Anya és fia, lánya közti kapcsolat – torzulás?

Anya és fia, lánya közti kapcsolat – torzulás?

1960. Prágából rokonlátogatásra jött egy anya a kamaszfiával, a vendégszobában egy ágy volt, mondta, nem baj, együtt szoktak aludni. Az anya másnap reggel boldog mosollyal  dicsekedett a háziasszonynak: ma ünnepelünk, a fiamnak először volt magömlése.

1970. Forró nyári napon  ismerősömhöz megyek bejelentés nélkül, pár éve eltűnt a szemem elől, telefonunk nincs. A bérház harmadik emeletén csöngetek, kis ablak, női hang, mindjárt jön, mondja. Könnyű kis inget kapott magára, most gombolja be. A szobában két meztelen kisfiú játszik, szaladgál. Napoztunk az erkélyen, mondja az anyjuk, majd kérdi: felöltözzek vagy nem zavarja, hogy így vagyok? Dehogy, vonzó és fiatal a teste. Megtudom: egykori majdnem barátom nincs, elváltak. Nem is akarok többet férjhez menni, elég a magam gondja, majd én felnevelem őket, mondja kéretlenül.  Az erkélyen pokróc, a nyolc-tízéves forma fiúk máris visszamennek. Áll a kis pöckük, mindkettőjük keze csillog, anyjuk szeme is. Jól meglesznek hármasban.

1980. A harmincöt év körüli anya tudta, hogy megözvegyül, férje jóval idősebb volt nála, későn jött a fia. Egészséges, csak a libidójával van valami hiba, mondja a barátnőjének. Azt hiszem normálisan neveltem, vártam, hogy barátkozzon fiúkkal, lányokkal, de inkább olvasott. Együtt fürödtünk a kádban, ő kisautókkal, babákkal játszott, leszappanoztam, dörzsöltem, épp hogy megduzzadt a fütyije, de nem merevedett meg, pedig nem csúnya a testem. Hívtam hozzánk lányokat, kártyáztak. Már tizenöt elmúlt, akkor kezelésbe vettem. Felszoptam neki, megmondtam, most pedig megtanítalak szerelmeskedni. Hangulatvilágítás, illatos fürdő, bébidoll, végül sikerült bedugni és elsütni a fegyverét. Havonta egyszer van kedve hozzá. Ez is valami.

1990. Öt éves volt a kislányom, amikor elváltunk. Háromszor volt utána barátom, mindháromszor megbántam, mert az uramhoz hasonlón viselkedtek, én dolgozzak, keressek rájuk pénzt, szolgáljam ki,  satöbbi. Jól elvagyunk kettesben is. A lányom ragaszkodik hozzám, lehet, hogy kicsit mulya, magának való, de még nem késett le semmiről. Várom hogy buliba járjon, de fél a fiúktól, talán az én tapasztalatom taszítja, amit átélt mellettem. Néha látja, hogy maszturbálok, elmagyaráztam neki, szükségem van rá, ő is megpróbálhatja. De neki nem adott élvezetet. Márpedig meg kell ismerkedned a férfival. Behívtam az ágyamba, csókolgattam, simogattam, benyúltam a combja tövéhez, csak felizgult. Vettem egy övet, műfallosszal, és férfi módjára behatoltam. Ez célbaért.  Majd megkértem, ő is csinálja nekem ugyanígy, szépen elélvezünk. Segítünk egymáson. Senki másra nem tartozik az életünk.

