Bálint György, Bálint gazda /meg/tévesztése

Bálint György, Bálint gazda /meg/tévesztése

maja halálisten Szabolcsban – öngyilkosok kedvenc itala Európában – a Gramoxone dicstelen létezése

 

Látlelet.

1990 május 5-én, szombaton Sz.-né B. Katalinnak – 38 éves, 45 kiló – lakóhelyén, a faluban sok dolga akadt, ami nem szokatlan. Hétközben a mátészalkai kórház szakrendelőjében dolgozott asszisztensként, ahonnan általában késő délután ért haza, mivel naponta rengeteg beteg jelent meg a rendelésen, dolgozott a bőrgyógyászaton, a sebészeten, a fül-orr-gégészeten. Az otthoni munka: férjével gazdálkodtak, volt gyümölcsösük, szabadföldi zöldségesük, fóliaházuk. Munka után a kertbe indult, traktort vezetett, ARO-ra ült, a fóliaházban térdelt, majd ellátta beteg anyósát, kislányát /előző házasságából, miután férje nyom nélkül külföldre távozott/, főzött, mosott, takarított, tavasztól piacokon palántát árult, nyáron a zöldséget, ősszel a gyümölcsöt vitte eladni, maga rakta le-föl az almásládákat, stb. És még a satöbbi is mennyi mindent rejtett.

Azon a szombaton is rengeteg dolga akadt, délután pedig permetezni akartak. Már megtöltötték nyolcszáz liter vízzel a tartályt, férje fenn állt a tartály mellett, Katalin pedig lejjebb, kezében a literes Gramoxone-nal. Kibontotta a tetejét, és – talán a fáradtságtól – megcsúszott kezében a flakon, ami a földre esett, arcába fröccsent a maró folyadék,  szemébe, szájára, sőt a szájába és a kezére is, később kiderült, még a füle mögé is. Semmilyen maszk, védőfelszerelés nem volt rajta. Tudott a veszélyről, hisz férje növényvédelmi szakmérnök, egy növényvédelmi állomás dolgozója. Mivel közvetlenül mellette volt a vízcsap, azonnal megnyitotta és locsolta arcát, nyakát, kezét, ahogy csak tudta. Elhomályosult előtte a világ. Azt is tudta, hogy azonnal orvoshoz kell mennie. Ezért beült az autójukba, s mivel a férje előzőleg alkoholt ivott, ő vezetett be Mátészalkára. Később nem emlékezett rá, hogy ért oda, mit látott az útból. Nem  a kórházba ment, hanem az ügyeletes szemész orvos lakására, szerencsére tudta, otthon találja. Az orvos azonnal bevitte a kórházba. Innentől – azt hinnénk – felgyorsultak az események. De csak a szemével foglalkoztak. Négy napig gyógyították a szemét, és fájdalomcsillapítókat kapott. Bár jó kollégák vették körül, mindenki ismerte, sokan szerették, szerdáig nem történt más kezelés. Akkor – véletlenül – egy sebész meghallotta, hogy ott fekszik. Megtudakolta mi történt, és megijedt. Apja néhány évvel előbb ugyanígy járt, annak az életét gyors beavatkozással megmentették. Tanácsára azonnal intézkedtek és mentő vitte a debreceni klinika belgyógyászatára. Keménysugár technikával készült röntgenfelvétel megállapította, hogy elindult a tüdőfibrozis  és mindkét oldalon rohamosan terjedt. A klinika zárójelentéséből olvasom, rögtön kapott nagydózisú steroidot, gyökfogókat, de nem állt le a fibrozis, vagyis a zsugorodás. Ekkor többszöri kobalt besugárzást adtak /telekobalt irradiacio/, és mégsem állt le a folyamat. Három lelkes orvos dolgozott életben maradásáért. Praxisukban még nem történt meg, hogy ilyen állapotban valaki hozzájuk kerüljön, hamarébb meghaltak. Tudták – honnan? – hogy a kóros folyamat megállításához nagydózisú C-vitaminra is szükség van. Csakhogy a környék patikáiban alig volt C-vitamin, ezért akit tudtak, mozgósítottak, szerezzen. Orvosok, nővérek mentek ki Ukrajnába, Romániába, hogy megszerezzék a napi húsz köbcenti C-vitamint, amit folyamatosan beadtak. Három hétig tartott a krízis, miközben többször érezték a bizonytalanságot. Közben a szemét is kezelték. Végre leállt a további zsugorodás. Június 1-én hagyta el a klinikát.

