkára kerüljön.

Továbá jelentem hogy az edigi együtlétünk alat a Gományal kapcsolatban semikülönöst nem észleltem.

Maradok méj tiszteletel ……(filctollal letakart név) ….elitélt

Időrend:

Március 8-ra már elkészült a vádirat, sőt az ítélet szövege is.

A tárgyalás 10-én és 11-én zajlott.

11-én Gomány szólt az utolsó szó jogán, és találkozott a feleségével.

12-én tudta meg a halálos ítéletet.

Erről a napról már nincs ügynöki jelentés. Viszont az utolsó négy napját éjjel-nappal figyelték. Miért? Látni akarták diadalmasan munkájuk eredményét, az összetört, eltiport embert? Pszihopata gyilkosok voltak hát, csak úgy ráadásnak?

 

Szalma, széna, takarmány?

       A gyújtogatásról a vizsgálótisztek már tudhatják, hogy az ávéhá vezérkara azt jelölte meg a halálos ítélet indokának. Amit Gomány, Dusza, Gaál vallomásaiból és ügynökeik jelentéséből megtudtak, azt ellenőrzik Fiala ügynökével is, ezen felül őt erről vallatják. Egy január végi (számozás nélküli) jegyzőkönyvet olvasok. Fialát ismét Horváth Imre faggatja.

Tegyen vallomást arról, milyen ellenséges

tevékenység végrehajtásának tervéről számolt

be Önnek Gaál Ignác?

       Nem emlékszem arra, hogy Gaál Ignác valamely ellenséges tevékenység végrehajtásának

       tervéről számolt be előttem.

Mit közölt Önnel Gaál Ignác 1953 őszén, az Ön rejtekhelyén,

milyen ellenséges akciót akarnak végrehajtani?

       Nem emlékszem arra, hogy Gaál Ignác az 1953 őszén történt találkozáson valamilyen

       akció végrehajtásának tervét közölte velem.

Mit közölt önnel Gaál Ignác, Tóth Kálmán,

Takács János és Kiss József jelenlétében,

milyen ellenséges akciót akarnak végrehajtani

a tszcs. fejlődés megakadályozására?

       Nem beszélt előttem Gaál Ignác tszcs. fejlődés megakadályozására irányuló tevékenység

       tervéről. Nem közölné velem Gaál Ignác, ha a tszcs. szalmáját akarnák felgyújtani, mert

       félne tőlem.

Vallomását nem fogadom el. Gaál Ignác pontosan

a tszcs. tulajdonában lévő szalmakazal

felgyújtásának tervéről számolt be Önnek. Felszólítom,

tegyen őszinte vallomást!

       Tagadom, hogy Gaál Ignác közölte velem, hogy valamely termelőszövetkezet

       szalmakazlát akarják felgyújtani. Előttem gyújtogatásról nem beszéltek!

Vallomását nem fogadom el. Adataink  vallomásának

ellenkezőjét bizonyítják. Figyelmeztetem az őszinteségre.

       Előző kérdésre adott vallomásom fenntartom.

Önt szembesítettük Gaál Ignáccal és

Tóth Kálmánnal, a tszcs. szalmakazal

felgyújtása kérdésében. Tegnapi kihallgatásán

nem tett őszinte vallomást.

Felszólítom, tegyen beismerő vallomást!

       Beismerem, hogy a tegnapi vallomásom nem felel meg a valóságnak. 1953. őszén Gaál

       Ignác, Takács János, Tóth Kálmán és Kiss József jelenlétében, Hölcz Rezső lakásán

       beszámolt nekem arról, hogy Tardon feloszló-félben vannak a termelőszövetkezetek. Sőt

       az egyik tszcs. szalmakazlát fel is gyújtották, de nem tudják ki volt. Gaál szerint a

       nyomozás során egy erdőkerülőre és két személyre terelődött a gyanú. Ezzel

       kapcsolatban Gaál elmondotta, hogy a szervezkedés egyik tagja ugyanilyen gyújtogatási

       gondolatokkal foglalkozik. Gaál állítása szerint igyekezett lebeszélni ezt a személyt

       tervéről, mert benn a faluban akart gyújtogatni. Gaál, majd Tóth Kálmán közölték velem

       hogy olyan eligazítást adtak a tardi csoport tagjának, hogy ha gyújtogatni akar, akkor

      menjen ki a határba és ott gyújtogasson.

       Gaál Ignác és Tóth Kálmán kijelentését helyben hagytam, kijelentettem „helyes, hogy

       nem hagyták, hogy a faluban gyújtson fel valamit, mert az egész falu leégne.”

Mit mondott Gaál Ignác, ki az a személy,

aki a tagok közül gyújtogatás gondolatával foglalkozik?

       Nem emlékszem arra, hogy Gaál megnevezte volna azt a személyt, aki Gaál állítása

       szerint gyújtogatni akart?

Hogyan számoltak be önnek arról, hogyan

történt a gyújtogatás végrehajtása?

       Nem emlékszem arról, hogy Gaál vagy Tóth Kálmán közölték volna velem a gyújtogatás

       végrehajtását. Ha jól emlékszem Gaál több alkalommal már nem volt nálam.

Előző kihallgatásán beismerte, hogy Gaál Ignác

közölte Önnel, gyújtogatni akarnak Tardon. Gaál

megnevezte azt a személyt az Ön szembesítésén,

melyre ön nem emlékezett. Tudomására hozom,

hogy Gaál Ignác Gomány Balázsról tett vallomást.

       Tudomásul veszem, hogy Gaál Ignác Gomány Balázsról tett említést 1953 novemberében

       történt találkozónk alkalmával, mint olyan személyről, aki gyújtogatás gondolatával

       foglalkozott.

Felmutatom Önnek Gomány Balázs január 26-án

történt kihallgatásáról készült jegyzőkönyvet,

melyben Gomány Balázs beismeri, hogy valóban gyújtogatott.

       Elismerem, hogy Gomány Balázs január 26-án történt kihallgatásáról készült

       jegyzőkönyv előttem fel lett mutatva. A jegyzőkönyvben Gomány Balázs arról tesz

       vallomást, hogy felgyújtotta a mezőnyárádi tszcs. szalmakazlát.

       Gomány Balázsnak erről a cselekményéről letartóztatásom előtt nem értesültem, a

       jegyzőkönyv elolvasásával tudomásul vettem.      

*

JÁRÁSI TANÁCS VB MEZŐGAZDASÁGI OSZTÁLY. Mezőkövesd.

11-11/1955. sz.                                  Tárgy. Mezőnyárádi Újélet tsz. állatelhullásával

kapcsolatos jelentés

BELÜGYMINISZTÉRIUM

Vizsgálati Főosztálya.

B u d a p e s t

A mezőnyárádi Újélet Tsz-nél 1953. december 3-án gyújtogatás által a tsz. községen kívüli tábláján kazalba rakott takarmányszalma (Búza, rozs szöszössel keverve) és törek leégett.