2000. Kis faluba mentem tanítni általános iskolába, ott találtam magamnak férjet, gazdálkodó családba kerültem. A férjem idősebb volt, tanítás után rengeteg munka várt, de jól éltünk. Született egy kisfiunk. Amikor négy éves elmúlt, a férjem balesetben meghalt, én ott maradtam anyósomékkal. Mondták, persze hogy maradhatok, de ide új férjet ne hozzak. Nem is lett volna módom, mert az uram halála után pár héttel éjszaka besurrant az apósom, szó nélkül befeküdt mellém, mondta, meg akar vigasztalni. Az uramnak jó nagy lőcse volt, neki még nagyobb, minden éjjel kielégített, nem  tehettem ellene, de nem is akartam. Már az első este mondtam, a fiam felébred! Adj neki altatót, az anyósod is avval alszik. Az orvos nem kérdezett, azt hitte, hogy megértette a helyzetem, minden este beadtam a gyenge altatót. Így ment ez két évig. Majd a kisfiam nyugtalan lett, beteges, és éjszakánként bepisilt. Pedig már iskolába járt. Apósomat megkértem, kicsit hanyagoljon. A gyerek nem gyógyult, hiába mentem vele orvoshoz, mindentől félt, a bepisiléstől is, Egyik este megpusziltam a fütyijét, mondtam neki, majd én meggyógyítom. Be is vettem a számba, nyalogattam. Az ágyából átköltöztettem magam mellé, hozzám bújt, fejét a mellemre tette, én meg a szájába tettem a csecsem, mint kiskorában. Megnyugodott és elaludt. Attól kezdve úgy aludt el, hogy szopikálta a mellem. De anyósom valamit megérzett az uráról, az apósom meg morgott, javasolták, hogy költözzek albérletbe, fizetik, mert annak a gyereknek apára lesz szüksége…Elköltöztünk egy másik faluba, ott tanítottam, az iskolában csak egy férfi volt, az igazgató. Egy hét múlva lefektetett, ő is jó nagy lőcsöt nyomott belém, ez megvigasztalt. Pár év sem telt el, hirtelen meghaltak az uram szülei. Kétségbe estem, mi lesz velünk. De jók voltak: vagyonukat, házukat egyetlen unokájukra hagyták. Gyorsan eladtam mindent, és vettünk egy szép nagy városi lakást, a fiamat taníttattam, jól éltünk. Nagyon ragaszkodott hozzám, minden éjjel mellémbújt, pontosan tudtam, mennyire ernyed el mellettem, mikor merevedik meg a pöcse.   És akkor hirtelen taszítást érzett, illetve én éreztem nála, többet nem bújt mellém, sőt kerülte még azt is, hogy lássa, meztelenül  járok. Nem mentem férjez, csak az igazgatóval lettem jóba, mert a városi iskolában is ő volt az egyetlen férfi. Fiamat kollégiumba adtam, a szünetekben hazajött, ugyanúgy került. Egy évig. Kérdeztem, udvarol-e, nemmel válaszolt. Pedig éreztem, hogy feszült, mert már megérett a szerelmeskedésre. Akkor döntöttem, nekem kell megtennem a lépést, hisz éreztem, hogy erre vár. Este, fürdés után magamhoz rántottam az ágyba, szabályosan elcsábítottam, hatalmas lőcsöt dugott belém, gyönyörünk, élvezetünk maradéktalanul sikerült. Attól kezdve én voltam neki a nő. Dolgozott, majd behívták katonának, gondoltam, majd csak szerelmes lesz. Leszerelése után én kértem, hogy járjon lányokkal, ment is táncolni, szórakozni, de a lányok nem tudták tartósan magukhoz láncolni…Nem akart megnősülni. Persze, tőlem mindent megkapott és azóta is, mindent. Belepusztultam volna, ha elhagy. Vagy ha idehozza a menyemet.  Még talán ki is utált volna a lakásból…Néha én is hozzájárultam, hogy ne bolonduljon bele abba lányba, nyomoztam utána, elhintettem a rossz hírét… Semmi lelkifurdalásom nincs, hisz minden szépet-jót nekem köszönhet, én pedig neki. Végre annyi idősebb férfi után találtam egy nálam fiatalabbat! Megöregedtem, ő is negyven éves, egyetlen törekvésem, hogy keressek neki egy olyan hölgyet, akire már nem leszek féltékeny…

2010. Két gyermekem született, egy fiú, egy lány. Öt és hatévesek voltak, amikor elváltunk, a bíróság apjának ítélte volna a fiút, de ő nem vállalta, eltűnt az életünkből. Így aztán én neveltem fel őket. Mindkettőt sikerült normális felnőtté tenni, bár nem ment konfliktusok nélkül. A lányom korán férjhez ment, gyereket később akartak, ami szerencse, mert már előbb elváltak. Sikerült beletrafálni, olyan  lökött, megbízhatatlan  fiút választott, mint az apja. A fiam megnősült, gyerek náluk se született, nem bírták egymást, pedig a felesége igen helyes nő volt már akkor is. Elváltak, és a menyem rájött, ki nem állhatja a férfiakat, gyereket talán akar, de férfit nem.  A lakást a fiam vette, így az övé maradt, menyem az utcára került. Volna. Szép nagy lakásom van, mondtam neki, hozzám jöhet lakni. A lányom is hazaköltözött. Hármasban élünk, teljes békében, szeretetben, és nem tagadom, szerelemben. Én már öregszem, de ők remélem megmaradnak egymásnak.

*

Mindannyiunknak van rálátása családjában, falujában, városában, országában: fiatalok összeházasodnak,  lakást vesznek, házat építenek, berendezik, talán gyerekeik születnek, és elválnak.

A házasságban született gyerek, vagy gyerekek sorsa furcsán alakul, mert  úgy jöttek a világra, volt anyjuk, apjuk, megszokták, megszerették azt a helyzetet, az volt a természetes. Aztán hirtelen, vagy lassú agóniával egyik szülőjük eltűnt. Talán már néhány éves korban, talán később, hat-nyolc-tízévesen. Amerikától /USA/ Nyugat- és Közép-Európáig a legtöbb esetben anyja neveli tovább  őt vagy őket. Amerikában  az arány talán már hetven százalék, Európában is nagyobb részt maradnak anyjukkal. Ennek oka nem biztos, hogy az alkalmasság mérve, hozzájárul a bíróság döntése-gyakorlata is, erről számtalan tanulmány olvasható. Ez nem írásunk tárgya.

Minket most az érdekel, anya és gyermeke-i közt milyen viszony alakul ki. A csonka család mit-hogyan dolgoz fel, milyen erők éltetik.

A tény: ezeknek a nőknek-anyáknak be kell rendezkedni arra, hogy tíz-tizenöt évig megküzdjenek az adott helyzettel, állapottal.