Viszonylagos gyógyulása után rokkant-nyugdíjasnak nyilvánították, hisz tüdőkapacitása erősen lecsökkent, tüdeje, szíve, érrendszere, látása károsodott. Lányának sikerült elköltöznie. Katalin pedig, amilyen gyorsan tudott, elvált, elköltözött abból a házból, amiben tizenöt évig élt és napi húsz órát dolgozott. Egy sportszatyorban vitte magával legfontosabb holmiját, volt férje később azt visszakérte.

A klinika egyik orvosa kontrollvizsgálatkor azt mondta neki: a Gramoxone-mérgezettek közül – a kollegájuk apja mellett – csupán ő maradt életben Magyarországon.

*

A „Gramoxone a közepes és  magastörzsű almatermésű és csonthéjas gyümölcsfák sorközének, valamint a szőlők sorközének és talajának gyomtalanítására használatos gyomirtó szer”, olvasható több helyen a leírása. „Száraz és nedves időben egyaránt ható, sokoldalú kontakt gyomirtó szer. Valamennyi zöld növényi részt elpusztítja, de a talajjal érintkezve hatását veszti. Alkalmazásának területei: 1. Gyümölcsösben és bogyós növényekben. 2. Kordonművelésű szőlőben. 3. Zöldségfélék vetése, illetve kelése előtt. 4. Sorban vetett növényi kultúrákban. 5. Épületek, kerítések, árkok kerti utak gyomirtására”, olvasható a Mezőgazdasági kiadó 1985-ben kiadott kertészkedő könyvében, aminek a címét később írom le. Ez a kiadvány, más könyvekhez hasonlóan semmit nem ír az alkalmazás veszélyeiről.

Mikor és hogyan került forgalomba ez a növényvédő szer? Véletlenül akadtam nyomára. Ugyanis a Wikipédia szócikkében, az Alkaloida gyár /Tiszavasvári/ nyilvános történetében egyáltalán nem szerepel növényvédőszer gyártása.

1977 szeptember 7-én a Komárom megyei Dolgozók Lapjában tudósítás jelent meg arról, hogy Tatán nemzetközi konferenciát tartottak az ICI Plant Protection Division angol cég és egy svájci cég képviselőivel, s a magyar kormány szakembereivel megállapodtak abban, hogy – többek között – az angol cég által gyártott ötféle növényvédőszert mostantól az Alkaloida is gyárt, többek közt a Gramoxone-t, amely nagyüzemekben és kiskertekben is kiválóan alkalmazható. Továbbá együttműködnek tudományos kísérletekben, lebomlás, toxikológia-vizsgálatokban.

Hogy ez utóbbit betartották-e, kétséges, mint ahogy az is, vajon az addigi tapasztalatokat átadták-e a magyarországi gyártónak. Addigra ugyanis már voltak tapasztalataik, mivel 1958-től gyártották a szóbanforgó vegyületet. Az egész világon elterjedt alkalmazása.

Nálunk is számtalan területen, nagyüzemben, erdészetben, kiskertekben használták. Egy erdészet jelentéséből olvasom: paraquat-dikloriel szerrel akarták kiirtani a gyomot egy leendő égerültetvény területéről. Az égercsemeték is elpusztultak…

Dicstelen történetéről legtöbbet Darvas Béla tanulmányaiból merítek. Darvas növényvédő szakmérnök, 1993-től címzetes egyetemi tanár, az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetének ökotoxikológusa, számtalan tanulmány szerzője. Erről a témáról közölt cikket az Élet és Tudományban,  és külön fejezetet szentelt „Virágot Oikosnak” c. könyvében /megjelent a l’Harmattan kiadónál 2000-ben/. „Istab poharában: a paraquet” címen. Istab – maja halálisten.