A takarmányszalma mennyisége 700–800 q. míg a törek mennyisége mintegy 60 q-ra tehető mennyiség volt. Ezen takarmányféleségre hivatalos ár megállapítva nincsen, így pénzértékbe kifejezve a helyi viszonyoknak megfelelő áralakulást figyelembe véve 700 q-ra takarmányszalmát számítva 42.000,- ft. Azaz Negyvenkettőezer forintot, mint a 60 q. törek 1.800,-ft-ot, a kettő együtt: 43.800 ft-ot tesz ki.

Tekintettel arra, hogy az állami tűzrendészeti hatóság alomszalmaként vette fel a tsz. ezen kárját, a termelőszövetkezet a biztosító vállalattól mintegy 9.300,-ft. kártérítést kapott, így a tsz-nek 34.500 ft. az a kár, amely nincs megtérítve.

Ezenkívül azonban a tsz-nek további kárt okozott éppen a takarmányszalma elvesztése, mert takarmányhiány következtében különösen a juhoknál, amelyek részére ez szolgált volna döntő alapot, nagymérvű elhullás volt. Így 4 db. anyajuh, és 106 db. szopós növendék bárány pusztult el a tsz-nek, melynek együttes értéke 6.900 ft. és ebből a biztosító vállalat, csak a 4 db. tenyészanyát térítette meg 710 ft. értékben.

A tsz-nél a hiányos takarmányozás a juhok gyapjúhozamára is kihatott, melyet igazol az, hogy a tsz. csak 3 kg. átlagnyírást ért el a járási 4.5 átlaggal szemben, holott a tsz. az elmúlt években a 3 kg. meghaladó mennyiséget nyírt.

A Tsz-nek 289 db. nyírás alá kerülő juhainál 1 kg. számítva is veszteségként 280 kg. gyapjú vesztesége van, mely 36 ft-os hivatalos árral 10.405 ft-ot tesz ki.

Megjegyezni kívánjuk itt azt, hogy a tsz-nél azonban a bárányok nem báránykorban kerültek volna piaci eladásra, hanem mint tenyészanyag, amikor is az érték jóval magasabb volna, mint a báránykénti helyben kialakult 50 ft-os áron való mennyiség.

A tűzeset miatt a tsz. juhállományának minimális kondícióba tartására a tsz-nek a megmaradt készletet kellett megfelelőképpen elosztani, az egyes állatfajták között. Így szarvasmarhánál a szálastakarmányt, míg sertéseknél az abraktakarmányt kellett a tervezett alá csökkenteni, melynek során ezen állatfajták sem kapták meg még a minimális mennyiséget sem.

A tsz-nek így különösen a sz.marha állománya annyira kondíció alá romlott, hogy jelenleg még kielégítő takarmányozás mellett sem tudjuk már helyreállítani, hogy megfelelőképpen termeljenek, pedig járásunk területén az egyik legjobb sz.marha törzzsel rendelkező tsz. volt. Ezt az jelenti, hogy a meglévő állományból a 11 db. fejőstehenet folyamatosan ki kell selejtezni a tsz-nek, ami db-ként, hogy megfelelő egyedeket állathasson be 4000 ft-ot kell saját erejükből pótolni. A tsz-nek ilyen irányú vesztesége 44.000 ft.

A sertéseknél a juhok javára történő takarmánycsökkentés következtében takarmányozási zavarok álltak be, minek folytán 6 db. hullott el, melynek helyileg kialakult ár szerint értéke 4.200,-ft.

Összesen: 99.295,-ft.

azaz Kilencvenkilencezer kettőszázöt forint.

Mezőkövesd, 1955. március 2.

            Ján Géza sk.

                                                                                  főállattenyésztő.

 

Dusza Mihály, egy magyar paraszt

Dusza Mihály (33 éves) tardi lakos letartóztatásáról és a házkutatásról nem találtam iratot, elképzelhető – másokhoz hasonlóan – a nagy sietségben nem állítottak ki róla jegyzőkönyvet. Ám így milyen törvényes alapon tárgyaltak megtalált fegyverekről, esküszövegről, befőttesüvegekről? Csak az ítéletből tudom, hogy január 11-én tartóztatták le. Miért vártak hónapokat a többiek után? Gaál Ignác (október 15-től az ávéhánál) már néhány nap után sorolta a neveket.

Duszáról az első irat egy szembesítés január 24-ről. Ezt fontosnak tartom, mert épp Gaál Ignáccal állították szembe, és kettőjükön kívül szó van Gomány Balázsról is.

Kérdés Gaál Ignáchoz:

Ismeri az Önnel szembenülő személyt? Milyen viszonyban vannak egymással?

       Igen, ismerem, Dusza Mihálynak hívják, jó sógorsági viszonyban vagyunk.

Kérdés Dusza Mihályhoz:

Ismeri az Önnel szembenülő személyt? Milyen viszonyban vannak?

       Igen, Gaál Ignácnak hívják. Jó viszonyban vagyunk. Gaál a sógorom.

Kérdés Gaál Ignáchoz:

Dusza Mihály tagja volt a szervezkedésnek?

       Igen.

Kérdés Dusza Mihályhoz:

Ön tagja volt a szervezkedésnek?

       Igen, tagja voltam a szervezkedésnek.

Gomány Balázs is tagja volt a szervezkedésnek?

       Igen.

Kérdés Gaál Ignáchoz:

Gaál mondja el Dusza Mihály és Gomány Balázs tevékenységét a szervezkedésben!

       1953. őszén egy este eljött hozzám Dusza és mondtam, hogy beszéltem Gománnyal, akinek az a terve, hogy a tardi tsz. szénáját felgyújtsa. Én ekkor mondtam Duszának, hogy Gományt beszélje le erről a tervéről, mert ebből nagy balhé lesz. Ha mindenáron gyújtogatni akar, akkor inkább máshol, más faluba tegye ezt.

Kérdés Dusza Mihályhoz:

Ön hogy emlékszik ezekre?

       Így volt, ahogy Gaál mondja.

Kérdés Gaál Ignáchoz:

Folytassa vallomását a fentiekkel kapcsolatban!

       Talán egy pár nap múlva eljött hozzám Dusza és Gomány. Ez alkalommal kértek, hogy a pisztolyomat adjam oda nekik. Ekkor este volt és az udvaron találkoztunk. Én mondtam, hogy nem adom nekik a pisztolyt, erről tegyenek le.

Kérdés Dusza Mihályhoz:

Ön hogy emlékszik erre?

       Én nem emlékszem erre, hogy én fegyvert kértem volna. Arra emlékszem, hogy

       Gománynak voltak ilyen tervei, de én pisztolyt nem kértem.

Kérdés Gaál Ignáchoz:

Ki tud még erről az esetről?