Tételezzük fel, hogy az ifjú feleség nőként élte az életét, amíg együtt élt a szeretett férjjel, férfival. Persze a huszadik század második felétől, különösen a második világháború után sok tekintetben emancipálódott, részt vett – országonként részt kellett vennie – olyan dolgokban, munkában, stb., ami régebben kizárólag a férfi feladata volt. Például a háború alatt s után a falusi gazdaságban szántott-vetett, szénát gyűjtött, felszedte a termést, etette az állatokat, mindezt önállóan, amíg a férj és a nagyfiú háborúzott, fogságban volt, vagy meghalt. A városi asszonyokra is több teher hárult. A nagyon nehéz átmeneti állapot néhány év múlva megszűnt. Viszont jött helyette más: munkába állt. Európában éppúgy, mint Amerikában. Évtizedek óta ideális a dolgozó nő, státusza nimbuszt teremtett.

Ugyanezen évtizedek alatt  sok nehézséget megszüntetett a technikai fejlődés, a motorizáció, a háztartás ellátását gépek segítik, lovaskocsi helyett autó van, stb. Ezek azonban nem szüntetik meg teljesen azt, hogy az elvált nő, anya ma is kénytelen nehéz feladatokat vállalni falun és városon.

1./ Fokozott önállóságot követel meg a helyzete.

2./ Egyedül gondolja végig a feladatot.

3./Utána mérlegel és dönt.

4./ Végrehajt.

Természetesen kérdezhet, kérhet tanácsot, ha van kitől. Szüleitől, barátaitól, szomszédoktól, sorstársaktól, vagyis régebben elvált nőktől, ők hogyan csinálják ezt vagy azt. Minden segítség számít, amit kap. Amit elfogad. Amit meg tud tenni. Ha elég alázatos, simulékony, jó diplomata. De hát addigi életében nem volt szükség alázatosnak, simulékonynak, jó diplomatának lenni! Lehetett bohém, akár felelőtlen, nem kellett a pénzét egyedmagának, kínosan beosztani, erejét beosztani, százfelé figyelni, netán dolgozni, a munka mellett gyereket nevelni, amiben biztosan nem volt tapasztalata, hisz még csak most születtek, most lettek hat-nyolc-tíz évesek…

És anélkül, hogy tudna róla, kezd férfiassá válni. Aki nagyon figyeli magát – van rá szellemi ereje, netán kívülről is képes látni önmagát – az észreveszi, bizonyos keménység, racionalitás, rátartiság lett  az egyénisége része.

Hogy aztán előny vagy hátrány a férfiassá  váló nő, az már bizonytalan. Előfordulhat, ezt a keménységet, határozottságot egy  másik férfi  nem fogadja el, bár az is lehet, hogy olyan  kapcsolódik ahhoz a nőhöz, aki örül annak: nem neki kell kigondolni, dönteni és megvalósítani. Egyik anya szívesen visszamenne az ifjú feleség állapotába, ha vissza tudna menni az időben, ha találna olyan férfit – új férjet, élettársat, állandó barátot – aki vállalja a hagyományos családfő szerepét. Másik anya viszont úgy érzi, hogy ő inkább  önálló marad, kifejlődött benne a családfő fogalma-gyakorlata,  neki ne parancsolgasson idegen férfi, ne igázza le, nem  óhajt alkalmazkodni senkihez.

*

Csakhogy múlnak az évek, anyuka mégis szeretne barátkozni férfival. Hiszen fiatal, lehet huszonnyolc-harminckét-harminchat éves, ma ez az életkor nem az öregség előszobája.  Legalább alkalmi partnerre szüksége van. Ez lehet testi érintés,  szexuális kapcsolat, hívja meg színházba, vacsorázni, ehhez szépen felöltözne, stb. És csodák csodája, talál magának olyat, aki valamennyit vállal a nőből, az anyából, akár hozzáköltözik, akár másutt találkoznak, felvillanyozódik, öröm járja át.

A gyerekek persze észreveszik.

Akár úgy, hogy az anyjuk elmegy hazulról este, akár úgy, hogy a férfi valamennyire hozzájuk költözik, ott tölti az éjszakát is. Van férfi, aki szépen bemutatkozik, jópofát vág, barátkozik a gyerekkel. A kisfiú, a kislány méregeti… Mit akar ez itt? Leül az asztalunkhoz? Befekszik anyu ágyába?

Lehet egy szobájuk, lehet kettő, a fizikai közelség megtörtént, A szaga, a köhögése, hangoskodása, étvágya, netán csámcsog, böfög, hoz egy üveg bort, spicces lesz…

Nem csak pszichológusok tudják: belép a féltékenység.  Van olyan gyerek, aki apja pótlását látja benne s van olyan, akit taszít. Esetleg várakozik, figyel. Eredendő bizalom lehet az idegen iránt, és az a tény, hogy annyira szereti anyját, szeretik, a kedvéért mindent megtesznek.

