Adalék Aczél Györgyhöz

                  Adalék Aczél Györgyhöz

…ismerjük-e már a Nagy Játékos, a Nagy Koordinátor minden cselekedetét, azok rugóit, összefüggéseit, ahogyan tehetségeket, karriereket tett tönkre, száz és száz értelmiségi életével sakkozott, azok tudta nélkül, fölemelt, kiemelt, fölhasznált, kijátszott, eltaposott, megbocsájtott, megalázott, sínre tett, kitüntetett…

A Nagy Vadász étterme. Vadásztanya a Vadász utcában az Arany János utca mellett. A tér belső oldalán. Fiatalokkal ülök hosszú asztal mellett.

Esték ezerkilencszázhatvankilencben. Aczél elvtárs itt üldögél a fiatalok közt estéről estére. Barátkozik, kóstolgat bennünket.

Magából nagyon jó riporter lesz, mondja nekem. De szomorú is vagyok.

Miért?

Mert nem mi csináltuk, nem a saját kreációnk.

Örüljenek, ha készen kapnak valakit.

Egy fenét öröm, kevésbé tudjuk formálni, persze mindenkit kézbe tartunk.

Ez fenyegetés?

Biztonság.

Kinek a biztonsága?

A miénk is, az egyéné is, így nem tud kisiklani.

Ma este megint haza kell támogatni Turánit. A népes, tizenöt-húsz fős társaságból józanul csak ketten állunk fel zárórakor, Aczél és én.

Milyen szomorú ez, mondja Aczél.

Maga egyáltalán nem szomorkodik emiatt.

Csak nem lát a vesémbe Katika?

Azt nem képzelem, hogy mindig, de most igen. Látom a hazug, kaján részvétet a szája szélén, amit a bajusz se tudott eltakarni. Ez nagyon jól jön Aczél elvtársnak.

Ne hívjon engem elvtársnak, mert maga hivatalosan nincs velünk. Miért is nincs?

Ne várjanak hitet egy tíz éve albérletben nyomorgó házaspártól, akit csaknem tíz éven át kirúgtak minden szerkesztőségből, akik alkalmi munkából élnek…

Biztosan rosszat írtak.

Azokat az írásainkat kezdik most hozsannázva közölni.

Mostantól másképp lesz. De miért örülnék én ennek a részeg bandának? Jobb sorsra érdemes értelmiségi palánták, a jövő évtizedek derékhada! Hadd halljam, mivel oldja fel az ellentmondást?

Maguknak az a jó, akkor tudják kézben tartani a jövő értelmiségét, ha azok bukdácsolnak valamilyen szenvedély mocsarában, ha kézben tarthatók, ha kiszolgáltatottak, ha formálhatók. Aczél elvtárs mondta épp az imént.

Miért lenne ez éppen jó a népi demokráciának? Így gyengébb művek jönnek létre.

Arra van szükség. Nehogy kritizáljanak, túl sok negatív dolog kerüljön felszínre.

Ugyan, felszínre kerülhet bármi, de csak a hullámokon lebegve, és a hullámzást is mi irányítjuk. Gondoljon bele: ha szabadon hagynánk, hogy ez a Turáni figura, meg a Gyurkovics figura, meg a Hernádi figura, meg a Pilinszky figura országos meg nemzetközi sikerre vinné a mocskos gondolatait! Arra persze vevő lenne a Nyugat! Ezeket kordában kell a tartani, párosítani, lefokozni az erejüket.

Jól mondja: párosítani. A hülye férfiak pedig ugranak a nőkre, a csábításra. Csak nem maga küldi a társaságunkba azokat a szép lányokat? Jól belebonyolódnak a szerelemi viszonyokba, kevesebb erő marad világmegváltásra.

Erről nem nyitunk vitát, de magától jó lesz félni. Semmi szenvedély, egy pohár sör, öt cigaretta egész este.

Megszámolta Aczél elvtárs? És le is jegyezte?