       Nagy Miklós közölte velem, hogy Gomány Balázs elmondta neki,azt az esetet, amikor egy szénakazlat felgyújtottak a nyárádi határban. Azt mondta Gomány, hogy Duszával együtt gyújtották fel a kazalt.

Kérdés Dusza Mihályhoz:

Dusza mondja el őszintén, hogy történt ez?

       Én fegyvert nem kértem soha. Arra emlékszem, amit most el fogok mondani. A

       szalmakazlat Gománnyal együtt én gyújtottam fel.

Minek kellett a pisztoly?

       Én nem kértem pisztolyt.

Mikor gyújtották fel a kazlat?

         A mezőnyárádi határban a kazlat sötétben gyújtottuk fel közönséges gyufával.

       Gománnyal ketten egyszerre, ellenkező oldalakon, közönséges gyufával gyújtottuk meg a

       kazlat. Én ezt a dolgot csak Gaálnak mondtam el.

Kérdés Gaál Ignáchoz:

Fialának beszélt ezekről a dolgokról?

       Nem beszéltem.

Kérdés Dusza Mihályhoz:

A gyújtogatás során Gománynak volt fegyvere?

       Arra emlékszem, hogy valamilyen fegyver volt Gománynál, azt mondta, hogy Körömitől

       kérte, ez egy levente céllövő puska volt, illetve csak egy puskacső, tusa nem volt, de

       lövésre alkalmas. Azért vittük, ha valami baj van, kéznél legyen, volt hozzá kb. 3–4 db.

       töltény.

Szembesítés befejezve:

Felvette: Tóth János ávfhadgy.                                 

             Dusza Mihály                        Gaál Ignác

                                                gyanúsított.                           gyanúsított.

*

Dusza Mihály nehezen viselte a börtönéletet. Úgy fogalmazhatok, hogy az elején még lázadt, nem törődött bele sorsába. Ennek bizonyítéka a következő irat.

Alulírott, Széplaki András áv. alhdgy. A BM. Vizsgálati főosztályának segédvizsgálója

H a t á r o z a t o t   hoztam

Dusza Mihály előzetes letartóztatott megfenyítésére az alábbi indokok alapján:

1955. január 24-én Dusza Mihály előzetes letartóztatott, egy államvédelmi főtiszt és két államvédelmi tiszt előtt többszöri figyelmeztetés ellenére példátlanul szemtelen magatartást tanúsított.

1955. január 26-án ismét szemtelenkedett az előadójával, ezért 4 éjjelre a matracának az elvonásával, megfenyítem.

A fenti határozatot a főosztályvezető-helyettes és Osztályvezető valamint orvosi engedély alapján hoztam.

Mi történt? Miután szembesítették Gaál Ignáccal, utána bizonyára ideges lett, és a két ávéhás tiszt előtt letolta a nadrágját, fenekét mutatva nekik. Cellájában pedig tiltakozásképp betrottyolt. Ezt, hogy a 206-osban „egy tardi ember” beszart, Gomány is megtudta. Ő pedig aludhatott négy éjszaka matrac nélkül.

Súlyosbította jövőjét az is, hogy rájöttek, volt már dolga a hatóságokkal a negyvenes években is. Íme egy távmondat.

Kérem beszerezni D u s z a  Mihály (Tard, 1922. Juhász Erzsébet) földműves foglalkozású, Tard, Rózsa Ferenc u. 51. sz. alatti lakosnak a Miskolci bíróság iktatójában lévő büntető periratait. A nevezett ellen 2 esetben indítottak büntetőeljárást. Először 1946-ban fegyverrejtegetés bűncselekménye miatt, Miskolcon a börtönben le volt tartóztatva, 1947 júliusában volt a tárgyalása, melyet a miskolci megyei bíróság Mezőkövesden tárgyalt. Az ügyben bizonyíték hiányában felmentő ítéletet hoztak. Másodszor 1948 augusztusában tartóztatták le Dusza Mihályt lázítás büntette miatt. Egy hétig a miskolci rendőrségen volt vizsgálati fogságban. 1949 tavaszán Miskolcon volt a tárgyalása. Kérem a két büntetőper iratait beszerezni és február 10-ig megküldeni a Vizsgálati Főosztály IV-es osztályának.

                                                                                  Balázsi Béla

                                                                            államvédelmi alezredes                                                                                      főosztályvezető h.

*

Cellájába ő is kapott egy szimpatikus társat. Nem tudom mikortól, mert a „szf. jelentése”-k (szigorúan fedett személyé) számozás nélkül készültek. Az első dátuma február 21.

       Dusza Mihály elmondta, hogy 15 fő részvételéről tud, akiket le is tartóztattak. Ő másodiknak érzi magát a bűnösök sorában. Gaál Ignác, mint vezető bizonyára kemény ítéletet kap, míg ő, aki felgyújtotta a kazlat, sorrendben következik. Elmondta, hogy eleinte tagadott, de annyian vallottak rá, hogy nem tudott már védekezni. Nagy Miklósra neheztel. Ha Nagy nem kotyogja el a gyújtogatást, arról szó sem lenne. Akkor kis ítélettel megúszhatná, mint a szervezkedés aktív tagja. Szerencséjének érzi, hogy nem volt fegyvere, de súlyosbító körülménynek, hogy a felgyújtáshoz mégis vitték magukkal. Említette Gomány Balázzsal lefolytatott szembesítését. Gomány a tűztől való eltávozás után azt mondotta, hogy „egy a bűnük: én is gyújtogattam”. Dusza ezt szó szerint értelmezte, illetve azt hitte, hogy Gomány is gyufát vett elő és alágyújtott. Látni azonban, nem látott semmit, mert a ködtől látni sem lehetett. Elmondta, hogy a felgyújtást Gaál I. utasítására tették. Bánkódik afelett, hogy Gaálnak miért nem mondott nemet, hiszen megtehette volna. Felemlítette, hogy a Béke és Rózsa Tsz. kazlainak felgyújtása is szóba jött kihallgatásain. Ő a kérdéses időpontban egyszer otthon, másszor a mezőn tartózkodott és ottlétét (ill. távollétét) tanukkal tudja igazolni. Megemlítette, hogy testvérének Andrásnak két pisztolya volt. Sok fegyvert hoztak el a faluból, de bizonyos abban, hogy még vannak fegyverrel bírók, akik bár nem tagjai a szervezkedésnek. (Hiszen háború volt – tette hozzá.) Hogy kinél van v. lehet fegyver, azt nem tudja. Megemlítette, hogy Szeretet Párt és Fehér Partizán szövetség név alatt volt a szervezkedés.

       Gaál Ignác felgyújtásra szóló utasításakor azt mondotta, hogy el kell terelni a figyelmet Tardról. Dusza ezzel kapcsolatban kihangsúlyozta, hogy biztos abban, hogy a tardi gyújtogatást nem a szervezet tagjai követték el.