Ami természetesen múlik az anyán is… Ha este a kocsmából visz haza egy részeg pasast és azt mondja: itt az új apátok, az biztosan taszítást okoz, a negyedik-ötödik próbálkozásnál a gyerekek  határozottan levonják a tanulságot. De ha az anyjuk előkészíti,  megbeszéli, mit szólnátok hozzá, mégis csak kellene egy féri a háznál, aki behordja a tüzelőt, pénzt is keres, és hát nekem másképp is szükségem lenne rá…

Szerencsés esetben talál magának újabb párt, jobb férfit, aki vállalja a sorsukat, a gyerekeit, esetleg  szintén van gyermeke, és elfogadják egymást, alkalmazkodnak, sőt összekötő kapocs lesz egy közös gyermek, akit mindannyian szeretnek – ez az ideális és gyönyörű élet.

*

Amelyik anya viszont tartósan  férj nélkül, állandó élettárs nélkül marad a gyerekeivel, annak a viszonya megváltozik önmagához is, a gyermekeihez is. Minden esély megvan arra, hogy ez az anya közel kerüljön gyermekéhez a mindennapokban, kiszolgálásban, segítésben, érzelmileg. Több ideje, figyelme, törődése, szeretete marad – rá/rájuk, és ez  esetben nem maradék idő, maradék figyelem, maradék szeretet, hiszen nem kell megosztani a férjjel, férfival, ráadásul a vele való kapcsolat minden bizonnyal tele volt konfliktussal, nézeteltérés, vita, veszekedés, netán verekedés is.

Akár fiúgyermeke van, akár leány, ez esetben bizalom és őszinteség alakul ki köztük, és ez nagyon fontos mindannyiuknak.

Én a kislányomnak minden gondomat, problémámat elmondhatom. A kisfiam minden gondomat megérti. A legjobb barátnőm a lányom. Az én legjobb barátnőm az anyám. A jó gyerekek mindabban segítenek  amiben – életkoruknál, erejüknél, tudásuknál fogva –  tudnak. Volt olyan kislány, aki beteg anyjára főzött, pedig még nem érte fel a tűzhelyet és  a mosogatót: sámlit tett oda, úgy dolgozott. Kisfiú fát aprított, behordta, fűtött, stb. Az természetes, hogy az ilyen gyerek  hét-nyolcévesen elmegy a boltba, a patikába, elintéz, amit tud.

Kapcsolatuk alapja tehát a bizalom és az őszinteség. Ami azt jelenti, mindenről szabad beszélni, minden testi-lelki problémát meg lehet, és meg is kell beszélni, gátlások nélkül. A gyerekek kíváncsisága a felnőttek világa iránt természetes. Ha bármilyen gátlás merül fel bennük, bezárkóznak, és egész felnőtt korukra kihat. A barátoktól, osztálytársaktól persze kapnak magyarázatot, felvilágosítást, ami esetleg torzít, és nem biztos, hogy a megfelelő formában kapják. Az ideális helyzet  adott: az ideális anyuka, aki pontosan tudja-érzi, mikor hogyan kell viselkednie.

Ehhez persze az kell, hogy neki se legyen tabutéma. Hogy kellő tudású és bátorságú legyen. A huszonegyedik század elején – ideális esetben – ehhez minden körülmény adott. A legtöbb elvált anya pl. külön él a szüleitől, nagyszülőktől, tehát közvetlenül nem avatkoznak be napi életükbe. / Bizonyára az USA-ban, Nyugat-európában így van ez, ott önálló lakásban, szülőktől távolabb élhetnek, bérelt lakásban./ Ha pedig nem látnak és nem szólnak bele napi életük folyásába, természetesebb módon élhetik életüket.

*

A férfi nélküli élet nem jelenti azt, hogy nem hiányzik a szexuális élmény, a vérét pezsdítő-mozgató orgazmus. Ehhez új utat választ. Mi motiválja ebben?

1./ Büszkeség. Az elvált feleség nem akar végleg alul maradni. Meg akarja mutatni,  hogy nem hiányzik a megutált férfi.

2./ Sőt, talán az egész férfitársadalomnak üzen, nincs rájuk szüksége. Nem szóval üzen, hanem a testével, ami valamikor mindkettejüknek fontos volt. Ami a férfiaknak annyira fontos.

3./ Önállóságát akarja világgá kürtölni.

4./ Betetőzi a férfivé válást, megteszi azt, ami eddig csak a férfi privilégiuma volt. Nemi aktivitása nem marad passzív, nem várakozik, férfimódra fog eljutni a kielégüléshez, amihez változatos segédeszközök kaphatók. Első lépcső: önmagában. Majd azzal, aki a közelében van. Akit ráadásul szeret, és feltétel nélkül elfogadja: a lányával. Ha pedig kamaszfia van, ő veszi át a férfiszerepet, belőle még nem ábrándult ki.

5./ Ez a szerelmi kapcsolat ráadásul biztosítja, hogy akár a fia, akár a lánya évekig mellette-vele marad. Mindez a kamaszkor küszöbén játszódhat, a lázadás kezdetén: akkor adja meg fiának, lányának azt az érzelmi-érzéki levezetést, ami annak a tétováságát egyenes mederbe tereli, anyjához láncolja.

*

Motiválhatja őt más is.

Szeretné megóvni gyermekét/gyermekeit az ismeretlen veszélyektől.  Félti őt/őket a durva férfiaktól, rámenős nőktől.