Magyarázom: a  paraquet a hatóanyag neve, s egyik márkaneve a Gramoxone. A pohár jelentése: Angliában népszerű lett az öngyilkosok körében,  ezt a szert sokan itták tettük elkövetésekor, ugyanis biztos halált okoz és nem mellékesen, jóízű, édes folyadék által mentek át a másvilágra. „Az öngyilkosok rendhagyó ízlése okozta – a szer – vesztét, valamiért őt választották. Gyógyítása reménytelen, a paraquet körülményesen lassú, de biztos kezű ,gyilkos” – írja Darvas. Angliában 1981-86 közt kilencezer heveny mérgezést regisztráltak, ennek egy részét ez a szer okozta.

A paraquet belélegezve és a bőrön át is fel tud szívódni, és megtámadja a légzőszerveket, valamint tüdőödémát okoz, légzésbénulást. Hatása ellen  nincs a testünkben fék, létfontosságú szerveink leállnak, a máj, a vese, a belek működése  leáll, a keringés összeomlik. Elegendő egy kis mennyiség, néhány csepp bármelyik ujjunkon, onnan is fel tud szívódni, mondta Katalinnak a klinika orvosa. Félórán belül cselekedni kell: hánytatás, gyomormosás, abszorbeáló szer alkalmazása. Ha pedig felszívódott, „az orvos csak asszisztálhat hozzá, jegyzetelgethet, fájdalmat  enyhíthet” teszi hozzá Darvas. 

Ma már nyilvános a szakirodalma, dr.Diag-címszó alatt olvasom az interneten: 20-40 mg paraquet ion rendszerint 5 nap ill. néhány hét alatt halálhoz vezet, tüdőfibrózis mindig kialakul. 40 mg akár 24 órán belül, de általában 5-7 napon belül bekövetkezik a halál.

A paraquet gyártásában részt vevő dolgozók közt rosszindulatú bőrráktól eltérő betegséget figyeltek meg. Toxikológiai vizsgálatot több országban folytattak, fejlődési rendellenesség okozásával vádolták meg a szert, hasonlóan a Conterganhoz, olvasom Darvas tanulmányában.

A Gramoxone veszélyességéről valamit tudhattak az Alkaloida vegyészei, ugyanis 1985-ben kiadtak egy 14 oldalas tájékoztató füzetet, címe „Paraquet mérgezettek kezelése. Útmutató orvosok számára. Témák: a bőr, a szem, az orr károsodása, a vérplazmában található Paraquet meghatározásának analitikai módszere, a betegek túlélése és a plazma Paraquet kombinációja közti kapcsolat.”

A gyár mérnökei, vezetői eszerint tudták, mennyire mérgező a szer gyártása-forgalmazása-alkalmazása. Innentől csak kérdéseink lehetnek.  Saját dolgozóik egészségvédelme érdekében mit tettek? Kiknek jelentettek? Milyen orvosok részére kézült a 14 oldalas /pénzért árusított/ füzet? Körzeti orvosoknak? Kórházi orvosoknak? Az egészségügyi minisztérium irányítóinak? Hogyan juthatott el a füzet a körzeti orvosokhoz, pl. könyvesboltban, patikában, gazdaboltban árulták? Járnak az orvosok gazdaboltba? S miért a gyár adta ki, miért nem az Egészségügyi Minisztérium?

Amit biztosan tudunk: ez a füzet nem jutott el a mátészalkai kórház száz-körüli orvosa közül egyhez sem! Különben nem hagyták volna magára az óráról órára rosszabb állapotba került súlyos beteget. Négy napig.