Panaszosan mondta el, hogy előadója már büntette kemény fekhellyel és nem érti, hogy miért „pekkel rá”. Hozzátette, hogy a jegyzőkönyvet mindig másképp írja, mint ahogyan ő mondja. Kikerekíti a mondatokat és beleír olyasmit, amiről nem volt szó. (Pl.: annál a kérdésnél, hogy miért gyújtogattak? Dusza azt állítja, hogy a tsz. bomlasztásról nem beszéltek és mégis így írták jegyzőkönyvbe.) egyébként beszéltek vele szépen is, keményebben is. Dusza Mihály roppant beszédes lenne. De: másik társam, Gyenge Elemér a BM. Kötelékében dolgozott, mint gkv. Ő úgy említi magát, mint aki „ávós”. Dusza már számtalanszor leintett engem (mikor Gyenge bóbiskolt), hogy ne beszéljünk előtte. Gyenge jelenléte nagyon megnehezíti munkámat (de ugyanakkor eltávolítása könnyűvé teszi a hirtelen összemelegedést.) Dusza Mihály kétségbeesett és sápítozó, Gyenge határozottsággal inti őt le, figyelmezteti, hogy ne beszéljen már az ügyéről, mert éppen hetedszer hallja. Ilyen körülmények között jelentésem szűk szavakra kényszerül.

       Dusza általános fogdai magatartása rendes.

*

A következő oldalakon még mindig tudunk meg újat a 45-ös földosztásról! Olyan tényeket, amikre a tardiak vagy nem szívesen emlékeznek, vagy jótékonyan feledésbe merült. És hát, szeplőssé teszi azt a hótiszta képet, amit Veres Péter, Illyés Gyula, Szabó Pál az írók közül, no meg a politikusok terjesztettek.

Dusza Kálmánról a fogdaügynök jelentése február 23-án.

       Ügyében: panaszkodott, hogy fegyvert keresnek rajta. Tudja, hogy ez nem oktalan, mert már egyszer vád alatt állt fegyverrejtegetés címén. Orosz nevezetű falubelije régi haragosa. Orosz a földosztásnál tevékenykedett, de nem volt titok, hogy az akkori hadiözvegyek csak akkor kaptak földet, ha előbb magukat adták Orosznak. Innen eredt a szóváltás: Dusza egy alkalommal megjegyzést tett Orosznak, aki éppen egy nővel beszélgetett. A megjegyzéstétel után annyira feszült lett közöttük a helyzet, hogy Dusza hazament kisbaltáért, amit a hóna alatt, a kabáttal eltakarva, magával vitt. Orosz pedig feljelentette Duszát, hogy géppisztollyal járkált és őt le akarta lőni. Két tanú esküdött Orosz mellett, míg tíz Dusza mellett. A vádat elejtették. Orosz még erősebb haragosa lett Duszának és mikor egy cséplésnél valami huncutságra jöttek rá a falubeliek és a kijövő rendőrséget megdobálták, majd tüntettek ellenük, Duszát ismét letartóztatták. Dusza szerint Orosz keze volt ebben is, mert a községháza előtt lezajlott tüntetésfélében ő nem vett részt és mégis elvitte a rendőrség. Ez az ügy is felmentéssel végződött. Orosz ma is haragosa Duszának.

       Dusza Mihály utasításban kapta Gaáltól: jelzett időben (az amerikai ejtőernyősök érkezése) Mezőnyárádra kell mennie és az ottani gépállomásnál kell őrséget állnia.

       Dusza Mihály véleménye: a Béke és Rózsa Tsz. szalmakazlát a Tsz. tagság gyújthatta fel. Már régebben kérték a szalma szétosztását, de mindig elutasítást kaptak. Bosszú vezethette valamelyik tagot.

       Elmondotta, hogy ő is tett esküt (egy évvel előbb, mint Gomány B.), de igazolványa és karszalagja nem volt.

       Egy alkalommal Csirit, Gománnyal kettesben meg akarták verni. Csirinek igen sok ellensége volt a faluban.

       1953–54 telén Egerben fuvaroztak: Dusza M., Gaál Ignác és Ignác fia. Egerben beszéltek egy idős emberrel, aki Gaál Ignác falubíró korában főjegyző volt Tardon. Dusza úgy nyilatkozott, hogy ezen személy „bizalmas és magunkfajta”. Nem mondta, hogy részes a szerv-ben, de Gaállal együtt voltak nála és eljövetel után Gaál, három szép személygépkocsira mutatva azt mondta: Jövőre már nekünk is ilyen kocsiban kell utaznunk.

       Dusza M. úgy tudja, hogy a szervezkedésnek volt adó-vevő készüléke a „miskolci központban.”

       Elmondotta, hogy a letartóztatások megindulása után sokszor tárgyaltak Gománnyal arról, hogy pénzért, (10.000) bizonyára volna olyan személy, aki átjuttatná őket a határon. Sajnos azonban nincs ilyen irányú ismeretségük, így elvetődött a terv. Szó volt a környékbeni bujkálás lehetőségéről is – ehhez hozzátette Dusza: ha biztosak lettek volna abban, hogy ebben az esztendőben változás történik.

       Egyébként megállapodtak egymással: a gyújtogatást, letartóztatás esetén sem fogják beismerni. Mivel a dolog másképp alakult, Dusza nehezményez Gományra: miért fecsegett Nagy Miklósnak? Nehezményez Nagyra: miért árulta el őket?

Megjegyzés: Gyenge Elemér eltávozása után igen bizalmas. Fejtegeti a rendszerváltozást, hozzátéve, hogy Gyenge előtt nem mert beszélni, mert véleménye: megkérdezik, hogy társai miről beszélgettek a cellában. Kapcsolatunk jó.

*

Hangulata: változatlan.

Ügyében: elmondta, hogy Gaál Ignác (valószínűleg a pincebeli értekezleten) beszélt neki v. nekik valami robbantó-csoportról, mely a diósgyőri vasgyár dolgozói sorából lett megszervezve. Ezzel kapcsolatosan nem tud többet.

       A tegnapi jelentésben közölt egri személy, volt tardi jegyző neve: Kozmányi Gyula. Dusza nem említette, hogy illető a szervezkedés tagja e vagy sem, de megjegyzésem: ez igen feltételezhető, mert Dusza Mihály és Gaál Ignác Kozmányival való beszélgetés után közvetlenül, megpillantva három személyautót, arról beszéltek, hogy jövőre már nekik is ilyen kosiban kell utazniok. Úgy tűnik, hogy Kozmányival folytatott beszélgetés „hangulatában” voltak és nem csupán a kocsik látása tett benyomást rájuk.      

       Dusza Mihály úgy tudja, hogy Körömi néhány fegyvert Dusza Lászlótól vásárolt. Dusza L. nem rokona. Úgy említette, hogy Pesten dolgozik valamilyen kereskedelmi vonalon. Igen tekintélyes személy, nem bizonyos benne, de emlékezése szerint párttag. Már évek óta Pesten él és gyakran utazik vidékre munkabeosztásánál fogva.