Csak otthon jegyzem le. Turáni huszonkét darabot szívott, a Mari kislány tizenkilencet, és az utóbbi ivott négy rumot, három pohár sört. Vigyázni kellene rá, mert az sem jó nekünk, ha túlságosan leépül. A Lajcsi pasas, ahogy magamban hívom, szintén libikókázik az életével.

Talán elvonókúrára küldi őket a Párt?

Ne legyen cinikus Katalin, sokkal finomabb módszereink vannak.

Mégis csak ijesztget, Aczél elvtárs.

Gyuri bácsi. Nem tűröm, hogy sértegessen. Tudja, milyen felhangját hallom ki a szavaiból? Nem is értem, hogy mer velem így beszélni.

Mert én nem veszíthetek.

Még nem, de ha elismerjük a tehetségét, megkapja amit érdemel, attól kezdve más a helyzet. Megfogjuk magát és a férjét, és kitapogatjuk a gyengéjét és a szenvedélyét és lekenyerezzük. Kivétel, ha direkt politikai állásfoglalást tenne, erre viszont nem adunk módot.

Ez a háttere, ha valaki álláshoz jut?

Ezt vissza kellene utasítanom, Magyarországon mindenkinek van állása, kivéve a maga férjét, aki közveszélyes munkakerülő.

Tudják, Gyuri bácsiék?

Hát persze, egy háromszor négy méteres albérletben nyomorognak Csillaghegyen, se főzési lehetőség, se víz, se vécé, budi az udvaron.

Három és félszer három és fél méter, és ha tudják, és ha engem annyira tehetségesnek találnak?

Nem sietjük el, se a segítséget, se a támadást. Nem tetszenek a férje önálló, öntörvényű, függetlenségi gondolatai.

Azt honnan veszi?

Néhány írását elemezte egy pártpszichológus. Maga egyszerűbb ügy, be fog törni. Reméljük. Ha nem, mehet vissza ápolónőnek három műszakba ágy mellé, ahonnan jött.

Megint ijesztget engem.

Csak a várható realitásokról beszéltem. Ne keseredjen el, szükségünk van magára hosszútávon, és Katikából nem akarunk ellenséget kreálni. Isten őrizzen, ha mondhatok ilyet négyszemközt, számíthat rám, amíg élek, és el is várom, hogy bármilyen gondjában keressen.

*

Március 15-én hajnaltól dübörögtek a páncélozott teherautók le-föl az Astoria és a Kálvin tér között, előbb csak az út egyik oldalán, majd –leállítva a villamos és közúti forgalmat– teljes szélességben az úttestet. A járdákra speciális táblákat helyeztek, amik hasonlítanak a KRESZ-táblákra, de alacsonyabbak, rajtuk szöveg: gyalogosoknak megállni tilos. Így aztán, amikor reggel nyitnak a boltok és nem a főnök érkezik elsőnek, hanem az alkalmazott, egy percig se álldogálhat a bejárat előtt, hiába mondja: nem nálam van a kulcs. Felszólítják, tovább menni. Egy kislányra fegyveres fogja a karabélyát, ha nem tűnsz el, seggbe lőlek, mondja röhögve, ami életre szóló élménye marad a bolti eladónak.

A Múzeum-kert kerítése mögött óriási a szervezés vagy az összevisszaság, ezt ember át nem látja, ez a lényege. A legfontosabb tennivalók egyike, a kordonok beállítása: katonai négyszögekre osztják fel a kertet, ennek útjában áll ugyan Arany János szoborcsoportja, de eltávolítására nem kaptak parancsot. Erről a vezérkari főnök sem dönthet, aki személyesen felel Borbély elvtárssal együtt, hiba nem történhet, ránk figyel a szocialista félvilág, ezt napiparancsban kapták. A lépcsősorokra számokat ragasztottak, három sorban háromszor huszonöt helyet jelöltek ki, elől dobogó, amit az utolsó pillanatban még egyszer felfordítanak a tűzszerészek. Megkopogtatják a zászlórudakat, nem fúrtak-e bele lyukat, amibe aztán bedugható egy kisebbfajta robbanószerkezet. Az ellenség háborús helyzetben, ellenforradalom idején mindenre képes.