Joggal tarthat  attól,  hogy hamarosan elveszíti a gyermekét, gyermekeit. Elviszik a barátok, barátnők, a felfedezés vágya, a kíváncsiság, a cigarettázó társak, az italozó társak, a drogozó társak, a lánya fiúk, sőt férfiak karmaiba kerül, a fiú „rossz” társaságba, majd váratlanul,  tudta nélkül és óvó tekintete nélkül belekerülnek a testi szerelembe. Lehet, hogy nem érzelmi töltéssel, lehet, csak egy buliban, diszkóban, bódulatban, netán erőszakkal és tudattalan állapotban veszíti el szüzességét a lánya, a fia.

A válás után egyedül maradó anya általában szegényebb sorsba jut, kisebb lakásba. Talán egyetlen szobában élnek. És az érzelmi összetartozás szimbólumaként talán egy ágyban – a lányával, vagy a fiával.

Nézzük először, ha kislányával maradt egyedül. A testi közelség biztonságot nyújt midkettőjüknek, nincs titkuk, egymás előtt vetkőznek, mosakodnak, öltöznek. Sokan fürdenek egy kádban, még tizenkét-tizennégy éves korban is. Az biztos, hogy a szoros kötelékben felnövő leány minden kérdésére választ kap, sőt kérdés nélkül is elmondja az anyja, nem ismerik a szégyent, nem taszít a testi közelség, a meztelenség. Ez a leány tudja, mikor miért nő a melle, mi az éréssel járó menstruáció /rengeteg  fiatal lány nem tudja/. Ennek a leánynak nincs beépítve a tudatába az a töméntelen gátlás,  ami  neveléssel, vallásos félelemmel, el-nem-követett bűnökkel, előítélettel, hivatkozással évszázadok felgyülemlett tanításaira, erkölcsi tudat címén sok gyerek életébe ma is be van építve. / Nem azt írom, mi a jó, mi a rossz. Nem felmentés, nem ítélet! Azokat sokan megírják./

Tehát ha nincs gátlás, és van megvetés a férfiak iránt, és ott a kíváncsi leány, aki közel áll testének  felfedezéséhez, és ott anyja, aki eddig  titkolózva, a paplan alatt, vagy gyermeke távollétében maszturbált, s amit a gyermek úgyis észrevett, nos, most kilépnek egymás nyilvánossága elé. A kilépés változatos lehet. Megelőzheti beszélgetés, jöhet hirtelen, mondhatja anyja: én megvédelek téged a kétes kalandoktól,  részeg férfiaktól, akik egy életre megnyomorítják a szerelmi életed, lélek nélkül szétfeszítik a lábad és megbasznak egy folyosón vagy vécében… Netán még beteg is leszel, megfertőznek bármivel, hallottál-e már az AIDS-ről?  Megmutatom neked, hogyan lehet érzelemmel, finoman elvenni a szüzességedet… Te pedig segítesz nekem, rajtam, így legalább nem kell elviselnünk senki férfi társaságát. A módszerek változatosak, felcsatolja magára a férfit és hozzájuttatja leányát az elsöprő élményhez. Majd megkéri ugyanerre, csatolja fel magára, és elégítse ki őt. Lehet, hogy a sorrend fordított. De  tény, hogy nincsenek kiszolgáltatva senki idegennek, nem kell egy vagy több egész testű férfit keresni, felvállalni, elegendő belőle annyi, amennyit pótolni tudnak. Legalábbis egy időre.

Egy anya  a saját barátját kérte meg, szerelmeskedjen a lányával is, majd ő segít nekik. Vagy: bemutatja a gyereke előtt, hogy kell csinálni,  utánozzák együtt.

Hallottam egy asszonyról, aki a kislányához direkt egy durva férfit hívott, megfizette, amiről persze a kamasz nem tudott. Azt kérte az anya,  ne kímélje és ne mutasson gyengédséget, érzelmeket, inkább durván bánjon vele. Majd ő megadta lányának a gyengédséget, simogatást, törődést…így láncolta magához évekre.

Oldódik, sőt feloldódik a közös magány, betöltik a hiányt, élnek az egymásra utaltságból fakadó előnyökkel, kiélik testi és lelki vágyaikat.

Mindez történhet Amerikában, Indiában, hinduknál és tamiloknál, oroszoknál, malájoknál, japánoknál – ahol millió családban uralkodnak durva férfiak, ahol nincs becsülete az asszonyoknak, ahol eladják lány-gyermeküket, történhet Európában nyugaton és persze hazánkban is…

*

Bizonyára sok nő látja a jövőt, a közelit és a távolabbit, lassan ráeszmél, elillant a fiatalsága, öregszik, meg is fogalmazza magában: gyerekéért/gyerekeiért áldozta fel felnőtt életét. Azért nem ment férjhez újból, vagy másodszor is elvált, azért dobta el magától az alkalmi férfiakat, mert nem akart rossz kapcsolatban, kényszeres házasságban élni, azért gürcölt, nélkülözött, dolgozott két-három műszakot, hogy támasz nélkül is helyt tudjon állni. Vagy elmondja a kamaszodó gyereknek, vagy éreztetheti vele: nem bánta meg ugyan, de jó lenne, ha együtt maradnának még néhány évig, amíg az ifjú felnőtt nem akar saját családot. Itt az idő, hogy szépen éljenek kettesben.