       Érdekes kijelentést tett Dusza M. Közel szó szerint rögzítve a következőket mondta:

      „ Ha a felgyújtás kérdésében is olyan határozottan tagadtam volna, mint a fegyver kérdésében, akkor egészen másképp állna az ügyem.”

Megjegyzés: Dusza M. utóbbi kijelentése figyelemre méltó. Kétségtelen, hogy falusiasan szokta magát kifejezni és néha egészen más értelme van a mondottaknak, mint amit valójában jelent. Ha fenti kijelentést egy városi, tanult személy tette volna, úgy csak egyet jelenthet: a fegyverrejtegetés letagadását. Várakozva tekint a tárgyalás elé és reméli: ítélete 8–13 év körül lesz. A két határ között nem érez különbséget, mert véleménye, hogy mindenféleképpen csak a háború kitöréséig kell ülni, az pedig jön, legkésőbb egy éven belül.

*

A következő ügynöki jelentések már márciusiak.

Hangulata: igen változékony. Egyik percben kétségbeesetten beszél a kilátástalannak látszó jövőről: jó esetben 13–15 évet kapok, testileg sem bírom, elpusztulok a börtönben, meghal a családom, ujjal fog mutogatni rám az egész falu stb. azután szinte minden átmenet nélkül átvág a másik végletbe: de hiszen egy-két évnél tovább úgy sem tart és annyit ki lehet bírni.

       Mára virradó éjjel alig aludt. Sóhajtozott, sopánkodott. Szavait, melyek rossz kilátásaira vonatkoznak, általában naponta háromszor-négyszer megismétli.

       Hangulatának új irányt adott két dolog: a./ a nagybűnösök közé sorolták b./ neki 4. pontban vannak a cselekményei, míg Gománynak csak 2. Ezt nem érti, és arra következtet, hogy a tardi tűzeseteket is rá akarják még „kenyni”. Ebbeni gyanúját megerősítve látta Nagy Miklós vizsgálati anyagának azon részében, melyben Nagynak fenntartott vallomása áll: Gomány B. nem a nyárádi, hanem a tardi Béke Tsz. szalmájáról tett neki említést.

       A tárgyalástól retteg. Ottani magatartását illetően csak annyiban nyilatkozott, hogy az azonnali munkára helyezést fogja kérni a bíróságtól. Szeretne kő v. szénbányába kerülni, hogy ledolgozhasson idejéből, és könnyebbé tegye az idő múlását. Túl nekikeseredett percében tette azt a kijelentést, hogy a legsúlyosabb ítélet esetén nem fog fellebbezni. A tárgyalástól való félelme több okból ered. Egyrészt (bár már kétszer állt bíróság előtt) nincs tisztában a tárgyalás menetével, és attól tart, hogy ott erős hangot fognak használni, kereszttűzbe fogják venni, és erőszakolni fogják: ismerje el a tardi tüzet is.

       A második ok pedig az ítélet megtudása. Bár már nem tart a legsúlyosobbtól, de szörnyű katasztrófának tartja az annál valamivel alacsonyabb ítéletet is.

*

       Fokozódó idegesség tölti el a tárgyalás napjának közeledése miatt. Szívbántalmakra panaszkodik.

       Családjának helyzete aggasztja. Elmúlt szép éveiről beszélt. Nagyon szeretik egymást feleségével.

(Cenzúrázva, 2009)

       Vagyoni állása körül zavarok vannak: elmondotta, hogy pl. van jószág, amely az ő nevén van, de apósáé. Van egy szétszedett, új szekere, melyet a rossz hírek miatt helyezett el az alvégen, szétszedett állapotban, padláson. Nagyon fél attól, hogy a vagyonelkobzás minden apróságra (jószág, bútor, gazdasági felszerelés) ki fog terjedni.

       Tegnap, a vádismertetés délutánján, teljes véletlenségből, egy szobába helyezték várakozás céljából Gaál Ignáccal. A vezető (felkísérő) észrevette a véletlen hibát (t. i. Dusza úgy ült a szobában, hogy a belépő nem vehette észre) és megkérdezte, hogy beszéltek-e egymással. Dusza M. valóban nem beszélt Gaállal csupán csak annyit szólt hozzá: na, vége a szép életnek.

       Gaál csak bólogatott, de nem szólt egy szót sem. Az együttlétük egy-két percig tartott.

       Dusza kijelentette: nem mert szólni, mert biztos volt abban, hogy valaki tartózkodik a szekrényben és direkt történt a találkoztatás.

       A vádiratra 4. pontban tett észrevételt.

       Megkért Dusza, hogy ha szabadulok, legyen az bármikor, írjak feleségének. A levélből egy dolgot ne felejtsek ki, és pedig: Nagy Miklós árult el.

       Idejét részben olvasgatással tölti. Meglepett kijelentése: ha odakint ilyen könyveket olvastam volna, biztosan nem szervezkedek.

Hangulata: változatlanul feszült, ideges. Szinte megmásíthatatlannak tűnik felfogása: jobb sorát csak nyugattól várhatja. Előadóinak szavai (ha őszinte csak magán segít, stb.) szemében csak csapda és félrevezetés. Hihetetlennek tartja, hogy „ezektől” valami jó is származzék. Dusza az eddigi cellatársaim közül a legnagyobb lenézéssel beszél a SZ.U-ról és mesének tart mindent, ami pedig még általa is kézzelfogható tény. Szinte saját szemeinek sem hisz.

       A hatóság munkája ügyetlen, a véletlenekre épül. Ha ő nem ismeri el tettét, úgy sohasem bizonyították volna azt rá. A baj csupán az, hogy akadnak olyanok, mint Nagy Miklós, aki csupán azért, hogy saját kis érdekeit mentse, hajlandó bajba sodorni másokat. Lám én – mondotta – sohasem tudnék így cselekedni.

       Ezután Dusza Mihály suttogva és többször egymásután csendre intve kijelentette, hogy neki tudomása van az ő bűncselekményénél még nagyobb dologról, de ő tud hallgatni, és nem beszél, mert nem venné lelkére, hogy másokat bajba keverjen vagy másoknak ártson. Nagy Miklósnak soha senki sem fogja megbocsátani Gaál Ignác halálát, Gomány és az ő súlyos büntetését. Csak egyszer találkozzon vele az életbe, elbánik vele kegyetlenül.

       Dusza Mihályt megkíséreltem kioktatni, hogy a bűncselekményről való tudomás és az arról való hallgatás maga is bűncselekmény. Dusza ezt „mesének” nevezte és kinevetett. Miután példát is említettem erre még azután sem hitte el.