Amikor befejeződtek az előkészületek, megérkeznek az első teherautók, azokra már ellenőrzés után szállhattak fel a kijelölt egyének, most mégis újabb igazoltatáson esnek át, mindenki odatartja a bal mellét egy tükörszerű szerkezethez. A bal mellükön ugyanis jókora tűzzománc medált viselnek az érkezők, amelyek színe változó: kék, sárga, piros, rózsaszín stb. A zománc alatt rejtett kép húzódik meg, ezt csak a szerkezet látja, ami a medál valódiságát ellenőrzi. Az USA-ból Moszkván át becsempészett titkos eszközt senki nem ismerheti. COCOM-listán van. Csak a szemét láthatják egy pillanatra, a képet a sátorlap mögé rejtették, a lapon pedig kivágták a medál-nagyságú lyukat, ezek után mindenkit beterelnek a saját szektorába. Ott mozdulatlanul állnak. Nem beszélnek. Várnak.

Külsőleg különböző csoportokat lehet megkülönböztetni, úgymint orvosokat, ápolókat, bányászokat, tanárokat, traktorosokat, esztergályosokat, házmestereket, dadákat, vasúti váltóőröket, téesz-kapásasszonyokat. Ruházatuk vegyes, inkább civil ruha, csak a tömböket körülvevő négyszög egységes : kettes sorokban, munkásőrök őrzik az arctalan néma tömeget. A csoportok megkülönböztetése egyébként lentről lehetetlen, mivel a tarka civil ruha nem árulja el. Ezt kizárólag a sapkájuk jelzi, mindenki sapkát kapott ugyanis a ma reggeli gyülekezőn. Speciális kreáció: a svájci sapkának és a diák-kalpagnak a keveréke, ez utóbbit elsősorban Angliában használják egyetemi diplomaosztó ünnepségeken. Keményített szögletes vagy kerek, oldalt leér a fülig, hogy tartása legyen, félrecsapni nem szabad. A sapkalpag tetejére ragasztották mesterségük címerét. Az orvos fején sztetoszkóp kígyózik, az ápolónőkön fecskendő, a bányászok kalapácsot, csákányt, a tanárok nyitott könyvet, a traktoros kis traktort, a házmesterek kapukulcsot, a dadák tejtől duzzadó mellet, a vasúti váltóőrök fogót, a kapás asszonyok kapát.

Amikor az utca forgalmát hermetikusan lezárták, felhangzik a harsona és bevonulnak a lépcsősorok számozott helyére az ifjúsági bizottság központi emberei, hisz ez az ünnep az ifjúságé. Minden központból jött embert ebből a bizottságból delegáltak a központi bizottság emberei és rezzenetlen arccal állnak, mert gumi-álarcot öltöttek a múzeum előcsarnokában, ezek az álarcok pontosan megegyeznek a saját arcuk vonásaival, de azt hiszik, hogy akik látják őket, azt hiszik: mások vannak az álarcok mögött és elterelik a figyelmet a költő (vész) jóslatáról ami a forradalom következményeit vizionálja. Továbbá ezzel a zseniális húzással olyan konglomerátum jön létre, amit kibogozni lehetetlen: március 15-ét párosítják május 1-jével, a szilveszterrel, a zárt katonai felvonulás pedig április 4-ét szimbolizálja már az ünnepség kezdete előtt.