Az önzés és az önfeláldozás keveredhet,  hol az egyik érzés kerekedik felülre, hol a másik. Átcsaphat végtelen szeretetbe és gyűlöletbe. Az anya benyújtja a számlát  a fiatal felnőttnek, akár rejtve, akár nyíltan. Érted áldoztam fel az életem! A válasz: csakhogy én nem kértem. Persze megtörténik az ellenkezője is: a gyerek követelőzik. Talán ez a gyakoribb, hisz tudja, hogy mindent megkövetelhet a szülőjétől, mindent megad neki.

A férjét nem tudta megnevelni, bármennyire szerette volna és hitte házasságuk elején. Senki nem mondta meg neki, hogy ez kevéssé sikerül: felnőtt embert nehéz lesz más emberré tenni. Ez a kísérlet tehát kudarcot vallott. Viszont ott van a saját szülöttje, vér a véréből, akit első perctől tud irányítani, nevelni. Legalábbis azt  hiszi. Talán sikerül is. És ha már olyanná nevelte fiát, lányát, amilyenre akarta, miért  nyugodjon bele elvesztésébe tizennyolc-húsz-huszonkét évesen? Huszonöt-harminc évesen? Elég csak gyámoltalanná tenni, kiszolgálni úgy, ahogyan senki más, megadni neki az asztalnál és az ágyban azt, amit senki nem tud helyette… Elegendő naponta finom étket elé tenni, és éjszaka szenvedélyes nőként kielégíteni.

Az ilyen anya megutáltatja a lányával a férfiakat, a fiával a lányokat, más nőket, rávezeti, hogy mindenkiben csalódni fognak.

És ha mégis elkalandozik, szerelmes lesz a nagylánya, a nagyfia? A féltékenység hegyeket mozgat meg. Az ilyen nő – immár elsősorban nőként – minden elkövet, hogy ne sikerüljön kikerülni a bűvös körből. Nem biztos, hogy minden lépése szexuális töltetű, ne értsük félre. De rájön, hogy mostantól magára marad. A magánytól való rettegés a modern ember réme. A tudatiból átkúszik a szívbe, a gyomorba, és ha ezt a felnőtt gyermek észreveszi, semmivel sem lesz jobb anyja helyzete. Ilyenkor válnak bizonyos anyák gonosszá. Tudok olyanról, aki megbetegedett, szándékosan eltörte valamijét, sőt öngyilkos lett. A nagy szeretet átcsap gonoszságba, ha módja van rá, gyűlölete tárgya lesz a veje, a menye, s a végsőkig elmegy, hogy házasságuk megromoljon. És a fia felesége, a lánya férje soha nem tudja meg az igazi okot. Csak annyit: nem mondtad, hogy milyen gonosz  anyád van! De hát nem ilyen volt…

*

Vannak népek, népcsoportok, ahol nincs /nagy/ becsülete a nőknek. Különösen a feleségnek. Persze azok is családban élnek – lehet, hogy már tizenkét-tizennégy évesen férjhez adják a lányt – aki attól kezdve a nagy család, férje szüleinek a felügyelete alatt tengődik, és sorsába beletörődik. Nincs is tapasztalata arról, hogy van másfajta házastársi kapcsolat, önállóság, függetlenség, emancipált társadalom. A férj eközben szabadon éli a nappalokat és éjszakákat, szórakozik, kurvákhoz járhat, stb. Ne csupán egy országra gondoljunk, a forró éghajlaton elég sok az ilyen gyakorlat, amit némelyek saját, sőt sajátos kultúrának, hagyománynak neveznek. Erősítheti ezt a gyakorlatot a vallásuk is, sőt meghatározhatja a nő alárendelt szerepét. És ha nincs becsülete a nőnek, csak a házimunka, a felügyelet, gazdag országokban a szolgák-szolgálók munkájának ellenőrzése, ott a férfiak lehetnek durvák, erőszakosak velük. A feleségnek nincs módja lázadni, legalábbis nem látványosan, hiszen a nagycsalád kontrollja alatt él. Ha a férfi elhanyagolja, szexuális vágyait-igényét más módon, és mással elégíti ki. A segédeszközökhöz valami módon hozzájut, ha nem is a legmodernebbekhez. Ha nem, úgy maradnak a hagyományos műfalloszok, s azok segítségével elégíti ki magát. Sok-sok gyermeke közül bizonyára van olyan  lánya/lányai, egyikkel-másikkal szoros kapcsolatba kerülhet. Vagy a szolgálók közül választ magának. A lánya-lányai  is élik majd előre megszabott sorsukat, velük sem sokkal különbül bánnak a férfiak, de  anyjukkal  egy szobában vagy azonos lakrészben az éjszakáik titkosak, nem jön, nem surranhat be hozzájuk titokban idegen, vagy rokon férfi. /Ne tévesszenek meg bennünket az ázsiai prostituáltak százezrei, akik bárokban, kuplerájokban dolgoznak, ők kívülre kerültek a családjuktól, falujuktól, a városok mocsarában pedig védi őket a szórakozóhelyek maffia-hálózata./

Az ázsiai országok asszonyai, lányai  jelzéseket küldenek a világhálón: büszkén mutatják magukat meztelenül negyven-ötven évesen is, olyanok, akik lányukkal, lányaikkal, barátnőjükkel szerelmeskednek gyengéden, odaadón. /Lehet köztük  pénzért mutogató is. De a fotó vagy videó környezetéből hitelt érdemlőn látni, a konyhájuk, a hálószobájuk, a bútoruk, szanaszét lévő tárgyaik nem reklámra vallanak./  Büszkeségük motivációja: bizonyíték a férfitársadalomnak, elegünk van belőlük. Nincs szükség rájuk.