De tovább kérdezek: tudott-e róla a Mezőgazdasági kiadó? Aki abban az évben, 1985-ben adta ki Bálint György „Minden héten szüret” c. nagysikerű művét, amelynek a végén az ICI-Alkaloida gyár öt termékét reklámozza, köztük a Gramoxone-t /az ajánlás szövegét fentebb idéztem/. És tudott-e róla Bálint György, aki a köszméte termesztésénél írja: „ az összefüggő nagyobb köszmétésekből nem űzhetjük ki a Gramoxone nevű gyomirtó szert, amelynek használata azzal az előnnyel jár, hogy nemcsak a gyomokat, de az előtörő vadsarjakat is kipusztítja – és a gyakorlatlan kapálóval szemben – sértetlenül hagyja a köszmétefácskák törzsét.” /első kiadás, 82. o./ Természetesen nem ez volt az egyetlen kertészeti könyv, ahol megjelentek a reklámok.

*

És megjelent az alkalmazás eredménye. A temetőkben.

Erre vonatkozó egyértelmű adatokat nehéz találni, oknyomozó újságíró legyen a talpán, aki három-négy évtized távlatából jegyzőkönyveket, jelentéseket találna az akkori mezőgazdasági és egészségügyi minisztérium adattárában, archívumában. Csupán a KSH Demográfiai Évkönyveire hagyatkozok, ezeket /különösen a birtokomban lévőket/ utólag nem manipulálták.

Balesetszerű mérgezésben rovarirtók, műtrágyák és növénytápszerek által 1976-ban 17 férfi és 3 nő halt meg; 1977-ben 23 férfi  és 2 nő. /többségükben boncolás állapította meg az okot/.

Balesetszerű mérgezés, valamint máshová nem osztályozható maró- és égetőszerek által 1976-ban 9 férfi és 2 nő, 1977-ben 5 férfi és 2 nő, 1987-ben 5 férfi és 2 nő.

Balesetszerű mérgezés egyéb k.m.n. szilárd és folyékony anyagok által 1976-ban 7 férfi, 1977-ben 5 férfi, 1987-ben 4 férfi.

Balesetszerű mérgezés k.m.n. gázok és gőzök által  – a számot nem írom le, mert bármilyen gáz és gőz előidézhette a halált.

/k.m.n. = külön megnevezés nélkül/

Viszont:

Mérgezés szilárd és folyékony anyagokkal a balesetszerűség vagy szándékos elkövetés meghatározása nélkül 1976-ban 27 férfi és 21 nő, 1977-ben 19 férfi és 7 nő, 1987i-ben 7 férfi és 5 nő halt meg.

Az 1987-es évkönyv valamivel világosabb: Balesetszerű mérgezés mezőgazdasági és kertészeti vegyszerek és gyógyszerészeti készítmények által, kivéve a növényi tápanyagokat és műtrágyákat 19 férfi és 1 nő halt meg /egy kivétellel boncolás állapította meg/.

A halálokok felsorolása az európai statisztikák szabályai szerint történt, a megfelelő kódszámokkal. Ennél többet nem tudhatunk. Azt sem, hogy az öngyilkosok közül mennyien ittak ebből a szerből.

1987-ben öngyilkosság és önmérgezés szilárd vagy folyékony anyagokkal 1466 esetben történt.

Ebből az évből találtam más szempont szerinti adatokat:

Balesetszerű mérgezés kábítószerekkel, gyógyszerekkel és biológiai anyagokkal 164 haláleset. Balesetszerű mérgezés gázok és gőzök által 134. Izzó tüzes anyag, maró folyadék és gáz által okozott balesetek száma 69 halálhoz vezetett.

Jól elködösítették a dokumentumokat!

Természetesen, ha kisebb dózisban érintkezett valaki a szerrel, például gyártás során, szállítás során, raktárban, eladóként a mezőgazdasági boltban, kiskertjében permetezés közben, stb., úgy a mérgezése, lassú folyamatban statisztikailag már vissza-nem-göngyölíthető lett, ugyan mi okozta légzőszervi, s más betegségét. Például a KSH évkönyvben ilyen címszó is szerepel: idült obstruktív tüdőbetegségek és rokonállapotok. Vagy: tünetek és rosszul meghatározott állapotok.