A lépcsősor emelvényére ekkor az állami bábszínház vonul ki, óriási bábukat hoznak, egy központi bábut kiállítanak a mikrofon elé, mások színjátékot adnak elő, zászlókat lobogtatnak, óriás bábukat mozgatnak valahonnan, hallatszik a súgás, néhány gumiálarcost szelíd erőszakkal bevonnak a játékukba, lárvaarcú, fából faragott bábuk, plasztikból öntött bohócok, rúdon rángatott tarka figurák borítják fel a lépcsősorokon a szigorú rendet, amikor bábuellenőrök szaladnak közéjük: ellenőrizni akarják a bábukat, ellenőr-bábuk állnak a többi bábu közé, szónokok hörpölik a szavakat, rekedt mikrofonok surrognak, sipítanak, jajonganak, fajankók szaladgálnak, senki nem tudja, hogy ez most a koreográfia része vagy forradalom, ugyanis az oszlopok mögül újabb álarcosok nyomulnak előre, petőfik, aranyok, vörösmartyk, jókaik, irinyik, vasvárik, mindegyikből négy-hat-nyolc, miközben a lenti négyszögben a tömeg fegyelmezetten áll, körbe véve a nem álcázott munkásőrökkel.

Hátul, egy oszlop mögül a nyeszlett kisember elégedetten dörzsöli a kezét: így képzelte el, bábuk játszanak bábuknak, mindenki lárva, már csak ezt kell kiterjeszteni tízmilliós nagyságrendre. Öt percen belül legyen vége, adja ki az utasítást az Adminisztrátor.

Mielőtt a tömeg feloszlik, int egy beosztott rendezőnek: jobbról a második oszlopban a tanárok közt a harmadik nőt hozzák a sátorba.

Oldalt kis katonai sátor áll, abban ül le vastag bundájában, usankában és várja a kiválasztottat, akit beterelnek.

Láttam a tüzes tekintetét. Magánál elvtársnő, belül van a fegyver. Erre van szükségünk. Hol született?

Lendván.

Helyes, akkor a neve mától Lendvai.

Hol szeret aludni?

A konyhában, dikón.

Legyen a neve Il Dikó. Mostantól a mi rendelkezésünkre…

Állok.

Fekszik. És többet ne válaszoljon ilyen meggondolatlanul. Már csak lelket kell lehelni magába. Tudja mi a lélek?

A párthűség.

Hárman szaladnak az új káderhez fecskendőkkel.

Nem a száján! A seggébe fújjanak.

Elégedett az elvtárs? kérdezi a vezérkari főnök.

Nem. Senki nem kérdezte, mi végre voltak a sapkák.

Megkérdezhetem?

Elvárom. A sapkák az ellenséges kémholdak megtévesztésére szolgáltak, amik figyelik a szocialista fiatalok önfeledt ünnepét. Most azt hiszik, hogy egy vidám kvízjátékra gyűltünk össze.

És nem merte kérdezni a vezérkari főnök, hogy mi az a kvíz.

*

Jössz vadászni? kérdi Czini elvtárs Aczél elvtárstól a vadászház társalgójában.

Mit akartok lőni?

Fácánokat.

Én másra vadászom.

Ha még jó a fegyvered.

Még jó.

Aczél elvtárs egyedül marad a hűvös, légkondicionált hallban. Piros bőrfotel, az illik a fekete öltönyéhez. Bolond lenne elsütni a fegyverét ártatlan vadakra. Lőni az ellenségre kell, meg a szép nőkre. Fácán, nyúl, őz, szarvas, dám, muflon ártalmatlan a szocializmusra. A vaddisznó, az már nem. Az már lehet farkasbőrbe bújt ember, ha szabad ezt a képzavart végiggondolni. Igen, így fogja elkezdeni a legközelebbi beszédét. Senki nem meri majd leírni, mekkora hülyeséget mondott. A leginkább ezt élvezi: akármilyen marhaságot mond, megtapsolják, a PB megdicséri, az Öreg vállon veregeti érte. Nincs az a nyelvészprofesszor, amelyik a diákjainak meg merné említeni. Talán otthon, a vécében. Ha ugyan nem tettünk oda poloskát.

Például 1982 augusztus 18-án, Kecskeméten akkora marhaságot mondott…

Helyzetünk (szocialista törekvésünk) most egy lefelé menő mozgólépcsőn felfelé haladó emberéhez hasonlít, és az, hogy mikor érünk fel, függ a lépcső sebességétől, és a mi erőfeszítésünktől… Azaz nem tőlünk függ, hanem azoktól, akik a lépcsőt irányítják. A kétpólusú világban ma nem a szocialisták, csakis a kapitalisták szándéka érvényesülhet! Ők irányítják a sebességet és mi hiába taposunk felfelé, süllyedünk a mélybe?