És vannak  nők, akik tudatosan férfi nélkül szülnek, akik nem akarnak végigmenni a rossz házasság-válás útvesztőin, ők egyszerűbben jutnak el oda hogyan neveljék gyermeküket. Ők többnyire csak egy gyereket vállalnak /ismeretlen férfitól, spermát vásárolnak/ és akár lányuk, akár fiuk születik, saját normáik szerint nevelik,  abba már senki nem szólhat bele, hogy fiúsnak nevelik a lányt, lányosnak a fiút, milyen nemi identitás felé szeretnék tolni, és mikor.

*

Aki a fenti jelenségek elterjedéséért a felvilágosodás eszméjét okolja, mint mindezeknek a gyökerét, majd az utána következő századok liberális eszméjét,  a mának élés   filozófiáját,  a két világháború utólagos hatását, amikor százmilliók felfogása változott meg, amikor a túlélők levonták a tanulságot: puritán erkölcsös életem, keresztényi törvények szerinti aszkétikus életemet, kordában tartott testemet egyetlen pillanat alatt szétrobbantja egy bomba; okolja továbbá modern korunk felfedezéseit:  az információ-áramlást,  a bulvárlapokat, a videó feltalálását, a pornómozik-filmek ezreit, majd a DVD-t és az internetet, az téved.

És amikor még nem dúltak világháborúk, legföljebb háborúk!? Hérodotosz görög történetírótól ismerjük: Krisztus előtt hétszáz évvel milyen változatos szerelmi életet éltek az akkor ismert ázsiai népek…..Mózestől részletesen tudjuk, milyen változatos volt a szerelmi élet,  amit ma elítélünk, amin ma megbotránkozunk, talán el se hisszük, és kíváncsiak se vagyunk rá…

„A te atyádnak szemérmét és a te anyádnak szemérmét fel ne fedd; a te anyád ő, fel ne fedd az ő szemérmét.”  „A te atyád feleségének szemérmét fel ne fedd, a te atyádnak szemérme az.” „A te atyád leányának vagy a te anyád leányának, a te leánytestvérednek szemérmét, akár otthon született, akár kívül született legyen, fel ne fedd szemérmöket.” „A te fiad leányának szemérmét, vagy a te leányod leányáét, ezeknek szemérmét fel ne fedd, mert a te szemérmeid azok.” „A te atyád felesége leányának szemérmét, aki a te atyádnak magzatja, leánytestvéred ő, fel ne fedd ennek szemérmét.” „A te atyád leánytestvérének szemérmét fel ne fedd, a te atyádnak vér szerint való rokona ő.” „A te anyád leánytestvérének szemérmét fel ne fedd, mert a te anyád vér szerint való rokona ő.” „A te atyád fiútestvérének szemérmét fel ne fedd, annak feleségéhez ne közelgess, nagynénéd ő.” „A te menyednek szemérmét fel ne fedd; a te fiadnak felesége ő: ne fedd fel az ő szemérmét.” „A te fiútestvéred feleségének szemérmét fel ne fedd; a te fiútestvérednek szemérme az.” „Valamely asszonynak és az ő leányának szemérmét fel ne fedd; az ő fiának leányát, vagy leányának leányát el ne vedd, hogy annak szemérmét  felfedjed; mert vér szerint való rokonok ők; fajtalankodás ez.”  Mózes 3. könyve, 18. rész 7-17-ig versek. Édesszülők, mostohaapák-anyák, nagynénik, nagybácsik, féltestvérek, unokák, menyek, vők, sógornő, sógor, szerepel az egész rokonság… A 20. részben aztán mindezt megismétli, hozzátéve a törvény szigorát, mit hogyan-miként kel büntetni, szigorú büntetéseket írt elő, amit persze vagy betartott  a nép vagy nem, elrettentő hatása lett, vagy sem…Ebből csak egyetlen átkot idézek: „És ha valaki az ő nagynénjével hál, az ő nagybátyjának szemérmét fedte fel: viseljék gonoszságuk terhét, magtalanul haljanak meg.” /20. rész 20. vers./

A görög kultúra szerelmi élete is változatos volt a történetírók szerint. Bevett szokás évszázadokig az, hogy idősebb, jómódú férfiak fiatal fiúkat pártfogásukba vettek, szórakozásukat szolgálták,  taníttatták; a görög szigetekről túlnépesedésük elől kirajzott népek Szicíliában és az itáliai félszigeten kis államokat hoztak létre, ott hódoltak régi és új isteneiknek, ünnepelvén a tavaszt, a nyarat, hetekig tartó bachanáliával, elképzelhetetlen orgiával, gyereklányok, kisfiúk, szüleik és öregurak részvételével. Majd ezt átvették az ókori Rómában, csupán isteneik nevét változtatva…

*

Sok országban ma már nem csak egyenjogúságra törekvés van férfi és nő között. A feminizmus  tetőzött, célját elérte, és átlendült a férfiak feje fölött. A tudatosan választott szingli-lét is bizonyíték arra, hogy jelenség, célzatosság, tömegesség ami előttünk-körülöttünk történik. Emellett az elvált nők, anyák, asszonyok egy részének új választása: ők most már inkább férfi nélkül élnek. A további torzulásnak ez lehet az eredője, ebből következik gyermekeikkel, barátnőikkel való szorosabb érzelmi illetve érzéki kapcsolatuk.