Ma már az interneten számtalan írás olvasható a Gramoxone mérgező hatásáról, a mérgezés fázisairól, felvilágosító, elrettentő, vagy tárgyilagos cikkek. Ma, amikor már nem gyártják, hivatalosan nem árusítható. „Korábban számos, főként véletlen haláleset okozója volt” irja egy HAON-jelű honlap 2008 febr. 28-án. És természetesen Darvas Béla tanulmányaiban bőségesen kapunk információt. A nyilvánosságot viszont csak az internet  világa indította el.

*

Persze jó lenne tudni,  a tiszavasvári gyár /többször változott a tulajdonos és a neve, a kilencvenes években jóval áron alul privatizálták/ pontosan mikor és milyen indokok alapján fejezte be a gyártását. És egyáltalán, honnan, kitől indult el a befejezés, mikor kik és milyen módon tiltották meg az árusítását, valamint mi lett a készletekkel? Erre vonatkozó nyilvános adatot nem találok, és – magánember lévén, több évtized távlatából nem vállalkozok a nyomozásra. 

A betiltása körül  sok a ködösítés.  A „Herbicidek csoportosítása” c. internetes anyag szerint 1991-ben betiltották a gyártását. B. Katalint is azzal nyugtatták a debreceni klinika orvosai, hogy épp az ő esete nyomán sikerült elérni a szer gyártásának betiltását,  forgalmazását már 1991-ben. Az életéért való küzdés volt az utolsó csepp a pohárban.  Más forrás szerint csak 1996-ban hagyták abba.

Darvas Béla egy interneten lévő tanulmánya végén van egy függelék – aszerint 1995-ig tíz országban, köztük Magyarországon is betiltották.

Olvasható viszont egy 2007 július 12-i hír a Világgazdaságból „Betiltott egy gyomirtót egy EU-bíróság” címmel. „Az Elsőfokú Bíróság betiltotta a paraquet hatóanyagú gyomirtószer használatát, kritikával illetve egyúttal a vegyszer engedélyezéséről 2003-ban döntő Európai Bizottságot…A felperes szerint a paraquet, amely elsősorban Gramoxone márkanéven ismert, nem lehet biztonságosan használni, és az anyaggal dolgozók szervezete károsodhat. A bíróság most kimondta, hogy a bizottság biztonsági és egészségügyi hatásvizsgálata nem volt elég alapos.”

Ez a döntés persze csak Európára vonatkozott. Darvas Béla 2000-ben kiadott könyvében olvasható: napjainkban Nankingban,  Kínában építenek paraquet-gyárat, ami évi 3-6 ezer tonna kapacitással fog működni, és elsősorban Ázsiát látja el a gyomirtószerrel. /Na és hova szállít még Kína? Ki ellenőrzi?/

*

Utóélete.

Debrecenben, a klinika közelében, a Debreceni Egyetem Informatikai Karán, Könyvtárinformatikai Tanszékén 2010-ben feltettek az internetre egy szakdolgozatot „Információs tezaurusz” címen, gyümölcstermesztés M.O.-on, írta G. Éger, olyan jellegűen, mintha még mindig forgalomban lenne, semmit nem említve a szer gyilkos hajlamáról…

Lehet, ha ma kapható lenne, ma is vásárolnák és használnák az emberek. Egy Facebook-bejegyzés. Valaki kérdez: „van-e olyan szer, amivel teljesen ki lehet ölni a füvet a kertből? 350-400 négyzetméter a kert. Válasz: létezik totális gyomirtó, pl a Gramoxone és társai, egy év alatt lebomlanak. 2009 április 14!