Várta a hatást egy ilyen bőrfotelben. És még Perec sem szólt egy nyers szót. Altenburger vállon veregette.

Kell a fegyver az ellenségre meg a nőkre. Ugyan már, a vadak.

Kávézás után visszasétál a szobájába és délig telefonon bonyolítja az ország dolgait. Kirúgat egy színházi rendezőt, letiltja egy könyvnek a kiadását, elveszi egy képzőművész özvegyének a nyugdíj-kiegészítését, aki a Szabad Európa rádiónak nyilatkozott, megrendel egy Kun Béla szobrot, kitüntetésre terjeszti föl a leghülyébb egyetemi tanárt, evvel a lépéssel ugyanis jól összeugrasztja az avantgárd-konstruktív és retrográd-dogmatikus társaságot: amíg egymással vannak elfoglalva, gyengítik alkotó kedvüket. Odaszól a bíróság elnökének, hogy húzzák-halasszák azt a birtokháborítási pert, amibe két újságíró keveredett, kirúgatja az aranypálma díjas filmrendező gyerekét az óvodából, hadd menjen hozzá csúszva-mászva, így edződik a kommunista ember. Pihenésül elolvas egy ötszáz oldalas regényt, amit másnap elküld Palinak: „zsdánovi szellemű elutasítást adj róla”, és nem zavarja, hogy 1980-as éveket írunk, hisz ezek a momentumok soha nem kerülnek nyilvánosságra. A kommunizmus győzelme elsöpri a söpredéket, és csak janicsárok maradnak, páriák, férgek, ahogy Franz Kafka elvtárs megálmodta. De szép álmai voltak! És milyen jó, hogy részletesen leírta, megkönnyítve ezzel a pártapparátus, a nomenklatúra dolgát, módszereit. Ha A pert és A kastélyt nem írja le, bizony téblábolhatnánk, magunknak kellene mindent kitalálni.

Délben Aczél elvtárs lemegy a szobájából ebédelni. A vadászok még nem jöttek vissza, nincs tele részegekkel. Utálja a részegeket. A legszívesebben kitiltaná őket a vadászházból. De az Öreg elnéző, kell egy kis áramszünet.

Fekete zakós pincér áll előtte, piros nyakkendővel. Tavaly piros zakós pincérek szolgáltak fel, fekete nyakkendővel. Az Öreg odahívta a főgondnokot: elvtárs, mi ez a piros izé? A legújabb formaruha. Gondolja, hogy kapitalista mulatóban akarunk éccakázni délben, munkaidőben? Én, kérem, semmit nem gondolok. Altenburger elvtárs rendelte meg. Akkor fordítunk.

Így fordult meg a dolog. És szigorúan zakó. Szmokingban csak akkor szolgálnak fel, amikor nyugati ország kommunista pártjának vezetői látogatnak ide.

Gumitalpú cipőben suhan a pincér Aczél elvtárs mellé. Halkan, elhaló vagy inkább elcsukló hangon rendeli meg az ebédet. Aki nem érti meg a motyogását, annak ordít. Ez a váltóhangzás jót tesz a szívének, a tüdejének.

*

Ebéd a vadászházban. Vadászati tilalom van. Nincs részeg, nem ordít senki.

Ebédje közben Aczél elvtárs kivételesen nem foglalkozott államügyekkel, annyira lekötötték a jó ízek. Dús, kissé fűszeres, rafinált összeállítás, nem nehéz, mégis tartalmas. A hús puha, a mártás pikáns, a köret változatos. Ez elhajlás. Öregszem. Már fél órája nem rúgtam ki senkit az állásából. Nem adtam megbízást a pártlapnak egyetlen cikk megírására sem. És furcsa, mégsem haragszom az ebédre. Mi történt? Pszichológushoz kell mennem: délután meglátogatom magam.