Az egyenjogúságuk, önállóságuk, szabadságuk tetőzött és túllendült…

Ma már a nők a férfiaknál nyíltabban tárják a világ/háló/ elé, a nyilvánosságra azt, ami  intimitásuk sarkköve volt. A meztelenség és fokozatai büszkeséggel tölti el sokukat. Közzéteszik, ilyen vagyok ruhátlanul. Kéretlenül megmutatják barátoknak és idegenek ezreinek, ilyen vagyok előlről, hátulról, alulról. Szép a testem vagy én szépnek tartom, nem tartom szépnek, lóg a mellem, ráncaim vannak, elhíztam, hájas vagyok, lapos a fenekem, lóg a hasam, ilyen lett szülés után, császármetszés után, más műtét után.  És tovább megyek, megmutatom a puncimat, ilyen pirszinget tetettem a bejárathoz,  ilyen ha széttárom a lábam, ha szőrös, ha borotválom, ha előtte megkeféltek, ha most fognak megkefélni. Büszke vagyok a testem nyílásaira elől és hátul.

Mi történt? Látták az imádott női sztárokat, a celebeket, amint kendőzetlenül mutogatják testüket, mindenféle pózban? Akik mutatják egymagukban, részletekben, nyugalomban és izgalmi állapotban, férfival, férfiakkal, nővel, több nővel, műszerekkel, kellékkel, anélkül. Úgy tűnik,  a sztároknak  ez már kötelező,  a sikerhez–pénzhez vezető út része. Nekik megéri, hisz nem következmények nélkül nézik milliók a testük nyílásait, hanem megvásárolják lemezeiket, filmjeiket, világhírűek lesznek hatalmas vagyonnal. /Madonna. Celine Dion./

Na de a civilek, a névtelenek, tinik és felnőtt nők, anyák, sőt nagymamák? Háziasszonyok, öregedő nők tömegei – férfiakkal, fiúkkal, lányaikkal: most a fiammal élvezek, a lányommal hentergünk, elcsábítom az unokámat, pénzért fogadtam két fiatal, fekete férfit, így élvezek, így elégítem ki magam…

Talán leginkább a büszkeség és a bizonyítás motiválja őket. A túllendült emancipáltság. A folyamat tetőződik be, megmutatják a férfinak, aki elhagyta őket, akit ők elhagytak, és ezáltal a többi férfinak is: nélküle-nélkülük is életben maradt, sőt boldog, boldogságának bizonyítéka a freudi értelemben vett szexuális ösztön maradéktalan kiélése. Benne lehet ebben évtizedek, évszázadok elnyomása is, ahogyan a nőknek, asszonyoknak élniük kellett. A nyilvánosság felszabadította őket. Elsöpört évszázadokat.

A leszbikus kapcsolatban magukat mutogató, egykor házasságban élő nők, akik gyermeket szültek,  férfit szerettek, azok fotói, videói – természetesen nem a reklámoké, nem a hivatásos prostituáltaké, nem az ellopott fotók törvénytelen felrakására célzok  - még tovább mennek: ország-világ elé tárják: már egyáltalán nincs szükségük férfira. Ki kellene most már elemezni /én csak töprengő íróember vagyok, tévedések lehetőségével/ hogy mekkora megalázás, pofon ez a férfiból-nőből összetett társadalomnak, és mi lesz  további következménye a hagyományos családra, a gyermekek születésére, nevelésére…azok felnőtté válására…

lásd még Anya és fia lánya kapcsolata – folytatás

amiből megtudhatjuk, hogy már Sophokles dokumentálta anya-fia érzelmi-érzéki kapcsolatát /Oidipus-komplexus/; H.G.Wellstől azt, hogyan éltek átlag-családok évszázadokig; milyen változatos családi-szerelmi életet  talált  Mead amerikai tudós a kőkori kultúrában maradt  óceániai őslakosoknál s  ennek publikálása, a Kinsey-jelentéssel együtt mekkora forradalmat okozott;  milyen könnyítést jelentett a nőknek a mosógép feltalálása-elterjedése, a porszívóé, a gáztűzhelyé, a hűtőgépé, az elérhető higiénia: hideg-melegvizes zuhanyozó; milyen érzelmi átrendeződést a válás, az anyáknak ítélt gyermekek, mire bizonyíték Mózes 3. könyve, aminek súlyát elsöpörte a huszadik század, mit látott előre_Karinthy Frigyes, utólag Isaac Basevic Singer, és érvényesek-e még az előző évtizedek, évszázadok magyarázatai…