Megjegyzés: kétségtelen, hogy Dusza komoly dologról tudhat, de fentieknél többet nem tudtam belőle kiszedni. Az őrökre hivatkozott: itt kihallgatnak mindent, pszt! Egy szót se, mert meghallják! – Lehetségesnek tartom, hogy titkolt cselekményről csak ő bír tudomással ill., aki elkövette. Dusza többször tett olyan kijelentést, hogy a tardi tüzet „biztos, hogy nem a szervezet tagjai csinálták és nem is fogják soha megtudni ki a tettes” – így lehet, hogy titka ide vonatkozik.

*

       Hangulata: fokozódóan ideges. Idegállapotát nagymértékben befolyásolják azok a megmásíthatatlan elképzelései, melyek a tárgyaláson reá váró meglepetésekre (ottani bánásmód, új vádak, a védekezés lehetetlensége) vonatkoznak, továbbá az ítélettöltés körülményei. Biztos abban, hogy ha „valami nem történik”, akkor reá megsemmisülés vár: hosszú ideig tartó magánzárka, semmilyen munkalehetőség, ha beteg hát haljon meg, ha kevés az ennivaló, hát koplaljon stb. a helyi viszonyokat éppúgy, mint előadóinak biztató szavait csak vallomástételre-bírásnak tartja.

       Dusza M. roppant beszédes. Vannak dolgok, melyeket a legapróbb részletig már ötödször mesél el (szembesítések lefolyása, ügyében néhány részlet), de érdekes megfigyelni, hogy ha olyan részhez közeledik mondanivalója, melyben tudomása szerint fel nem tárt cselekmények vannak (mint pl. hallott a tardi tüzekről, valami robbantásról is hallott Diósgyőrött), akkor furcsa zavar jelenik meg arcán, és nehezére esik a szembenézés. Magatartását nem nevezhetem bizalmatlannak, de magyarázatot is tudok adni Dusza saját kijelentései alapján. Éspedig: míg a szervezkedésben való tagságot nem, addig a gyújtogatást szégyenli. Azt mondja, hogy rendszerváltozás esetén a fehér partizán mivoltjára még büszke lehet, de a gyújtogatás miatt ujjal fognak feléje mutogatni és még saját gyerekei is meg fogják ezért vetni.

       Új erőre kapott benne a legsúlyosabb ítélettől való félelem. Nézete, hogy még Fiala és Gaál I. sem kap olyan súlyos büntetést, mint ő és társa Gomány B. Most már kezdi önmagát is hibáztatni, de Nagy elleni gyűlölködése egyre erősödik. Bízik abban, hogy őrá viszont nem haragszik senki, mert vallomást nem tett, ami súlyosbítaná más helyzetét.

       A rendszerváltozástól földjeinek, házának visszakapását várja és azt, hogy akkor majd szép élete lesz. 1956 év folyamán bekövetkezik a fordulat, de ha nem, úgy 1962-ben. Ez utóbbi a bibliában is meg van jövendölve (valamilyen vörös ló bukása).

       Dusza M. igen együgyű. Közismert történelmi események felett kételkedik, nem hisz Kína lakosainak nagy számában, véleménye: a szovjet nép is az amerikaiakat várja.

*

       Hangulata: őrnagy úrral folytatott beszélgetése valamint főhadnagy úr és a tanácselnök úr szavai felébresztették benne (most már erősebb formában), hogy az ügye igen súlyos és az ítélet valójában borotva élen áll. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy csak kifelé mutatja félelmét, míg belül bizakodik. Ezt a körülményt csak alátámasztja ruha körüli spekulációja. Említette, hogy van több öltözet szép ruhája, de nem beszélt róla. Azokra még szüksége lesz, és ha ide hozatná, ki tudja, mi történhetik vele. Az ítélet várható mértékét még mindig abból a nézetből vizsgálja, hogy Gaál I.-t nem „merik” elítélni és akkor arányosan kisebb lesz az ő ítélete is.

       Hosszasan beszélt harctéri élményeiről, fogságba esésének pillanatairól. Nem árulta el előadójának, hogy ha csak rövid ideig is, de volt első vonalban. Kisbér környékén esett fogságba – tudomása szerint az egész arcvonalszakaszból ő maradt egyedül életben. Mint foglyot akarták kivégezni, de a lövés a karját találta. Az Alkotás utcai kórházba, majd a ceglédi táborba került. Innen haza.

       Őrnagy úrral a tűzesetről beszélt. Elmondta, hogy úgy nyilatkozott: a tűzesetet ő derítette fel beismerő vallomásával. Előttem viszont változatlanul Nagy Miklósra neheztel és kér arra, hogy ha akár életben marad, akár nem, feleségével közöljem: Nagy árult el. „Nem vagyok bosszúálló, de büntesse meg az Isten egész életén keresztül.”

       Beszélt haza írt leveléről, azt közel szószerint elmondta. Bizonyos benne, hogy otthon riadalom lesz, ha megjelenik a taxi. Mindenesetre az életjeladás örömöt jelent felesége számára.

       Foglalkozott a tárgyalással. Nem tudja, hogy mi volna jobb: nyilvános vagy zárt tárgyalás. Attól tart, hogy nyilvános tárgyalás esetén eléje állítják a Tsz. vezetőségét, hogy azok megnézzék: íme itt a gyújtogató. Attól is tart, hogy „kötelet neki” kiáltozás lesz és ez befolyásolja a bíróságot.

       Csodálatos összefüggést keres 1945 március 16 és 1955 március 11–12 között. Az első terminus, fogságba esésének napja (csodálatos körülmények közepette maradt életben) – míg az utóbbi dátum a tárgyalás. Bízik hagyományos szerencséjében. Ha életét meghagyják, majd csak lesz valami.

       Elmondta, hogy őrnagy úr és tanácselnök úr is kifejtette: az okozott kár nagyobb, mint ő gondolná, mert nem csak a szalma, hanem a jószág egy nagy része is elpusztult. Ezt nagyon is el tudja képzelni. Érdekesnek tartja, hogy egy államvédelmi őrnagy olyan hibátlanul beszél „alomszalmáról”, „bükkös…?”, „tavaszi árpaszalmáról” stb.

       Gomány Balázs ítéletéről is szó volt. Dusza szavaiból arra lehetett következtetni, hogy kételkedik abban: Gomány nem gyújtott alá. Azt mondta Dusza, hogy dohányos embernél mindig van gyufa.     

       Szándéka: ügyvédjének elmondja, hogy ha lehet: védje meg számára ill. fia számára szőlejét. Fél azonban attól, hogy az ügyvéd is „az ő emberük” és nem fog rajta segíteni.

       Meg akarja kérni az illetékeseket (és már elő is adta őrnagy úrnak), hogy ítélet után együtt lehessen testvérével. Szeretne kő v. szénbányába kerülni.