Sárközy Péter blogja. „Betért egy mg-i szaküzletbe, érdeklődött, kapható-e még Gramoxone, amelytől tudvalévőleg jónéhány honfitársunk pusztult el szörnyű szenvedések közepette. A boltos közölte velem, hogy a szer forgalmazását betiltották, legföljebb egy-két üveggel maradt, megbízható vevők részére.” Dátum nélkül. /Sárközy Péter Alapítvány, a Biokulturáért Alapítvány, Piliscsaba./

Bálint György blogján a köszméte termesztése teljes egészében olvasható, a 19. hét teendői között, ez megjelent a „Minden héten szüret” c. könyvében, és az interneten szó szerint megismétli, jelenidőben az 1985-ben leírtakat: a Gramoxone-t nem űzhetjük ki a nagyobb  köszmétésekből, használata azzal az előnnyel jár, hogy nemcsak a gyomokat pusztítja…Dátuma 2016 május 9. Valóban nem csak a gyomokat pusztította. /Megjegyzés: a köszméte a konzervgyárak legfontosabb alapanyaga a lekvárokhoz, dzsemekhez, magas pektintartalma miatt sűrítenek vele./

 *

Summa.

Életünk tele volt / és ma is tele van/ ellentmondásokkal. Inkább ellentétes folyamatokkal. Egyszerre osztják nekünk az életet és a halált. Az éltető közeget és a halálosztókat. Az Alkaloida gyártotta a gyilkos vegyszereket az egyik üzemcsarnokban, másikban gyártotta a gyógyszereket. Más megközelítésben: amelyik a növényeket védte a gyomoktól, az az embereket pusztította. /Orwell még nem sejtette./

A Mezőgazdasági kiadó könyvei módszereket, tanácsokat adtak a kiskertek tulajdonosainak /emellett szakkönyveket tudós szakemberektől/, e könyvek végén pedig hirdették az úgynevezett korszerű, kiváló, új és újabb növényvédőszereket, amelyeknek a hatásáról-veszélyeiről akkor persze a kisember nem sokat tudott. Vagy a vegyészek-orvosok sem tudtak, vagy titkolták!? Avagy más szempontok uralkodtak: ne kelljen kapálni! A kapálás, a kézi erővel történő gyomirtás lett az emberiség réme, amitől a marxizmus-leninizmus, ill. ennek nyomán a szocializmus meg akarta védeni a parasztságot.  Világszerte pedig eszme nélkül, nagy profittal működő vegyigyárak tették ugyanezt. A kiadó propagálta egyik könyvében a gyilkos vegyszereket, másikban buzdított a vegyszerek nélküli kertészkedésre. Kiadta Bálint Györgyöt, és kiadta a mi könyvünket is „Sulyok Katalin-Siklós László: Vetéstől a tálalásig” címmel, nagy példányban, amiben kinyilvánítottuk: egyetlen vegyszerre sincs szükség a kertészkedéshez. /1988/

A Magyar Televízió buzdított az egészséges életmódra,  az Ablak-magazinban hétről-hétre arra biztatott, menjünk ki hétvégi kertünkbe: a szocializmusban tíz-és tízezerszámra parcelláztak, hétvégi házakat, sufnikat eszkábáltak  domboldalon, vízparton elsősorban a városi munkásoknak, hogy jó levegőn regenerálódjanak, s higgye azt a  proletár: úr azon a kis zsebkendőnyi területen,  és vitte hátizsákjában, kislábasban a pörkölt mellett azokat a vegyszereket, amiket Bálint gazda hétről-hétre, évtizedeken át ajánlott neki, felírva a táblára a legújabb, kiváló, kevésbé vagy jobban mérgező növényvédőszereket.

Hatását ma már kimutatni nemigen lehet, hogy kiben, mennyi betegséget indított el, mennyi fájdalmat, lassú agóniát okoztak.

De hát érdekel valakit? Az egészségügy, a gazdaság, a politika egészen  mással van elfoglalva. A jámbor milliók azóta is kiszolgáltatottak: virágzik a növényvédőszerek gyártása, alkalmazása…