Itt a pincér semmit nem kérdezhet, nem mondhat. Ez a birkaszemű is csak oldalról mer rám nézni.

Ilyen finomat rég ettem, mondja ellágyultan. Új szakács jött?

Nem, kérem. Helyettesítő.

Idehívná?

Itt áll Ön előtt.

Maga a felszolgáló.

Is.

Itt marad?

Csak ma helyettesítek. Beteg lett a szakács is, a pincérek is.

Szabotázs! Provokáció! És én erről nem tudok!?

Erről nem tájékoztattak. Ma, szigorú előírások szerint, mi főztünk. Hétvégén egy orvos ellenőrzött.

És az elvtárs miért tud főzni, mint felszolgáló?

A fater, a muter, a tánti, ők tanítottak.

Most hol dolgozik?

A 2427-es vendéglátóipari egységben.

Ott is ilyet főz?

Nem, kérem, ott felszolgáló vagyok.

És ott mit főznek?

Semmit. Nincs melegkonyhás engedélyünk.

Csak falnak valamit a vendégek.

Pogácsát, szendvicset, amit a 3229-es egységből hoznak.

És nem sajnálja?

Kicsit.

Aki így tud főzni, miért nem becsüli meg a népgazdaság?

Azt nem tudom, kérem.

Ez a mi mulasztásunk, bűnünk. Hogy hívják?

Bancsi bácsi. Mindenki így szólít.

És nem akar inkább főzni?

A 928-as egységbe hívtak, de ott reggeltől estig rántott szeletet kellett volna sütni, mócsingos disznóból.

És Ön miből szeretné?

Bébipulyka vagy gyenge csirke melléből, tejszínesen, mandulával, párolt almapürével.

Ne is folytassa! Na most, a fater, a muter, a tántija honnan tudott főzni?

Vendéglőjük volt a felszabadulás előtt Jegesvölgyben.

Amit államosítottak.

Így történt, kérem tisztelettel.

Most mi van a vendéglő helyén?

A 357-es italbolt.

A szülei, a nénje?

Őket kitelepítették, mint Volksbundista-gyanús elemeket… Népcsoportot…

Szóval sváb! Így mondja jóember! Azok az idők már elmúltak. De maga belépett a pártba, építi a szocializmust.

Pontosan tetszik fogalmazni.

Szóljon a konyhafőnöknek, hogy én kérem, engedje fel magát a szobámba egy óra múlva és hozzon magával egy üveg Hennessyt. Két pohárral.

Itt vagyok, kérem tisztelettel.

Üljön le, Bancsi bácsi. Azaz Schiller elvtárs. Nagyon értékes ember, tudja?

Nem.

Utánanéztem, milyen szerény párttag.

Az vagyok, kérem. Minden okom megvan rá.

Nem gondolt rá, hogy visszakerüljön ősei színhelyére, a 357-es számú italboltba?

Maholnap összedől az épület. Már fröccsöt is alig mérnek benne.

Azért vehetné bérbe olcsón a vendéglátó vállalattól. A kerületi tanácstól pedig kérne fejlesztési hozzájárulást a felújításra.

Á, nekem nem adnának.

És ha mi támogatjuk?

Berendezés is kellene. Konyhai gépek, edények, bútorok.

Ez a berendezés megfelel? Ahol ma főzött, a vadászház konyhája, az ebédlője.

Én ilyenről nem álmodozhatok.

Pedig a vadászház berendezését hamarosan selejtezzük, mert újat kapunk. És maga megkapja olcsón, mondjuk egy asztalt húsz forintért, széket tízért, csak példának említem. Gondolkodjon pár napot. Mindenki szeret jókat enni. Gyorsan felvirágozna Bancsi bácsi vendéglője. Hol volt pontosan?

Jegesvölgy, Ördögsarka 49.

/Megjelent Sulyok Katalin-Siklós László: Elsüllyedt b-irodalom című esszé-regényében./

                        folytatom…