Az őrnagy és a tanácselnök: ez utóbbi dr. Jónás Béla vérbíró, aki a diktatúra különös játékszabálya szerint találkozhatott a vallató irodában a jövendő elítélttel, ismerje meg személyiségét, puhatolja ki gyengéit, vagyis előnybe kerüljön a színházi bemutatón.

*

       Hangulata: amint közeledik a tárgyalás napja egyre idegesebb. Most már valóban fél a súlyos ítélettől. Az ügyvédi beszélőt várja – terve, hogy ügyvédjét megkéri: mentse meg a szőlejét. Védekezésnek szánja: a tűzeset előtt és után semmi más bűncselekménye nem volt. Felvetette annak gondolatát, hogy ügyvédjének nagyobb összeget fog felajánlani, csakhogy a legsúlyosabb ítélettől mentesülhessen.

       Igen jellemző Dusza M. felfogására, hogy még a legnagyobb veszélyben is a vagyonán jár az esze. Szinte jobban fájlalja a vagyonelkobzást, mint a legsúlyosabb ítéletet. Beállítottsága egészen szélsőséges és csökönyös butasága ellenáll minden szónak, ami csak egy kicsit is ellentétben áll szellemével. Ki is jelentette, hogy utálja a kommunista rendszert és ezen, senki sem tud változtatni. Nem hisz a saját szemének sem és már eleve elveti, ami keletről való. A szovjet népet tetvesnek és butának tartja, de ugyanakkor elfeledkezik arról, hogy néhány pillanattal előbb mesélte el nekem, hogy milyen sokáig tartott, míg ruhájából sikerült kiirtani a tetveket, és hogy téved abban (és nem fogadja el a felvilágosítást), hogy a Wall Street egy német gyáros és a nap forog a föld körül, és hogy a bálna befér a cellába stb. stb.

       Bármennyire titkolja, gyűlölködő szellemű. Nagyon tetszik neki a „revans” szó magyar fordításban és nem tagadja, hogy bizony a felgyújtás pillanatában elfogta őt az érzés és gondolat: pusztuljon, mert a kommunistáké. (A gyújtás előtt pedig keresztet vetett.) Még megbánásában is a legfőbb baja, hogy itt bent elvállalta az ügyet és nem az, hogy egyáltalán tette, amit tett.

       Kijelentette: a faluban Gaál, Dusza, Gomány az elsők között állt. Vagyonuk tekintélyes és nagyon jól éltek. Gomány ügyesen gazdálkodott (mert a beszolgáltatás alá eső földterületét valamilyen furfanggal vetette számba és így nagyobb területek nem estek beszolgáltatási kötelezettség alá.) (!)

       A cellában köpköd, hetente csak egyszer mosakszik rendesen (ez a fürdés) és illetve illetlenségeivel egyáltalán nincs tekintettel cellatársára.

       Naiv elképzelése: a faluban élő Szendrey Jenőné, aki egy vezető személy, feleségével áll ismeretségben (R. M.) keleti származásánál fogva, segít talán rajtuk. Szószólója lesz a tardiaknak.

       Reménykedik abban is, hogy ügyük még elhúzódik néhány hónapig és az nagy idő…

       Megkért: ha netán már nem kerülhetne többé haza, úgy keressem fel hozzátartozóit. Gyermekeit kezeljem különös szeretettel és világosítsam fel őket: apjuk nem volt bűnöző. Amit tett azt családjáért, a népért, hazájáért tette… És oktassam ki őket: Nagy Miklós áruló volt.

„Vagyonán jár az esze”, fogalmaz az ügynök. Ez a – föltehetően városi – gengszter nem fogja föl, hogy a magyar parasztság, a család azért maradt életben évszázadok történelmi viharaiban százötven év török uralom, kuruc-labanc csatározások, betyárvilág, osztrák császárság rekvirálása, a korabeli padlássöprés, a világháborúk során, mert a férfinak, a családfőnek a megélhetés minimális feltételeit meg kellett teremteni. És meg is teremtette.

*

       Hangulata: türelmetlenül várakozó. Szeretne túl lenni 10–11-én. Érdekes „kitörő” megnyilvánulásai vannak. Az elmúlt egyik reggelen gombot varrtam. Kölcsönkérte a tűt nadrágvarráshoz. Munka közben, mintha rám akart volna ijeszteni, a szájához emelte a tűt. „Mi lenne, ha megenném?” aztán hozzátette, hogy bizony az volna a leghelyesebb, ha „be tudná fejezni”, mert akkor egyszer s mindenkorra vége lenne a kálváriájának. Később, minden előzmény nélkül, a falba kezdte verdesni a fejét. „Mit tettem? Mit tettem? – szavak kíséretében. Félelme fokozódik. Éjszakánként egy-két órát alszik, a többin sóhajtozik és „csak mégegyszer bocsássanak meg” – Istenem segíts” – ehhez hasonlókat mormol.

       Közelebbi terve:, hogy Őrnagy úrhoz kér kihallgatást. Meg akarja kérni: segítse, mentse meg őt, támogassa, hogy élete megmaradhasson. Egyszerű szavakkal fejezte ki magát: megmondom neki, hogy örökké hálás leszek.

Védőjével: való beszélgetésre készül. Mentő körülményeket keres, de érzi, hogy az nagyon kevés van. Már ráébredt arra, hogy csak „elismerte ill. beismerte” a vádat, de nem volt vallomása felderítő. Közölni kívánja ügyvédjével, hogy őszinte, beismerő vallomásait hangsúlyozza kis védőbeszédében, valamint azt, hogy nagyon bánja cselekedetét.

A tárgyaláson: (előző pontban foglaltak ellenére) el akarja mondani, hogy itt őszintén és a legapróbb részletig beismert mindent. Kifogásolni akarja, hogy úgy a jegyzőkönyvekben, mint a vádiratban van olyan rész, amelyet ő nem vallott. Pl.: a tűzgyújtás célja: a Tsz. bomlasztása. Kihallgatója „kikerekítette” vallomását és politikai súlyt adott a cselekménynek.

       Nagyon kíváncsi a tárgyalás menetére. Kinek a vallomásait fogja hallani, kik hallják az ő szavait. Kik lesznek jelen? Ott lesz-e a nyárádi Tsz. vezetősége? Lesz e hallgatóság és ha igen kiabálnak-e valamit?

Későbbi tervei: (természetesen az ítélettől függően) – bányába kéri magát és egy cellába testvérével. Félidő alatt szeretné ledolgozni teljes idejét. Mindezeken túl pedig kétségei vannak: ha szabadul, mi lesz vele? Családja mi mindennek van kitéve távolléte idején? Életben találja-e őket? Visszafogadja-e a falu és ha igen, hogy néz az emberek szemébe? – no – de:

       (és itt Dusza M. fellelkesül) két évnél tovább úgy sem tart a rendszer. Akkor lesz földje, háza, mindene.

Megjegyzés: Meglátásom, hogy Dusza M. még mindig csak „közeledik” a valóság felismeréséhez. Félelme és ezzel kapcsolatos kirohanásai, beszédözöne, csak palástolják titkos gondolatait, mely szerint: nem fognak súlyosan ítélkezni, mert nem mernek. Mikor felveti a megbánás kérdését és azt, hogy még ennek ellenére sem fognak neki megkegyelmezni, akkor mást gondol, mint amit mond. Az az ember, aki valóban halálfélelemben van, az nem így viselkedik. Persze táplálja önmagát reményekkel, de azért bizonytalan is bizonyos mértékig. Van perc, amikor hangosan felnevet, majd átcsap siránkozásba. Egyszer a biztos megsemmisítésről beszél, majd engem kezd vigasztalni. Ez a magatartása zavarosnak mondható – mint általában a gondolkodása is. (Persze nem fizikai értelemben, mert megzavarodási jelenségekről szó sincs.)

       Közlékeny, beszédes, jóétvágyú. Szeretné, ha az ítélet kihirdetéskor is velem lehetne (ill. utána), hogy annak megfelelően tudathassam majd helyzetét feleségével. Kapcsolatunk jó.

*

       Hangulata: egy nappal a tárgyalás előtt még idegesebb, mint eddig. Nem titkolja a tárgyalástól való félelmét. Nem tud aludni. Hangulatára igen jellemző legutóbbi megnyilatkozása, mely szerint, ha tudta volna a bűncselekmény elkövetése után, hogy a jelenlegi sors vár rá, akkor (mert a szökés lehetőségét elvetni voltak kénytelenek) végzett volna önmagával vagy talán sikerült volna néhány évig bujkálnia. Kijelentette azt is, hogy ha ezekben a napokban egyedül lett volna, már biztosan az őrület szélén állna.

Terve: hogy papírt és ceruzát kér előadójától az utolsó szó összeállításához. (Kérte ehhez való segítségemet.) A szöveget péntekig meg akarja tanulni. Változatlan elhatározása az őrnagy úrhoz való kihallgatáskérés.

A tárgyalás: véleménye szerint nyilvános lesz. Következteti a számára biztosított ruháról, új cipőről. És ha így igaz, akkor jobban fél, mint a zárt tárgyalástól. Attól tart, hogy még a legegyszerűbb kérdésekre sem tud majd válaszolni. Remegni fog térde, keze és nem bír gondolkodni. Attól fél, hogy még a rádió is közvetíti a tárgyalást, az újságban megjelenik a fényképe és akkor már az egész falu tudni fogja bűnét. Ideges és zavart lesz, dadogástól tart. Az utolsó szó jogán védekezést, enyhítő körülményeket akar felhozni, de: keresi, kutatja az enyhítő körülményeket és nem találja. Rádöbbent, hogy még az „utasításra” való cselekvés sem egészen helytálló, mert hiszen Gaál I., Pisák pincéjében kijelentette, hogy aki akar, az maradjon, aki akar, az menjen.

Védőjével: védekezésének részleteit kívánja megtárgyalni és a fellebbezés kérdését. Ha az ügyész pl. 15 év esetén nem fellebbez, akkor ő is megnyugszik ítéletében. A fellebbezéssel kapcsolatos fejtegetésében nem jutott tovább – az ügyvéd állásfoglalására kíváncsi. Attól tart, hogy az ügyvéd érdektelen lesz és nem sokat fog törődni vele. (Vagy az ő emberük v. nem meri majd igazán védeni.)

Megjegyzés: Dusza M. ma reggel bosszúsan jelentette ki, hogy egyszer csinált valamit és akkor is elkapták. „Vannak, akik nem buktak le” – jelentette ki.

       Érzése, hogy a cellában figyelik, mert az őrök gyakran bepillantanak. A ruhapróbára is ketten kísérték.

       Változatlanul beszédes. Étvágya jó – olvasni már nem nagyon bír. Figyelme újra és újra a tárgyalásra terelődik.

Több jelentés nincs. Az ügynököt máshová irányították. Másnap már tárgyalást tartottak, 12-én pedig ítéletet hirdettek. Dusza Mihályt halálra ítélték, családját teljes vagyonelkobzással sújtották.

Gerő Tamás őrnagy, az ismeretlen ügyvéd, Horváth Imre hadnagy, dr. Jónás Béla – akikben bízott – nem segített…

Rövid utószó.

A kézirat folytatódik, mégis, úgy érzem, itt kell írnom a történelem-hamisítást, a ferdítést, a múlt viszonylagossá tételét. Különösen azok számára, akik csak ezt az írást olvassák, és sem az előzményeket, sem a történelmi összefüggést nem ismerik, nem juthatnak hozzá.

A helyszín tehát Tard, újból. 1997-ben egy kis eldugott beszögellésben, nem téren, nem főhelyen felállítottak egy emlékművet, gránitoszlopot, vértanúk emlékművét. Szövege szerint azon borsodi nők és férfiak tiszteletére, akik 1945-56 között különféle koholt vádak alapján  kivégeztek, munkatáborokba hurcoltak, vagy tudatos orvosi ellátás megvonása miatt otthonukban hunytak el. Pusztán neveket véstek fel, sem életkoruk, sem haláluk, kivégzésük éve, helye nem szerepel. Hogy a három helybeli emberen kívül miért került rá a többi, azt a faluban nem tudják. Fiala például sosem járt a községben.

Amikor kezembe került a szakavatott munka, Tard története /kiadás éve 2002/, amelyet régész, mezőgazdász, történész, néprajzos, stb. tudós emberek írtak, biztos voltam benne, mindenre fény derül. De csak a maszatolás, az elhallgatás, tények letagadása lett több. Ezeket tételesen leírtam a „Jelentés a cellából” végére. A maszatolásra egy mondatot idézek: „1955-ben máig tisztázatlan körülmények közt mártírhalált halt a községben Dusza Mihály, Gaál Ignácz és Gomány Balázs.” A község területén haltak meg? Ha tisztázatlan, honnan tudjuk a mártíromságot? S miért nem jártak utána a könyv történész-szerzői? A szobor egyik felavatója közölte velem, ezt az emlékművet Miskolcon akarták felállítani 1996-ban, de ott nem engedték. Hogy kik, annak nem járt utána. Sejthetjük: a kommunista-utódok, élükön a Horn-kormány által kinevezett megyei elvtársakkal. Ez miért nem olvasható a könyvben?

Az oszlop mindenesetre áll. Azt hihetnénk, nem lehet letagadni. De, lehet! Egyszerűen. Vannak, akik írnak róla, anélkül, hogy elolvasnák a rávésett szöveget. Példa rá a Pázmány Péter katolikus egyetem 17 hallgatója, szociológus-jelöltek /2008/, akik mint 56-os emlékművet említik.  Hogy kik, hogyan és miért homályosították el a szemüket, és ők miért engedték, az már egy másik szellemkörbe tartozik…